A mai napon van Mādhavendra Purī eltávozási napja, aki egy nagyon fontos ācārya, azaz útmutató tanítómester a Brahma-Mādhva-Gauḍīya sampradāyában, vagyis a bengáliai vaiṣṇava tanítványi láncolatban, abban, amely a Krisna-tudat gyökereihez nyúlik vissza.
Mādhavendra Purī egy rendkívül tanult és erős brāhmaṇa volt, aki lemondott életet élt és mindig odaadóan Kṛṣṇára emlékezett. Egyszer, amikor még az Úr Caitanya megjelenése előtt Vṛndāvanāban járt, azaz Kṛṣṇa szülőhelyét kereste fel, megfürdött a Govinda Kundban, vagyis egy kis tóban, ahol Kṛṣṇa is játszott. A 15. század közepén járunk, a bengáliai reneszánsz előtt, akkoriban a Goswamik és az Úr Caitanya tevékenysége előtt Vrṇdāvana erdős terület volt és Kṛṣṇa kedvteléseire főként csak a helyi falusiak emlékeztek. Nem voltak templomok sem kialakított imádat a régióban, mivel a muzulmán inváziók elől egyszerűen elrejtették és elmenekítették az istenszobrokat, a mūrtikat is.
Mādhavendra Purī a dvaita iskolába kapott beavatást Lakṣmīpati Tīrthától. Rendkívül összeszedett és lelki gyakorlataiban mélyen megvalósított személy volt. Amikor Vṛndāvanāban járt elvarázsolta a hely vibrációja, szellemisége, és azonnal felismerte, hogy a Govardhana-hegy nem különbözik az Úr Kṛṣṇától, hiszen kedvteléseinek helyszíne. Tisztelettel körbejárta hát azt, miközben egész nap böjtölt. Este egy fa alá heveredett és éhesen akarta álomra hajtani fejét, ekkor azonban megjelent előtte egy tehénpásztor kisfiú és friss tejjel kínálta. A fiú azt mondta. “Itt Vṛndāvanāban mindenki élelmért koldul, de te nem kértél semmit. Azoknak, akik nem esznek, róluk én magam gondoskodom.” Átadta a tejet és jelezte, hogy később visszajön majd az edényért. Mādhavendra Purī álomra hajtotta a fejét, majd álmában megjelent ugyanez a kisfiú, és feltárta, hogy mūrti formájában elrejtették Őt egy bokorba, réges-régen és nagyon fázik, esőnek van kitéve és nagyon kényelmetlen az élete. Arra kérte Mādhavendra Purīt, hogy keresse meg Őt és avassa be. Az ācārya így is tett, a hegy tetején hatalmas pompával beavatta a falusiak segítségével Gopāla mūrtiját.
A sannyāsi egészen Jagannatha Purī városáig utazott, előtte azonban megállt egy Remuṇā nevű faluban, ahol a helyi templomban is tiszteletét tette. Itt egy szintén meseszép fuvolázó alak, Gopinātha állt az oltáron, darshanja elbűvölte a szerzetest. Mādhavendra Purī az üres piactéren töltötte az éjszakát, de az oltári szolgát, a pujarit felébresztette Gopinath és feltárta, hogy az édesrizsből elrejtett egy edénnyel és Mādhavendra Purīnak szeretné eljuttatni. Később a sannyāsi beszerezte a hűsítő kámfort és a szantált is, azonban a nagy adók és a távolság miatt igen csak fájt a feje, hogyan is fogja ezt eljuttatni egészen Vṛndāvanáig, Vraja földjéig. Ekkor ismét álmot látott, amelyben Gopāla arra kérte, hogy ajánlja fel az összes hűsítő kámfort és szantálpépet Gopīnāthának, hiszen bár különböző ábrázolásai léteznek Istennek, a Legfelsőbbnek mégis Ő egy és ugyanaz. Nincs különbség. Az eredményt mindenképpen megkapjuk.Mādhavendra Purī a személyes példája annak, amikor valaki rendületlen odaadással Kṛṣṇānak szenteli az életét, még saját szükségleteiről is megfeledkezve, de az Úr mindig gondoskodik a bhaktáiról és barátairól, hiszen ahogy Ő Maga egy személy, gondoskodása is igen személyes.
Minden dicsőséget a különleges lelki tanítómestereknek, akik felfedezték Vraja, Kṛṣṇa szülőhelyének elfeledett emlékhelyeit.
