A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tisztelt vezetői, kedves hívek, tisztelt vendégeink, Somogyvámos és Magyarország különböző részéről érkezett barátaink!
Hare Krisna! Jó napot kívánok!
Nagy öröm számomra, hogy ma reggel itt lehetek Önökkel Krisna-völgyben, e szeretett fesztivál megnyitóján. Minden évben, a magyar nyár derekán a völgy megtelik zenével, tánccal, a füstölők és az indiai ételek illatával, de mindenekelőtt a vendégszeretet különleges légkörével. Köszönöm a szervezőknek a meghívást, és szívből gratulálok ahhoz az odaadó szolgálathoz és fáradhatatlan munkához, amely lehetővé teszi ennek a háromnapos ünnepnek a megvalósulását.
Ahogy itt állunk, valami egészen különleges dologra lehetünk figyelmesek. Közel hatezer kilométerre vagyunk a Jamuna folyó partjától, mégis az indiai Vraja falujának hangulata, színei és lelke él itt a Balaton partján. Ez nem a földrajz véletlen műve. Ez a magyarországi Krisna-hívők több mint három évtizedes türelmes, szeretetteljes szolgálatának gyümölcse. Amit itt felépítettek, az nem csupán egy település, hanem egy élő híd két ősi civilizáció között.
India és Magyarország meleg, bizalmon alapuló kapcsolatot ápol egymással. Diplomáciai kapcsolataink immár több mint háromnegyed évszázadra tekintenek vissza, ám szellemi és lelki rokonságunk ennél sokkal régebbi. Magyar tudósok voltak az elsők között Európában, akik komolyan tanulmányozták a szanszkrit nyelvet. Kőrösi Csoma Sándor Ázsia felét begyalogolta tudásszomjának köszönhetően.
Amrita Sher-Gil, a magyar édesanya és indiai édesapa gyermeke, a huszadik század egyik legjelentősebb festőművészeként él az emlékezetünkben. Rabindranath Tagore és Magyarország barátsága, amely balatonfüredi tartózkodása során mélyült el, ma is élő emlék mindkét nemzet számára. Az általa ott ültetett fa ma is növekszik – akárcsak az a barátság, amelyet jelképez.
Mindig is lenyűgözött a magyar emberek nyitottsága és őszinte szellemi kíváncsisága. Magyarország nem csupán elfogadta az indiai hagyományokat, hanem tanulmányozza, érti és saját kulturális életének részévé tette azokat. Ma országszerte parkokban és jógastúdiókban gyakorolják a jógát. Az ájurvéda elismert egészségmegőrző rendszerként van jelen. Az indiai konyha pedig Budapesttől kezdve az ország számos pontjáig sokak kedvencévé vált. Ez a nyitottság nem egy múló divat, hanem egy olyan kultúra megnyilvánulása, amely mindig is nagyra értékelte a tudást, és egy olyan népé, amely saját identitásában elég biztos ahhoz, hogy mások bölcsességét is örömmel fogadja.
India hálás ezért a szeretetteljes befogadásért.
Krisna-völgy ennek a történetnek a szívében áll. Több mint harminc éve nyit ablakot a magyarok számára India lelki örökségére: a Bhagavad-gítá filozófiájára, a bhakti, azaz az odaadás hagyományára, a klasszikus indiai tánc és a kírtan művészetére, valamint az egyszerű, tudatos élet fegyelmére. Évről évre magyarok ezrei látogatnak ide, és sokuk számára ez az első valódi találkozás Indiával. Nem csupán fényképekkel térnek haza, hanem egy olyan élménnyel is, amelyben az indiai értékek hitelesen, a mindennapokban megélve tárulnak fel előttük.
Engedjék meg, hogy szóljak arról is, milyen fontos üzenetet hordoz ez a völgy a fenntarthatóság terén. Nava Vraja-dháma, azaz Krisna-völgy méltán viseli Európa legnagyobb ökofalujának címét. Az itt élők bioélelmiszereket termesztenek, gondosan bánnak a vízkészlettel, hasznosítják a Nap energiáját, a teheneket pedig szeretettel és tisztelettel gondozzák. Jóval azelőtt, hogy a fenntarthatóság világszerte központi témává vált volna, Krisna-völgy lakói már ezt az életformát követték – nem politikai programként, hanem odaadó szolgálatként. Indiában úgy tartjuk, a Föld az édesanyánk, Bhumi Devi. Krisna-völgy is így tekint rá, s ezzel megmutatja, hogy az ősi bölcsesség és a modern környezeti felelősség nem egymás ellenfelei, hanem egymást kiegészítő társak.
Ez pontosan az a jövőkép, amelyet Narendra Modi miniszterelnök úr a világ elé tár: hogy India öröksége nem múzeumi emlék, hanem élő ajándék, amelyet meg kell osztani a világgal. Ennek a meggyőződésnek köszönhető a Jóga Világnapja, amelyet minden júniusban Magyarországon is ugyanolyan lelkesedéssel ünnepelnek, mint Indiában; a Mission LIFE kezdeményezés, amely arra hív minden embert, hogy környezetével összhangban lévő életmódot válasszon; valamint India G20-elnökségének üzenete: „Vasudhaiva Kutumbakam” – „Egy Föld, egy család, egy jövő.” Krisna-völgy ezt az üzenetet minden egyes nap megéli.
Mivel ez a fesztivál az élet ünnepe, engedjék meg, hogy a Bhagavad-gítá szavaival zárjam gondolataimat. A tizedik fejezetben Krisna így szól Arjunához:
“Mac-cittā mad-gata-prāṇā bodhayantaḥ parasparam;
kathayantaś ca māṁ nityaṁ tuṣyanti ca ramanti ca.”
„Tiszta híveim gondolatai Bennem lakoznak, életüket teljesen az Én szolgálatomnak szentelték. Nagy örömet és elégedettséget éreznek ők, amikor felvilágosítják egymást, és Rólam beszélgetnek.” (Bhagavad-gítá 10.9.)
Krisna ezeket a szavakat isteni dicsőségének bemutatásakor mondja. Nem magányos imádatról beszél, hanem olyan hívekről, akik összegyűlnek, tanítják egymást, együtt énekelnek, és örömüket lelik egymás társaságában. A vers két gyönyörű szóval zárul: „tuṣyanti ca ramanti ca” – elégedettek, és örvendeznek. Ez a három nap e versnek a megtestesülése. Amikor együtt éneklik a kírtant, együtt fogyasztják a praszádát, a megszentelt ételt, és Krisnáról beszélgetnek, ezt a tanítást valósítják meg. A Bhagavad-gítá arra emlékeztet bennünket, hogy e fesztivál nem más, mint az odaadás örömmé formálódása – és az öröm megszentelődése.
Kedves hívek és barátaink!
Kívánom, hogy ez a három nap hozzon Önöknek boldogságot, lelki feltöltődést és szeretetteljes együttlétet. Legyen édes a kírtan dallama, bőséges a megszentelt étel, és India és Magyarország barátsága – amely ilyen szépen él tovább ebben itt a Völgyben – évről évre még mélyebbé váljon.
Köszönöm szépen! Dhanyavaad! Hare Krisna! (Fotók: Mana-mohana Dasa)