Śrī Jayadeva Goswāmī a Śaka-korszak tizenegyedik vagy tizenkettedik századában jelent meg. A születési helyét illetően eltérőek a vélemények. A legtöbben úgy tartják, hogy egy Kendubilva nevű faluból származott, amely jelenleg Birbhum körzetében található. Mások szerint Orissában vagy Dél-Indiában született.
Kendubilva Siuritól körülbelül húsz mérfölddel délre, az Ajaya folyó partján fekszik. A gauḍīya vaiṣṇava Abhidhāna szerint Jayadeva ebben a folyóban bukkant rá Rādhā-Mādhava mūrtijaira. Ugyanitt azt is olvashatjuk, hogy a Kuśeśvara néven ismert Śiva-templomban pihent és imádkozott, amely szintén az Ajaya folyó partján található. Jayadeva apját Bhojadevának, édesanyját pedig Vāma Devīnek hívták.
Jayadeva Navadvīpában
Jayadeva hosszú ideig élt Navadvīpában, egy Lakṣmaṇa Sena nevű bengáliai király uralkodása idején, nem messze a palotától. Abban az időben a király fő tudósa Govardhana Ācārya volt. Aśutoṣ Deb bengáli szótára Lakṣmaṇa Sena udvari költőjeként említi Jayadevát.
Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura Navadvīpa-dhāma-mahātmya című művében azt írja, hogy Lakṣmaṇa Sena nagy tetszéssel fogadta Jayadeva Daśāvatara-stotra című himnuszát, melyben a tíz fő inkarnációt dicsőíti. Amikor Govardhana Ācārya értesítette a királyt, hogy Jayadeva megalkotta ezt a himnuszt, a király vágyott arra, hogy találkozzon a költővel. Inkognitóban felkereste Jayadeva házát, és amikor meglátta őt, rögtön észrevette, hogy Jayadeva a nagyhatalmú lelki személyiségek minden jellemzőjét magán viseli. A királyra mély benyomást tett Jayadeva, és nagyon vonzódni kezdett hozzá, ezért felfedte előtte kilétét, és meghívta, hogy költözzön be a királyi palotába. Jayadeva nagyon lemondott életet élt, ezért nem vágyott a palota fényűző pompájára. Azt mondta a királynak, hogy inkább Jagannātha Purīban szeretne maradni.
Lakṣmaṇa Senának nagy csalódást okozott Jayadeva döntése. Azt javasolta neki, hogy költözzön Campa Hati faluba, mondván, hogy ez egy olyan hely, amely alkalmas egy visszavonult életet élő személy számára. Megígérte neki, hogy soha többé nem fogja zavarni. Amikor Jayadeva beleegyezett, Lakṣmaṇa Sena egy kunyhót építtetett neki a faluban, amelyet korábban Campaka-hatta néven ismertek. A helység egy gyönyörű campa fákkal teli kert és a falu piaca után kapta nevét, ahol Mahāprabhu egyik társa, Dvīja Baninātha látomást látott az Úrról: a Satya-yugában látta, egy brāhmana alakjában, akinek bőrszíne a campa virág arany színére emlékeztetett. Hozzá hasonlóan Jayadevának is része volt itt egy látomásban: először Rādhā-Mādhaváról, majd az arany campa testszínű Gauranga Mahāprabhuról, akiben kettőjük alakja egyesült.
Miután az Úr darśanában részesítette Jayadevát, azt az utasítást adta neki, hogy menjen Jagannātha Purība. Bár Jayadeva szomorú volt, hogy el kell hagynia Urának jövendőbeli lakhelyét, engedelmeskedett az Úr parancsának, és elindult Purība, ahol állítólag Orissa király udvari költőjeként alkalmazták. Élete hátralévő részét az Úr Jagannātha lakhelyén töltötte, ahol megírta Gīta-govinda vagy Aṣṭapādi címen ismert transzcendentális költeményét, amely az elkülönülésben érzett szerelemből fakadó érzelmeket írja le. Mahāprabhu valóban azt mondta Jayadevának, amikor egy látomásban megmutatta neki Navadvīpát, hogy miután ott megjelenik, sannyāsát fog venni, és Jagannātha Purība megy, ahol majd élvezni fogja a Gīta-govindát.
A kalkuttai Basumari Sahitya Mandir által jegyzett Gīta-govinda-kiadás előszavában további információkat találhatunk Jayadeva élettörténetéről: „Nem sokkal Delhi muzulmán meghódítása előtt Manikya Chandra király elrendelte az Alankara-sekhara című könyv megírását, amelyben Jayadeva Orissa király udvari költőjeként szerepel. Śridhāra Dāsa, Lakṣmaṇa Sena egyik fő udvaroncának fia, Jayadeva számos versét felvette a Sad-ukti-karnāmṛta című gyűjteménybe, egy Amiyabha-kavya nevű műre hivatkozva.” A Gīta-govinda egyik ősi kéziratának kolofonjában ez áll: „Jayadeva nagy hírnévnek örvendett költőként Lakṣmaṇa Sena idején.”
Házasságkötése Padmāvatīval
A legenda szerint Jagannātha maga parancsolta meg Jayadevának, hogy vegye feleségül Padmāvatīt. A történet a Viśvakosában a következőképpen szerepel: volt egyszer egy brāhmaṇa, aki sok éven át imádta Jagannāthát abban a reményben, hogy fia születik, de nem lett utódja. Végül a felesége egy lánygyermeknek adott életet, akit Padmāvatīnak neveztek el. Amikor a lány házasulandó korba lépett, a brāhmaṇa elvitte az Úr Jagannnāthához, hogy felajánlja őt lótuszlábai előtt. Amikor Jagannātha meglátta őket, így szólt a brāhmaṇához: „Van egy szolgám, akit Jayadevának hívnak. Feladta a családi életet, és az én nevem éneklésének szentelte magát. Add hozzá feleségül a lányodat!”
A brāhmaṇa elvitte a lányát Jayadevához, és megkérte, hogy vegye feleségül. Jayadeva azonban nem akart megnősülni. A brāhmaṇa akkor elmondta neki, hogy maga Jagannātha rendezte el ezt a házasságot, majd távozott, a lányát hátrahagyva. Jayadeva, akit teljesen felkészületlenül ér ez a helyzet, így szólt a lányhoz: „Mondd meg, hová akarsz menni, és elviszlek oda. Itt nem maradhatsz!”
Padmāvatī erre sírni kezdett, és ezt felelte: „Apám Jagannātha parancsára hozott ide, hogy hozzád menjek feleségül. Te vagy a férjem, az én mindenem. Ha nem fogadsz el, akkor a lábad elé borulok, és itt meghalok. Te vagy az egyetlen reményem, uram!” A költő és tudós Jayadeva nem tudta elhagyni a lányt egy ilyen szívből jövő kérés után. Így hát családos ember lett.
Jayadeva Vṛindāvanába megy
Később Jayadeva magához vette Rādhā-Mādhava mūrtijait, és hosszú útra indult. Vṛindāvanába érve a Keśi Ghāṭa közelében kezdte el imádni a mūrtikat. Amikor a Dhāma lakói meghallották Jayadeva édes hangján előadva a Gīta-govindát, el voltak ragadtatva. Egy kereskedő nagy templomot épített a mūrtiknak azon a helyen.
Azt mondják, hogy Jayadeva sok évnyi vṛindāvanai tartózkodás után visszatért a szülőhelyére, Kendubilvába. Ott töltötte életének hátralévő részét, mūrtijait imádva és a bhajanáját végezve. Minden nap hosszú utat tett meg a Gangeszig, hogy ott megfürödjön. Egy nap valamilyen oknál fogva nem tudott elmenni, de Gangā Devī olyan kedves volt hozzá, hogy személyesen eljött Kendubilva faluba, hogy Jayadeva megfürödhessen szent vizében. Azt mondják, hogy Jayadeva Kendubilvában hagyta el a testét, és minden év első napján, Māgha hónapban nagy fesztivált rendeznek ott az emlékére.
Abban azonban nincs egyetértés, hogy Jayadeva hol fejezte be életét. Némelyek szerint visszatért Kendubilvába, mások szerint Purība, megint mások szerint pedig Vṛindāvanába ment. Śrila Bhaktisiddhānta Sarasvatī Goswāmī Ṭhākura véleménye szerint Jayadeva Jagannātha Purīban távozott ebből a világból. Bár egyesek szerint Jayadeva visszatért Kendubilvába, hogy ott töltse utolsó napjait, sehol sincs utalás arra, hogy magával vitte volna Rādhā-Mādhava mūrtijait. Valójában ezeket a mūrtikat nem sokkal Jayadeva halála után Jaipur királya elvitte egy Ghati nevű helyre, ahol még ma is imádják őket.
Jayadeva eltávozásának napja Puṣya hónap fogyó holdjának hatodik napjára esik.
(Részlet Śrīla Bhakti Ballabh Tīrtha Mahārāja Shri Chaitanya: His Life & Associates” című könyvéből
Fordította: Gieler Gyöngyi M)