Holi, Holikā Dahan, Gaura Purṇimā – melyik ünnep mit jelent?

Admin Filozófia, Hírek

A mai napon van Holikā Dahan ünnepe vagyis a kis Holi, a Holi előünnepe. Ez az ünnep egy tavaszköszöntő időszak, Indiában a forró meleg időszak kezdete, amikor a fák erejük teljében virágoznak, megjelennek a színek, bőségesen érni kezdenek a gyümölcsök. Az év meleg fele kezdődik és tart egészen Dīpāvalī ünnepéig.

Holikā, vagy más néven Siṁhikā a démoni testvérpár Hiraṇyakṣa és Hiranyakoasipu húga volt. Mágikus erőre tett szert lemondásai révén. Az Úr Brahmātól áldásokat kapott lemondásaiért, ezeket viszont rendkívül etikátlanul mások elpuszítására kívánta használni. Ő az anyja a Védikus írások szerint Svarbhānu démonnak is, aki ravasz módon megpróbálja ellopni a nektárt a félistenektől ezért az Úr Visṇu kettévágja testét és később Rāhuként és Ketuként él tovább. Vagyis ő a két démonikus égitest anyja, amelyek mindig problémákat okoznak az univerzumban, mint pl. a nap- és holdfogyatkozások.
Siṁhikā unokaöccse egy különleges kisfiú volt, Prahlāda, aki már 5 évesen az Úr Visṇu elkötelezett bhaktája volt. Bár apja a halállal is megfenyegette, ha ellenszegül az akaratának és az Úr Viṣṇut követi, őt azonban ez nem érdekelte. Siṁhikā és Hiraṇyakaśipu kieszelték, hogy olyan módon fogják halálra égetni a gyermeket, hogy Siṁhikā az ölébe veszi őt, majd egy máglyára ül vele. Mivel ő megkapta azokat áldásokat, hogy a tűz nem égetheti, és egy varázslatos ruhadarabbal majd megvédi magát. A tervük azonban kudarcba fulladt, mivel a védelmező ruhadarab lehullott a nőről, Prahlāda pedig elkezdte énekelni az Úr Visṇu ezer neve imát, vagyis a Visṇu sahasranamat. Az ima hatására a lángok nem fogtak rajta, később pedig az Úr Visṇu személyesen, Nṛsiṁhadevaként védelmezte meg őt, így megmenekült az ördögi személyek karmai közül. Holikā azonban megégett.

 
 
A történet azt szimbolizálja, hogy legyen bár fölényes túlsúlyban a gyűlölet, az arrogancia, a rossz tulajdonságok a világban vagy akár egy emberben, a jó mindig minden körülmények között győz a rossz felett. Az Úr mindig megvédelmezi az övéit, még akkor is, ha látszólag hatalmas tortúrának vannak kitéve. A tűz maga is szent a védikus kultúra szerint, amely próbára tesz mindenkit. A test elhagyásakor máglyára helyezik a halottakat és a test teljesen megsemmisül, csak a lélek marad. Ez a tisztítótűz próbára tesz minket, korábbi tetteinket. S bár látszólag a tűz mindent hamuvá éget, az erényes tulajdonságaink és odaadásunk (bhakti) sértetlen marad, életről életre, míg az önzés és károkozás még ha látszólag hatalommal is párosul, mindig elbukik és megég.
Ezen a napon elpusztítják Holikát, noha a Rāmāyaṇa eposz szerint Holikā később is ténykedik. Pl. megpróbálja elfogni Hanumānt, ahogy az óceán fölött repül, egy varázslattal az árnyékát koṭi meg. Később Hanumān cselhez folyamodik és megöli a démonikus nőt, akinek addigra már igen sok van a számláján. Hanumān az erényt, a bátorságot és az ebből fakadó végtelen erőt képviseli.
Szerte Indiában ma kis máglyákat raknak és ahogy az ősz folyamán Rāvanát, úgy most Holikát égetik el, imádkozva, hogy ezzel a jellembeli a rossz tulajdonságok is égjenek el a szívből. Holnap reggel pedig elkezdődik Holi ünnepe, ami már Kṛṣṇa idejébe nyúlik vissza. Kṛṣṇa, Rādhika és a barátai, a tehénpásztorok ezen a napon színes festékekkel lőtték s dobálták meg egymást. Bekenték egymás orcáját, de olykor lesből támadtak. A festékek alapanyagát a virágok szirmai és festékei adták. Holi a családi szeretet ünnepe Indiában, Dipavalival együtt a tavaszi és őszi kiegyenlítődés, a napéjegyenlőségek ünnepei, előfutárai. A Holi egy vad játék, ahol mindegy, hogy ki milyen társadalmi rangot hordoz vagy pozíciót tölt be, mindenki ugyanúgy részt vesz a játékban, akkor is ha nem akar. A családok a reggeli szertartást követően festékkel kenik be egymás arcát és ruháját, amī így kellemesen batikolt hatást ad, és ízletes édességekkel etetik meg egymást. Vṛndāvanāban, Kṛṣṇa szülőhelyén és Mathurāban, valamint a környező falvakban, pl. Nandagramban és Varsanaban (Barsana), Śrīmati Rādhārāṇi szülőhelyén a helyi lakosok beöltöznek és eljátsszák a Lathmar Holit – ez 5 nappal Holi előtt kezdődik. A Lathmar Holi egy háborúhoz hasonló játék, amelyet botokkal és fejvédőkkel játszanak. “Kṛṣṇa és tehénpásztorok” átmerészkednek más településekre, amelyet ott a helyi gopīk védenek. A Lathmar Holin való részvétel nagyon nagy megtiszteltetés. Az öregek és asszonyok pedig ezeken az ünnepeken éneklik és közben továbbhagyományozzák azokat a vṛndāvanai népdalokat, amelyek több mint 5000 éve Kṛṣṇa szeretetteljes kedvteléseiről mesélnek. Minden titok ezekben rejlik az ízes kedvtelésekről.
 
 
 
Holi teliholdja nagy ünnep a gauḍīya vaiṣṇavák, azaz a Kṛṣṇa-hívők számára is, ugyanis nem véletlenül éppen ezen a napon, Holi ünnepén jelent meg az Úr Caitanya Mahāprabhu (Gaura Purṇimā napja), a Julián naptár szerint 1486. február 18-án, vagyis a Śaka év 1407-ben. Az Úr Caitanya Māga Kṛṣṇa, aki a jelenlegi vaskorban azért jelent meg egy rejtett formában és szolgai hangulatban, a szerzetesek és bhakták példaképeként, hogy bemutassa a korra előírt vallásos folyamatot, ez pedig a Hare Kṛṣṇa mahāmantra éneklése. A Szent Név vibrációja képes mindent megváltoztatni az életünkben. Ez a mantra, amely magában hordozza Kṛṣṇa és Örök Tarṣa nevét, a legfontosabb mind közül. Előképzettség nélkül, bárki számára örömmel végezhető. Az Úr Caitanya színében nem volt feketés, hanem aranyló volt a bőre, akár Śrīmati Rādhārāṇīé és pontosan azt a szeretettel teli odaadást képviseli. Az Úr Caitanya és követői a Gosvāmīk voltak azok, akik feltárták Kṛṣṇa szülőhelyét, kedvteléseinek helyszínét és így a dzsungelből kiemelték azt a Vrndavant, amelyet ma zarándokhelyként ismerünk. Az emlékezés és az imák ereje által az Úr kedvtelései így újra megelevenednek. Az Úr Caitanya Navadvīpában jelent meg, Bengáliában. Idén egy különlegesség március 14-én, hogy éppen úgy holdfogyatkozás lesz napnyugtakor, mint amikor az Úr megjelent. A hívők egész napos énekléssel, böjtöléssel, zenés-táncos harinamaval és vasárnap egésznapos fesztivállal köszöntik Őt.