Az elmúlt hetekben a délutánok, esték jelentős részét befőzéssel töltöttem. Most, hogy már a polcokon sorakoznak a körte, szilva, alma, som, paradicsom befőttek és lekvárok, az ecet nélkül eltett uborkával teli üvegek, végre van időm leírni a recepteket és a natúr eltevéssel kapcsolatos tapasztalatokat.
Ezeket az eltevési módszereket Krisna-völgyben tanultam, ahol különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a bio-módszerekkel megtermelt élelmiszerekből készült ételek is egészségesek, táplálóak legyenek.
Sokat olvashatunk, hallhatunk a répacukor-fogyasztás, illetve túlfogyasztás káros következményeiről. Ezeket most nem fogom elismételni, de annyit talán még a szkeptikusok is könnyen beláthatnak, hogy abból baj nem lehet, ha „csak” a gyümölcs, színtisztán csak a gyümölcs kerül az üvegekbe…
Lássuk most a natúr gyümölcs-eltevést!
Hozzávalók:
– A gyümölcs, ami éppen érik: tapasztalataink szerint alkalmas rá a meggy, a körte, az alma, a sütőtök, az őszibarack, és a kajszi, de érdemes mindenféle más gyümölccsel is próbálkozni.
– Szükségünk van még csavaros tetejű üvegekre (érdemes minden évben új tetőket használni, mert a tökéletes záródás a módszer lényege – ezen nem szabad spórolni!)
– Egy nagy fazék
Elkészítés:
Alaposan mossuk meg az érett gyümölcsöt, és ha szükséges, magozzuk ki, daraboljuk fel (minél kisebbre vágjuk, annál több fér az üvegbe), és az alaposan kimosott, fertőtlenített üvegeket alaposan tömjük meg vele.
Egyes gyümölcsfajták kevés levet eresztenek (például egyes körtefajták), ekkor a gyümölccsel töltött üvegeket feléig-kétharmadáig töltsük fel tiszta vízzel. Ha a dunsztolás után nem lepi el a lé a gyümölcsöt, akkor sem romlik meg, csak megbarnul.
Az üvegeket szorosan lezárjuk, majd a fazékba tesszük. Alájuk, közéjük tegyünk tiszta konyharuhát, hogy a dunsztolás közben az üvegek ne koccanjanak össze, mert szétrepedhetnek.
Ha már nem fér több üveg a fazékba, töltsük fel hideg vízzel úgy, hogy az üvegek teteje felett kétujjnyi vízréteg legyen.
Kezdjük el melegíteni a lefedett fazekat, majd amikor már forr a víz, vegyük kisebbre a lángot úgy, hogy gyöngyözve forrjon.
15 perc forralás után (a 15 perces forralás a leggyakrabban használt 720 ml-es befőttes üvegekre vonatkozik, a kisebb üvegeknél elegendő 10 perc is) vegyük le a tűzről, és lefedett állapotban hagyjuk kihűlni. Nagy fazék esetén ez 10-12 órát is igénybe vesz, ilyenkor történik meg a befőttek végleges sterilizálása, és ilyenkor alakul ki a tető alatt a vákuum, ami védi a megromlástól.
Biztosan jó jel, ha a nedves dunsztolás (a víz kihűlése) után a tető beszívódik. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy a megfelelő vákuum kialakult-e az üvegben, akkor fordítsuk az üveget rövid időre fejjel lefelé. Ha a lé kifolyik, akkor nem jól zár az üvegünk. Ekkor tegyünk rá új tetőt, és dunsztoljuk újra.
Az így eltett befőtt évekig eláll, és az enyhén megfőtt gyümölcs csodálatos, nagyon finom ízt kap.
Hasonlóképpen, natúr módon lehet eltenni a (hámozva vagy hámozatlanul) darabolt paradicsomot is.
Mindenkit bíztatok a kísérletezésre! Már néhány próbálkozás után kialakíthatjuk a saját módszerünket, ami a mi gyümölcseinkkel, a befőzési lehetőségeinkkel a legjobb eredményt adja.
Kun András
Forrás: Öko-völgy Alapítvány >>