Ma Śrīla Haridāsa Ṭhākura, a Szent Név ācāryájának eltávozására emlékezünk.
Haridāsa Ṭhākura életének középpontjában egyetlen kincs állt: a Szent Név. Bár muszlim családban született, kiválóan mutatja, hogy a vaiṣṇava gyakorlatában a vallási hovatartozást nem a születés, hanem a gyakorlat és az odaadás határozza meg. Ma a legkiválóbb vaiṣṇavák között tartjuk számon.
Haridāsa Ṭhākura naponta 300 000 alkalommal énekelte Kṛṣṇa Szent Nevét. Śrī Caitanya-caritāmṛta szerint ezt minden nap, kivétel nélkül megtette.
Életében súlyos üldöztetést is el kellett viselnie. Amikor a hatóságok megkorbácsoltatták, hogy felhagyjon a Szent Név éneklésével, ő továbbra is rendületlenül énekelt, miközben 22 piactéren húzták keresztül.
Élete végén Mahāprabhu jelenlétében szerette volna elhagyni a testét. Kérését az Úr teljesítette. Haridāsa Ṭhākura Mahāprabhu lótuszlábaira tekintve, az Úr Szent Nevét énekelve hagyta el ezt a világot.
Mahāprabhu maga vitte Haridāsa Ṭhākura testét, és személyesen gondoskodott a végső szertartásról.
Haridāsa Ṭhākura élete arra emlékeztet bennünket, hogy a Szent Név nem csupán egy spirituális gyakorlat. A Szent Név lehet az életünk menedéke, társunk minden körülmények között, és végső menedékünk az élet utolsó pillanatában is.
„A Szent Név éneklése az a gyakorlat, amely odaadással gyökeresen megváltoztat mindent.”
— Sacinandana Swami
„A Szent Név hatalmas, és nem különbözik magától az Úrtól.”
— Lokanātha Swami
„Az Úr Szent Neve hozzáférhető számunkra, gyönyörű és édes, akárcsak Ő Maga.”
— Rādhānātha Swami