A Rādhā Dāmodara templom az egyik legfontosabb szent hely Kṛṣṇa szülőhelyén, Vṛndāvanāban.
A templomot 1542-ben alapította Jīva Gosvāmi, a Seva Kuñja térségében. A mūrti nagyon különleges, hiszen Rūpa Goswaminak jelent meg, először álmában, aki rendkívül szenvedett a Kṛṣṇától való elkülönüléstől. Rūpa álmába az Úr azt mondta, hogy az ő kezének köszönhetően fog megnyilvánulni, de Rūpa Gosvāmi ezt lehetetlennek tartotta, hiszen soha nem végezte még a silpák, a szakrális isteni szobrászok művészetét. Végül egy fürdőzés folyamán, a folyóban találta az önmegnyilvánult (svayambhū) istenséget, akinek arcā olyan akár Govinda Deva, mellkasa akár Gopīnātha Ji és lábai akár Madana Mohana mūrtié – ezek más vṛndāvanai templomok istenségei. A mūrtit nem faragták,hanem egy az egyben, ebben a formában jelent meg és Rūpa az utasításnak megfelelően unokaöccsének Jīva Gosvāmīnak adta.
A Dāmodara mūrti eredetileg egyedül volt, majd előkerült két gopī egy bengáliai folyóból, akiket a halász a királynak adott, ő pedig álmot látva eljuttatta őket Vṛndāvanába. Jīva Goswami csak később tudta beazonosítani, hogy melyikőjük Lalitā Sakhī és ki Rādhārāṇi.
Az 1670-es muzulmán invázió idején a mūrtik Jaipurba kerültek, hogy megóvják őket Aurangzeb pusztításától. Majd 1739-ben visszavitték őket eredeti helyükre és a helyettesítő mūrtikat állították be Jaipurban.
Śrīla Jīva Gosvāmi 1596-ban Krishna Daśāra bízta az istenségeket, akinek családja és tanítványai ma generációról generációra őrzik és viszik tovább a templom menedzsmentjét, szolgálatát.
Ebben a templomban található egy salagram śila is, ami az Úr Kṛṣṇa lábnyomát őrzi és amelyet Ő Maga adott át Sanātana Gosvāmīnak.
A templomról azt mondják, hogyha megkerüljük, tiszteletünket és hódolatunkat ajánlva a bent lakó istenségeknek, akkor az felér egy a Govardhana-hegy körül tett sétával, parikramával.
A Rādhā Dāmodara templom rendkívül fontos, mert itt található több kiemelten fontos vaiṣṇava szent samadhija, emlékhelye is, így Śrī Rūpa és Śrī Jīva Gosvāmi, valamint Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmi, a Caitanya Caritāmrta szerzőjének samadhija is.
Ebben a templomban élt és írt Őisteni kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, 6 éven át 1959-től miután sannyāsa fogadalmat tett. Nāpi rutinja volt a hajnali kelés és írás, valamint sādhana, hogy délelőtt 10 órakor más templomokba látogatott el, 11-től zöldségekért indult a piacra, majd főzött, délután pedig írt, levelezett, és este megtisztelte Rādhā Dāmodara mahaprasadamját. 1967-ben az első fehér bőrű, tehát Indián kívüli tanítványait is īḍe hozta el és megmutatta nekik a templomot. Itt írta meg a Könnyű utazás más bolygókra könyvet és a Śrīmad Bhāgavatam első két Énekének fordítását és magyarázatait is itt készítette. Śrīla Prabhupāda azt mondta, hogy azok akik egy ideig a Rādhā Dāmodara templomban maradnak, megtapasztalhatják, hogy a szentek, mint Rūpa és Jīva Gosvāmi vagy Bhugarbha Gosvāmi, még mindig ott élnek és hogy ez a világ legtisztább helye. A Dāmodara templom e sarka, ahol a szentek samadhijai találhatók az egész univerzum közepe, vagyis “az univerzum kerekének a tengelye”.