Amikor felkértek, hogy írjam meg ezt a cikket a Haré Krisna Mozgalom hozzájárulásáról az európai kultúrához, elgondolkodtam az ősi India és a történelmi Európa kultúrájának hasonlóságán. A Haré Krisna Mozgalom olyan kultúrát követ, mely India ősi szentírásain, a Védákon alapul. Olyan kultúra, ami lefedi a vallási és a világi élet minden aspektusát. Hasonlóképpen Európa jelentős részét a rómaiak egyesítették több, mint 400 évig, és a Római Birodalom utolsó évszázadaiban a zsidó-keresztény doktrina formálta a birodalom tradícióit igazi kultúrává, ami monoteista hitrendszeren alapul és kétezer éve áll fenn.
Habár a kultúra koncepciója általánosságban a társadalom elképzeléseire, szokásaira és szociális viselkedésére utal, a kultúrának magában kell foglalnia a lelki értékeket, melyek elősegítik, hogy az emberek jobban értsék Istenhez fűződő viszonyukat, ezáltal lehetővé téve küldetésük beteljesítését ezen a Földön. Ez különbözteti meg az embereket az állatoktól. Máskülönben pusztán hagyományokon alapuló szervezet, melyet az evés, alvás, párzás és védekezés alapvető szükségletei határoznak meg, és mint ilyen, nehezen nevezhető felsőbbrendűnek, hiszen ezek a tevékenységek jellemzik az összes alsóbb létformát is. A fő jellegzetesség, amely megkülönbözteti az embert az állatoktól, az Isten keresése és az olyan válaszok utáni kutatás, melyek az emberi lét velejárói, mint például “Ki vagyok én?”.
Ahogy a Római Birodalom terjeszkedett Európa nagy részén, a Közép-Keleten és Észak-Afrikában, úgy terjesztett olyan elveket és gyakorlatokat, melyek közül sokat a görögöktől vett át. A folyamat során a rómaiak életmódja átitatta az elfoglalt területek lakóinak szokásait, eközben pedig átvették a meghódítottak életmódjának bizonyos elemeit, számos térség társadalmi hagyományait elterjesztve a birodalom ötvenmillió polgára között. Az eredmény egy olyan mediterrán kultúra lett, amely az európai kultúra alapját képezi. A korai évszázadokban a köztársaság szervezettsége és eredményei ellenére, a rómaiak a szokások széleskörű cseréje által sem voltak képesek a birodalom polgárainak életét a világi szint fölé emelni. Az európai szokások csak akkor kezdtek el igazán kapcsolódni a spiritualitáshoz, és végül kialakítani egy átfogó kulturális identitást, amikor I. Theodosius a kereszténységet a birodalom hivatalos államvallásának nyilvánította.
A birodalom keleti és nyugati részre szakadásával, illetve a népvándorlások korának káoszával jelentősen lassult a kulturális fejlődés Európában. Eközben a kereszténység – immár intézményesülve, a katolikus egyház formájában – megszilárdította feudális hatalmát és politikai befolyását.
A reneszánsz gondolatának megfogalmazásával a művészet, építészet, zene és irodalom egyre inkább világi formát öltött. Ugyanakkor lelki szempontból, a legjelentősebb előrelépés a Biblia köznyelvekre való lefordítása volt, illetve az a hatás, melyet kifejtett az átlagemberek kezében. A spirituális tudás, amely addig csak a klérus lévén volt elérhető, elérhetővé vált a társadalom mind szélesebb rétege is.
A kereszténység kulturális befolyása az évszázadok során nélkülözhetetlen volt, ugyanakkor a halandók kezében szélsőséges formákat vett fel. Nemcsak a gyönyörű katedrálisokat, a hit szent művészetének vizuális megjelenítéseit, valamint az emberi méltóság és szeretet értékeinek megfogalmazását hozta el, hanem a keresztes hadjáratokat, az inkvizíciót és vallásháborúkat IS.
A reformáció megsokszorozta a hitrendszereke. Majd a felvilágosodás, a francia forradalom és az ateizmus megjelenése olyan világi elemeket fogalmaztak meg, amelyek aláásták az európai kultúra lelki aspektusát. Az egyház befolyása megfakult, a szolgálató attitűd alábbhagyott, az emberek messzebb kerültek az egyházi értékektől, így az egyházi vezetők befolyása is egyre inkább csökkent.
Ez csak egy része a történetnek. Egy rövid visszatekintés a huszonegyedik századból nehezen tudná összefoglalni azt a sok hatást, mely Európából és a határain túlról folyamatosan alakította Európa kultúráját. Említsünk néhány befolyásoló tényezők: az Ibériai-félsziget meghódítása a mórok által; a szokások, árucikkek és pénz beáramlása az ismert világ minden részéről; az egymást követő háborúk, melyek pusztították a lakosságot, átrajzolták a határokat, és több millió áldozatot követeltek; liberalizmus, egyházi javadalomhalmozás, demokrácia, multikulturalizmus; az ipari forradalom; a fogyasztói társadalom megjelenése; a benzinmotoros autó; a kommunizmus; a világi filozófusok munkáinak terjedése; a tudomány felemelkedése és a teremtésre adott válaszai; a darwinizmus; a feminizmus; az Európai Unió megalakulása; az amerikai befolyás; a berlini fal leomlása; a hivatalos abortusz; az alkoholizmus; a kábítószerek terjedése és liberalizálása; a rock and roll; a Beatles; internet; és az azonos neműek házassága.
Habár ez a felsorolás kimerítő, a legkevésbé sem teljes. Azért idéztem fel, hogy megmutassam, bár az európai kultúra számtalan – az alapjául szolgáló keresztény erkölcsökre nézve néha kedvező, de leginkább kedvezőtlen – befolyásoló tényezőt fogadott el akarva-akaratlanul.
Ezen hatások összessége az, amit ma európai kultúrának nevezünk. A fent említett listához szeretném hozzáadni azt a maroknyi Krisna-hívőt, akik 1969-ben érkeztek Londonba és Hamburgba, illetve A.C. Bhaktivedanta Swamit, a mozgalom alapítóját, aki nem sokkal később követte őket.
George Harrison jóvoltából, aki a Beatles együttes tagja volt, a Krisna-tudatú hívők egy állandó templomra tettek szert Londonban, számottevő követői táboruk alakult ki a hippik között, és zenei sikereket értek el két listavezető felvétellel. Ősi imákat énekeltek Kṛṣṇának, melyek sikeresek voltak zenei és disszeminációs szempontból egyaránt. A Krisna-hívők hirtelen mindenhol jelen voltak: a televízióban, a rádióban, valamint az utcán énekelve. A számuk egyre csak növekedett, ahogy bejárták az európai fővárosokat – Rómát, Madridot, Stockholmot, Dublint, csak hogy néhányat említsek.
A Krisna-hívők fizikai jelenléte Európában, és a bhakti-jóga nyilvános terjesztése volt a mozgalom első kulturális hozzájárulása a kontinenshez. Egy olyan ellenkultúrában, amely a szabad szexulaitástt és a kábítószerfigyasztást hirdette, megtagadott minden hagyományos rendszert, még a saját kulturális gyökereit is, a Krisna-tudatú hívők az absztinenciát és önuralmat népszerűsítették, illetve egy olyan ősi életmódot, amely Isten neveinek éneklésén és India bibliájának, a Bhagavad-gītānak a tanításain alapul.
Egy ilyen jellegű átformálás nem kis hőstett. Amíg kormányok és orvosi szaktekintélyek képtelenek voltak megállítani a drogfogyasztás terjedését, a krisnások szinte egyik napról a másikra meggyőzték a fiatalságot, hogy változtassák meg életmódjukat. Ezek a fiatalok népszerűek ésvonzóak voltak, pedig lepleket hordtak és borotválták a fejüket, és nem kis meglepetést okozott, hogy keresztények és zsidók tértek át a hinduizmusra.
Ez több, mint ötven éve történt. Azóta a Hare Krisna mozgalom templomaival, önellátó gazdaságaival, a vegetarianizmus terjesztésével és Istennek végzett szolgálatával beépült az európai köztudatba. Az a kérdés, hogy terhet jelentenek-e az európai kultúra számára vagy értéket képviselnek, határozottan megválaszolható: mindenképp „értékesek”!
Nem azért mondom ezt, mert a Kṛṣṇa-tudat az életem több mint fél évszázada, hanem azért, mert tudósok, vallási vezetők, törvényhozók világszerte így gondolják. Lelki értékek, melyek a lemondásból, együttérzésből, és önuralomból származnak, hit Istenben, egyszerűség és erkölcsös élet – ez megszokott minden vallásos tradícióban, keresztényeknél, zsidóknál, hinduknál. A vallás kifejezése, a szertartások, szentírások és istenségek változnak nyelvtől és földrajzi helyzettől függően, mégis alapjában véve, a monoteista vallások ugyanarról a Legfelsőbbről és emberi célról beszélnek.
Jézus kiemelte az emberi élet ezen átfogó célját, azáltal, hogy a Tórát idézve azt mondta: „Szeresd az Urat, Istened, teljes szíveddel, teljes lelkeddel és elméd egészével.” A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa ugyanezt az utasítást adja: „Gondolj mindig Rám szeretettel, légy az Én hívem és ajánld imádatod Nekem.” Ugyanazok a tanítások más nyelveken, más kontinensen, más időben elbeszélve.
Anélkül hogy a társadalom elfogadná Isten szeretetét és szolgálatát az emberi lét fő missziójának, a másodlagos kulturális normák egy kormánya vesztett hajót hoznak létre, amely a káosz szakadéka felé sodródik. Korunkban, amikor az európai kultúrát eltapossák a materializmus propagálói, az olyan spirituális szervezetek, mint a Krisna-tudatú hívőké, akik látványosan felelevenítik az Istenszeretetet, nem csak a fiatalságban, de minden korosztályban – az európai kultúra számára nem pusztán értéket képviselnek, hanem mindenkor nagy szükség van rájuk.
Természetesen a lelki tradícióknak hitelesnek kell lenniük, történetileg elismert gyökerekkel, és teológiai tanításokon kell alapulniuk, amelyeket jelenleg is példamutató lelkészek képviselnek. Ez igaz a Krisna-tudatú hívőkre Európában.
A Krisna-tudatú hívők sokféle módon képesek felébreszteni az Isten iránti szeretetet, ezáltal gazdagítva a társadalmat, melyben élnek. A legismertebb a Hare Kṛṣṇa mantra, mely egy, a Legfelsőbbhöz szóló ima; a legalapvetőbb szentírások a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam, smelyek Isten tudományát írják le; a legfontosabb, hogy egy etikus életmódot tanítsunk, mely ellenkezik a hedonista világképpel; a legjelentősebbek a templomok, amelyek az imádat színhelyeként, a tanulás központjaként és a gyakorlók lakhelyeként szolgálnak; a legegyszerűbbek a vidéki farmok, melyek lehetővé teszik a szerény és önellátó életmódot; és a legjótékonyabb az Ételt az Életért program, amelyben a hívők ingyen ételt osztanak a szegényeknek.
A krisnások másodlagos, ám kétségkívül fontos kulturális hozzájárulásai az odaadó művészetek felelevenítése, a vegetáriánus konyhatudomány népszerűsítése, a vallásos zene, amely mantrákat és dalokat kísér, és az olyan nyilvános ünnepségek, mint a szekérfesztivál (ratha-yātrā).
Összegezve a Krisna-tudatú hívők által Európa számára ajánlott kulturális gyakorlatokat, az olvasók láthatják, hogy az eredmény nem jelentéktelen. A maguk módján a krisnások képesek spirituális tartalommal feltölteni az európai kultúrát, amelynek szálai épp felbomlóban vannak, hagyományos szokásai, elvei, és társadalmi gyakorlatai feledésbe merülnek.
Fotó: Kunjabihari
Az Egyesült Királyságban, ahol húsz évvel azelőtt éltem, hogy Magyarországra költöztem volna, a háromszáz éves szoros kulturális és gazdasági kapcsolat Indiával biztosította, hogy tárt karokkal fogadják a Hare Kṛṣṇa mozgalmat. A befogadás megtermékenyítette a helyi kultúrát a fent értékek mentén. Habár az én fogadtatásom Magyarországon sokkal visszafogottabb volt, hiszem, hogy az elmúlt harminc évben a krisnások bizonyították fontosságukat hazám alapvető kulturális elveinek felidézésében. Nagy örömmel jelentem ki, hogy ez a megújítás nem kis mértékben a kormány segítségével valósult meg.
Azért fohászkodom, hogy ez a kölcsönösen hasznos kapcsolat túlnőjön Magyarország határain és elérje Európa minden országát. A Hare Kṛṣṇa mozgalom célja Európában, hogy szolgálja népét és feltámassza kultúráját, aminek a lényege – mint minden sikeres kultúrának – a Legfelsőbb szeretete és szolgálata.
Śivarama Swami
vezető lelkész