A fokhagyma a szupermarketek szinte összes polcát uralja. Mindenben benne van; szinte kikerülhetetlen. Konzervleves? Fokhagyma. Chips? Fokhagymapor. Mirelit étel? Fokhagyma. Paradicsomszósz? Fokhagyma, kivétel nélkül.
El akarod kerülni? Akkor vagy minden egyes fogást magadnak kell elkészítened – vagy háromszoros áron kell megvásárolnod a speciális alacsony FODMAP-tartalmú termékekért. (A FODMAP egy rövidítés bizonyos erjeszthető szénhidrátokra – Fermentable Oligo-, Di-, Monosaccharides And Polyols. Ezek egyeseknél emésztési panaszokat okozhatnak, mint pl. puffadás, hasfájás, irritábilis bél szindróma. A „low-FODMAP diéta” olyan étrendet jelent, amely ezekből a szénhidrátokból keveset tartalmaz. A fokhagyma kifejezetten magas FODMAP-tartalmú, ezért a low-FODMAP termékekből általában kihagyják. A szerk.)
Az ilyen ritka márkák egyike, amely kihagyja a fokhagymát az ételekből, az a FODY, és az egész üzleti modelljük rámutat egy problémára: ha kerülni akarod a fokhagymát, prémiumot kell fizetned.
Miért?
Azt tanították nekünk, hogy a fokhagyma szent. Hogy gyógyító erejű. Hogy minden ellen hatásos – antibakteriális, gombaellenes, vírusellenes. És valóban hiszem, hogy van helye a gyógyászatban – tudatosan alkalmazva valóban erőteljes lehet. De vajon szednénk-e antibiotikumot minden nap? Adagolnánk-e magunknak gomba- vagy vírusellenes szert minden egyes étkezéskor, örökre? Ez nem gyógyulás. Ez túlzás.
A fokhagyma egy beépített védekező mechanizmussal rendelkező növény. Amikor összezúzod vagy felvágod, enzimek aktiválódnak benne, amelyek allicint termelnek – ez okozza azt az égető, csípős, szinte fegyverszerű hatást. Ez szó szerint egy biokémiai sikoly: „Ne egyél meg!” Minket azonban arra kondicionáltak, hogy ne figyeljünk erre.
Az allicin egy olyan kénvegyület, amely olyan erős, hogy elpusztítja a mikrobákat. Ugyanakkor túlstimulálja az idegrendszert, irritálja a beleket, és agyködöt, szorongást vagy fáradtságot okozhat. Laboratóriumi vizsgálatokban az allicin még idegsejtekre gyakorolt neurotoxikus hatást is mutatott, különösen nagy koncentrációban – mégis folyamatosan, kérdés nélkül fogyasztjuk.
A fokhagyma gyakorlatilag minden más élőlény számára mérgező – a fokhagyma-kivonatot természetes növényvédőszerként használják, mert azonnal elpusztítja a rovarokat, pókokat, sőt kisebb állatokat is… Egyetlen faj sem keresi a fokhagymát a vadonban. Szúrós, védekező, és a legtöbb állat elkerüli. Az emberi konyhakultúra a kivétel – ahogy feldolgozzuk, ahogy megfőzzük és a szokásainkkal felülírjuk mindazt, amit az állatvilág ösztönösen kerül.
Az állatok károsításán túl a fokhagyma allelopátiás vegyületeket bocsát ki – kénalapú anyagokat, amelyek gátolják a környező növények növekedését. Ezek az anyagok megzavarhatják a magok csírázását, a gyökérfejlődést és a tápanyagok felszívódását – a virágok és más érzékeny növények elhervadnak, szenvednek vagy elpusztulnak. Tehát bár az ember elviseli, mi a kivétel vagyunk, nem pedig a szabály – és ez a tűrőképesség talán áldozattal jár.
Az allicin bioaktív, vagyis minden egyes alkalommal, amikor fogyasztod, azonnali és mérhető hatással van a testedre. Kölcsönhatásba lép az enzimekkel, baktériumokkal, idegsejtekkel és a bélfaladdal. És mivel minden étkezésben, minden nap, egész életünkben fokhagymát fogyasztunk, a testünk folyamatosan ki van téve ezeknek a hatásoknak – pihenés nélkül.
A fokhagyma olcsó, erőteljes ízfokozó, amely elnyomja a gyenge minőségű alapanyagok ízét. Serkenti az étvágyat, és felülírja a természetes jóllakottság jeleit – hasonlóan az MSG-hez (ízfokozó: nátrium-glutamát) vagy a cukorhoz.
Ez nem táplálkozás. Ez telítés.
A legtöbb ember észre sem veszi, hogy függő. Azt mondják, az étel „ízetlen” fokhagyma nélkül, de ez nem ízprobléma – ez elvonási tünet. Az ízlelőbimbóink annyira hozzászoktak a túlzott stimulációhoz, hogy elfelejtették felismerni az árnyalatokat, a mélységet vagy a valódi táplálékot.
Nem kérdőjelezzük meg, hisz azt tanították nekünk, hogy ne tegyük. A fokhagymát isteníti a gasztronómia. A „valódi íz” és a „jó főzés” szimbóluma. Ha el akarod kerülni, válogatósnak, őrültnek vagy defektesnek bélyegeznek.
De mi van akkor, ha a fokhagyma mértéktelen használata nem csupán szokás, hanem egy olyan rendszer, amely abból profitál, hogy az embereket szellemileg tompává, gyulladásossá és a túlfokozott ízek rabjává tegye?
Ez nem pusztán az ízről szól. Ez az irányításról szól – nem azt mondom, hogy létezik egy „fokhagyma-összeesküvés”. Azt mondom: amikor valami olcsó, mindenben benne van, nehéz elkerülni, és valódi tüneteket okoz – mégsem beszél róla senki? Ez nem lehet véletlen. Ez szándékos.
A fokhagyma mindenben ott van.
És lehet, hogy éppen ez a lényeg.
Írta: Pheonix Peace LoveJoy