Śrīla Vṛndāvana Dāsa Ṭhākura valószínűleg 1507-ben jelent meg a Navadvīpa-maṇḍala területén található Māmagāchi faluban, Modadrumadvīpában.
Édesanyja, Nārāyaṇī Devī Śrīvāsa Paṇḍita unokahúga volt. Nārāyaṇī Devī még gyermekkorában személyesen találkozott Śrī Caitanya Mahāprabhuval, aki az Úr Kṛṣṇa 15–16. századi különleges, rejtett megjelenési formája. Az Úr Caitanya különleges kegyet és figyelmet szentelt Nārāyaṇī Devīnek, aki később életet adott Vṛndāvana Dāsa Ṭhākurának.
Amikor Śrī Caitanya Mahāprabhu elhagyta ezt a világot, Vṛndāvana Dāsa Ṭhākura még csupán körülbelül húszéves volt.
Vṛndāvana Dāsa Ṭhākurát Vyāsadeva inkarnációjaként tartják számon. Vyāsadeva a szerzője és lejegyzője a Śrīmad-Bhāgavatamnak, a vaisnava hagyomány egyik legfontosabb szentírásának, és Kṛṣṇa irodalmi inkarnációjaként ismert.
Ahogyan a Śrīmad-Bhāgavatam az Úr Kṛṣṇa kedvteléseit és életét mutatja be, úgy a Śrī Caitanya Bhāgavata Śrī Caitanya Mahāprabhu életét és isteni kedvteléseit tárja fel az olvasók előtt.
Vṛndāvana Dāsa Ṭhākura Śrī Nityānanda Prabhu egyik legfiatalabb és utolsó tanítványa volt, 16 évesen kapott lelki avatást Tőle. Az Ő inspirációjára írta meg Śrī Caitanya Mahāprabhu életéről és kedvteléseiről szóló művét, amely eredetileg a Caitanya Maṅgala címet viselte. Később Denur településen alakította ki székhelyét és kezdett prédikálásba. Śrī Jāhnavā Devī társaságában részt vett az első Szent Név Fesztiválon is, amelyet Kheturīben rendeztek meg.
Később, amikor Locana Dāsa Ṭhākura hasonló címen írt egy másik művet, Vṛndāvana Dāsa Ṭhākura alázatból átnevezte saját könyvét, amelyet ma Śrī Caitanya Bhāgavata néven ismerünk.
Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī a Caitanya-caritāmṛtában azt írja, hogy az ő művében olyan események és részletek szerepelnek, amelyek nem találhatók meg a Caitanya Bhāgavatában — így a két mű egymást kiegészítve jár párban. Ehhez társul még Locana Dāsa Ṭhākura Caitanya Maṅgalája is, amelyet Murāri Gupta és Dāmodara Paṇḍita elbeszélései alapján írt meg.