A mai napon van Holikā Dahan ünnepe vagyis a kis Holi, a Holi előünnepe. Ez az ünnep egy tavaszköszöntő időszak, Indiában a forró meleg időszak kezdete, amikor a fák erejük teljében virágoznak, megjelennek a színek, bőségesen érni kezdenek a gyümölcsök. Az év meleg fele kezdődik és tart egészen Dīpāvalī ünnepéig.
Holikā, vagy más néven Siṁhikā a démoni testvérpár Hiraṇyakṣa és Hiranyakoasipu húga volt. Mágikus erőre tett szert lemondásai révén. Az Úr Brahmātól áldásokat kapott lemondásaiért, ezeket viszont rendkívül etikátlanul mások elpuszítására kívánta használni. Ő az anyja a Védikus írások szerint Svarbhānu démonnak is, aki ravasz módon megpróbálja ellopni a nektárt a félistenektől ezért az Úr Visṇu kettévágja testét és később Rāhuként és Ketuként él tovább. Vagyis ő a két démonikus égitest anyja, amelyek mindig problémákat okoznak az univerzumban, mint pl. a nap- és holdfogyatkozások.
Siṁhikā unokaöccse egy különleges kisfiú volt, Prahlāda, aki már 5 évesen az Úr Visṇu elkötelezett bhaktája volt. Bár apja a halállal is megfenyegette, ha ellenszegül az akaratának és az Úr Viṣṇut követi, őt azonban ez nem érdekelte. Siṁhikā és Hiraṇyakaśipu kieszelték, hogy olyan módon fogják halálra égetni a gyermeket, hogy Siṁhikā az ölébe veszi őt, majd egy máglyára ül vele. Mivel ő megkapta azokat áldásokat, hogy a tűz nem égetheti, és egy varázslatos ruhadarabbal majd megvédi magát. A tervük azonban kudarcba fulladt, mivel a védelmező ruhadarab lehullott a nőről, Prahlāda pedig elkezdte énekelni az Úr Visṇu ezer neve imát, vagyis a Visṇu sahasranamat. Az ima hatására a lángok nem fogtak rajta, később pedig az Úr Visṇu személyesen, Nṛsiṁhadevaként védelmezte meg őt, így megmenekült az ördögi személyek karmai közül. Holikā azonban megégett.
Siṁhikā unokaöccse egy különleges kisfiú volt, Prahlāda, aki már 5 évesen az Úr Visṇu elkötelezett bhaktája volt. Bár apja a halállal is megfenyegette, ha ellenszegül az akaratának és az Úr Viṣṇut követi, őt azonban ez nem érdekelte. Siṁhikā és Hiraṇyakaśipu kieszelték, hogy olyan módon fogják halálra égetni a gyermeket, hogy Siṁhikā az ölébe veszi őt, majd egy máglyára ül vele. Mivel ő megkapta azokat áldásokat, hogy a tűz nem égetheti, és egy varázslatos ruhadarabbal majd megvédi magát. A tervük azonban kudarcba fulladt, mivel a védelmező ruhadarab lehullott a nőről, Prahlāda pedig elkezdte énekelni az Úr Visṇu ezer neve imát, vagyis a Visṇu sahasranamat. Az ima hatására a lángok nem fogtak rajta, később pedig az Úr Visṇu személyesen, Nṛsiṁhadevaként védelmezte meg őt, így megmenekült az ördögi személyek karmai közül. Holikā azonban megégett.
A történet azt szimbolizálja, hogy legyen bár fölényes túlsúlyban a gyűlölet, az arrogancia, a rossz tulajdonságok a világban vagy akár egy emberben, a jó mindig minden körülmények között győz a rossz felett. Az Úr mindig megvédelmezi az övéit, még akkor is, ha látszólag hatalmas tortúrának vannak kitéve. A tűz maga is szent a védikus kultúra szerint, amely próbára tesz mindenkit. A test elhagyásakor máglyára helyezik a halottakat és a test teljesen megsemmisül, csak a lélek marad. Ez a tisztítótűz próbára tesz minket, korábbi tetteinket. S bár látszólag a tűz mindent hamuvá éget, az erényes tulajdonságaink és odaadásunk (bhakti) sértetlen marad, életről életre, míg az önzés és károkozás még ha látszólag hatalommal is párosul, mindig elbukik és megég.
Ezen a napon elpusztítják Holikát, noha a Rāmāyaṇa eposz szerint Holikā később is ténykedik. Pl. megpróbálja elfogni Hanumānt, ahogy az óceán fölött repül, egy varázslattal az árnyékát koṭi meg. Később Hanumān cselhez folyamodik és megöli a démonikus nőt, akinek addigra már igen sok van a számláján. Hanumān az erényt, a bátorságot és az ebből fakadó végtelen erőt képviseli.
Ezen a napon elpusztítják Holikát, noha a Rāmāyaṇa eposz szerint Holikā később is ténykedik. Pl. megpróbálja elfogni Hanumānt, ahogy az óceán fölött repül, egy varázslattal az árnyékát koṭi meg. Később Hanumān cselhez folyamodik és megöli a démonikus nőt, akinek addigra már igen sok van a számláján. Hanumān az erényt, a bátorságot és az ebből fakadó végtelen erőt képviseli.
Szerte Indiában ma kis máglyákat raknak és ahogy az ősz folyamán Rāvanát, úgy most Holikát égetik el, imádkozva, hogy ezzel a jellembeli a rossz tulajdonságok is égjenek el a szívből. Holnap reggel pedig elkezdődik Holi ünnepe, ami már Kṛṣṇa idejébe nyúlik vissza. Kṛṣṇa, Rādhika és a barátai, a tehénpásztorok ezen a napon színes festékekkel lőtték s dobálták meg egymást. Bekenték egymás orcáját, de olykor lesből támadtak. A festékek alapanyagát a virágok szirmai és festékei adták. Holi a családi szeretet ünnepe Indiában, Dipavalival együtt a tavaszi és őszi kiegyenlítődés, a napéjegyenlőségek ünnepei, előfutárai. A Holi egy vad játék, ahol mindegy, hogy ki milyen társadalmi rangot hordoz vagy pozíciót tölt be, mindenki ugyanúgy részt vesz a játékban, akkor is ha nem akar. A családok a reggeli szertartást követően festékkel kenik be egymás arcát és ruháját, amī így kellemesen batikolt hatást ad, és ízletes édességekkel etetik meg egymást. Vṛndāvanāban, Kṛṣṇa szülőhelyén és Mathurāban, valamint a környező falvakban, pl. Nandagramban és Varsanaban (Barsana), Śrīmati Rādhārāṇi szülőhelyén a helyi lakosok beöltöznek és eljátsszák a Lathmar Holit – ez 5 nappal Holi előtt kezdődik. A Lathmar Holi egy háborúhoz hasonló játék, amelyet botokkal és fejvédőkkel játszanak. “Kṛṣṇa és tehénpásztorok” átmerészkednek más településekre, amelyet ott a helyi gopīk védenek. A Lathmar Holin való részvétel nagyon nagy megtiszteltetés. Az öregek és asszonyok pedig ezeken az ünnepeken éneklik és közben továbbhagyományozzák azokat a vṛndāvanai népdalokat, amelyek több mint 5000 éve Kṛṣṇa szeretetteljes kedvteléseiről mesélnek. Minden titok ezekben rejlik az ízes kedvtelésekről.
Holi teliholdja nagy ünnep a gauḍīya vaiṣṇavák, azaz a Kṛṣṇa-hívők számára is, ugyanis nem véletlenül éppen ezen a napon, Holi ünnepén jelent meg az Úr Caitanya Mahāprabhu (Gaura Purṇimā napja), a Julián naptár szerint 1486. február 18-án, vagyis a Śaka év 1407-ben. Az Úr Caitanya Māga Kṛṣṇa, aki a jelenlegi vaskorban azért jelent meg egy rejtett formában és szolgai hangulatban, a szerzetesek és bhakták példaképeként, hogy bemutassa a korra előírt vallásos folyamatot, ez pedig a Hare Kṛṣṇa mahāmantra éneklése. A Szent Név vibrációja képes mindent megváltoztatni az életünkben. Ez a mantra, amely magában hordozza Kṛṣṇa és Örök Tarṣa nevét, a legfontosabb mind közül. Előképzettség nélkül, bárki számára örömmel végezhető. Az Úr Caitanya színében nem volt feketés, hanem aranyló volt a bőre, akár Śrīmati Rādhārāṇīé és pontosan azt a szeretettel teli odaadást képviseli. Az Úr Caitanya és követői a Gosvāmīk voltak azok, akik feltárták Kṛṣṇa szülőhelyét, kedvteléseinek helyszínét és így a dzsungelből kiemelték azt a Vrndavant, amelyet ma zarándokhelyként ismerünk. Az emlékezés és az imák ereje által az Úr kedvtelései így újra megelevenednek. Az Úr Caitanya Navadvīpában jelent meg, Bengáliában. Idén egy különlegesség március 14-én, hogy éppen úgy holdfogyatkozás lesz napnyugtakor, mint amikor az Úr megjelent. A hívők egész napos énekléssel, böjtöléssel, zenés-táncos harinamaval és vasárnap egésznapos fesztivállal köszöntik Őt.
