Az Úr Viṣṇu szólt: Kedves Lakṣmīm! Suśarman rendkívül gonosz és bűnös ember volt. Bár brāhmaṇa család szülöttje volt, családja nem rendelkezett védikus tudással. Ő maga pedig csak abban lelte örömét, hogy másoknak ártson. Soha nem foglalkozott az Én neveim éneklésével, adományozással vagy vendégek fogadásával. Valójában soha semmilyen jámbor cselekedetet nem végzett. Megélhetése érdekében leveleket gyűjtött, és azokat árusította a piacon. Különösen szeretett bort inni és húst enni. Ily módon élte le az életét.
Ez az ostoba Suśarman egy nap elment egy bölcs kertjébe, hogy leveleket gyűjtsön. Ekkor egy kígyó odakúszott, megmarta, és ő meghalt. Halála után számos pokolba vetették, ahol hosszú ideig szenvedett. Ezt követően bika testet kapott. A bikát egy béna ember vásárolta meg, aki munkára fogta. Körülbelül hét-nyolc éven át rendkívül nehéz terheket cipeltetett vele. Egy napon a béna ember nagyon súlyos terhet rakott a bika hátára. Gyorsan hajtotta előre az állatot, amikor az hirtelen összeesett, és elvesztette az eszméletét. Sokan gyűltek oda, hogy megnézzék, mi történt, és részvétet éreztek a bika iránt. Egy jámbor ember felajánlotta a bikának saját jámbor cselekedeteinek egy részéből származó érdemeit. Ennek láttán a többi jelenlevő is felidézte saját jámbor tetteit, és azok eredményéből valamennyit felajánlották a bikának. A tömegben volt egy prostituált is, aki nem tudta, vajon végzett-e valaha jámbor cselekedeteket. Látva azonban, hogy mindenki más felajánlja jámbor tetteinek érdemeit a bikának, ő is felajánlotta mindazt az érdemet, amelyet esetleg saját jámbor cselekedeteivel szerezhetett. Ezután a bika meghalt, és Yamarāja, a halál istenének lakhelyére vitték.
Ott Yamarāja így tájékoztatta: „Most megszabadultál minden korábbi bűnös tetted visszahatásától, annak a jámbor érdemnek köszönhetően, amelyet az a prostituált ajánlott fel neked.” Ezután Suśarman egy igen előkelő brāhmaṇa családban született újjá. Ebben az életében képes volt visszaemlékezni korábbi életeire. Sok nap elteltével elhatározta, hogy felkutatja azt a prostituáltat, akinek köszönhetően megszabadult pokoli szenvedéseitől.
Miután megtalálta az asszonyt, és bemutatkozott neki, megkérdezte tőle: „Milyen jámbor cselekedeteket végeztél, amelyek gyümölcseit nekem adományozva megszabadítottál pokoli szenvedéseimtől?” A prostituált így válaszolt: „Kedves uram! Abban a kalitkában van egy papagáj, amely minden nap elszaval valamit. A recitálását hallgatva tisztult meg teljesen a szívem. Az ebből, a recitálás hallgatásából származó érdemet ajánlottam fel neked.” Ezt követően mindketten a papagájhoz fordultak, és a szavalása felől kérdezték. A papagáj, visszaemlékezve előző életére, elbeszélésbe kezdett, és ezt a történetet mesélte:
„Korábban igen tanult brāhmaṇa voltam. Büszkeségem miatt azonban rendszeresen sértegettem más tudós embereket. Ezen kívül rendkívül irigy természetem is volt. Halálom után számos pokolba vetettek, és hosszú szenvedés után egy papagáj testét kaptam meg. Korábbi bűnös tetteim következtében anyám és apám még fióka koromban meghaltak. Egy nap aztán amikor védtelenül feküdtem a forró homokon, megpillantott néhány ṛṣi, és magukkal vittek az āśramájukba, s egy kalitkába raktak. Ugyanott, ezeknek az ṛṣiknek a gyermekei a Śrīmad Bhagavad-gītā első fejezetének recitálását tanulták. Hallgatva, ahogy a ślokákat ismételgették, én is elkezdtem velük együtt mondani azokat. Nem sokkal később egy tolvaj ellopott onnan, és eladott engem ennek a jámbor ifjúnak.”
Az Úr Viṣṇu így folytatta: A Bhagavad-gītā első fejezetének recitálása által a papagáj teljesen megtisztult. Aztán e recitálás hallgatása által a prostituált szintén teljesen megtisztult. Suśarman pedig azáltal tisztult meg teljesen, hogy részesült az e recitálás hallgatásából származó jámbor érdemek egy részében.
Miután egy ideig a Bhagavad-gītā első fejezetének dicsőségéről beszélgettek, Suśarman hazatért. Mindhárman külön-külön elkezdték a Śrīmad Bhagavad-gītā első fejezetét szavalni, és igen hamar elérték a legfelsőbb célt, Vaikuṇṭhát.
Bárki, aki ismétli, hallgatja vagy tanulmányozza a Bhagavad-gītā első fejezetét, nagyon könnyen átkelhet az anyagi szenvedések óceánján, és elnyerheti az Úr Kṛṣṇa lótuszlábainak szolgálatát.
Padma Purāṇából, Gītā-māhātmya