A modern tudomány kimutatta, hogy világegyetemünkben bizonyos számok és arányok pontosan beállítottnak tűnnek ahhoz, hogy az élet létezhessen az univerzumban. Ám Michael Cremo szerint a tudomány átlépi saját határait, amikor azt állítja, hogy az élet eredetével kapcsolatos kérdéseket megválaszolta.
Honnan jöttünk? Erre a fontos kérdésre manapság Charles Darwintól és követőitől veszik a választ. Szerintük tisztán anyagi evolúciós folyamatok eredményeképpen keletkeztünk, melynek során az élet önszerveződéssel jött létre vegyi anyagokból a földtörténet korai szakaszában.
A darwinisták azt állítják, hogy a hozzánk hasonló emberek mintegy 100 000 – 200 000 évvel ezelőtt jöttek létre. Szerintük korábban csak primitívebb, majomszerű ősök léteztek. Az ISKCON alapítója, Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda így írt: „A védikus történetek – a Purāṇák, a Mahābhārata – olyan emberi történetekről szólnak, amelyek millió és millió évekkel ezelőtt történtek.” (Śrīmad-Bhāgavatam 4.29.42–44. magyarázat)
R. L. Thompson
A Tiltott régészet című könyvben, amit Richard L. Thompsonnal együtt írtunk, részletesen bemutatom emberi csontleletekkel, lábnyomokkal, és ember által készített tárgyakkal, hogy hozzánk hasonló emberi lények már millió évek óta lakják a Földet, amint az az ősi indiai szentírásokban is írva van. Ezek a bizonyítékok nemigen ismertek, mert a tudományban működik egy tudásszűrés. A darwini elmélettel összhangban levő bizonyítékok könnyen átjutnak ezen a társadalmi és intellektuális szűrőn, de a Darwin elméletét gyökeresen cáfoló tényeket visszatartják. Például a 19. században Kaliforniában aranyat találtak. A bányászat során a hegyek, például a Toulomne megyei Table Mountain oldalába járatokat vágtak. A járatok mélyén, a korai eocén kori rétegekben (kb. 50 millió évesek) emberi csontokat és ember által készített tárgyakat találtak.
Dr. J. D. Whitney, Kalifornia állam főgeológusa 1880-ban a Harvard Egyetem kiadásában könyvet jelentetett meg A Sierra Nevada aranytartalmú kavicsrétegei címmel. Ebben a könyvben a leleteket alaposan dokumentálta. Mégsem hallunk sokat ezekről a felfedezésekről manapság. A [nagytekintélyű] Smithsonian Institution 1898–1899. évi jelentésében (424. oldal) William Holmes antropológus a következőket írja: „Talán ha Whitney professzor alaposan átgondolta volna az ember evolúciójával kapcsolatos jelenlegi megértésünket, talán meggondolta volna, hogy megossza következtetéseit, függetlenül attól, hogy milyen bizonyítékokkal állt szemben.” Másszóval, ha a tények nem illeszkednek az ember evolúciójának elméletéhez, a tényeket félre kell tenni – és éppen ez történt.
Habár az ember ősiségének efféle bizonyítékai ellentmondanak az emberi evolúció jelenlegi darwini elméletének, az emberi lények eredetéről nem mondanak semmit. Ezek a leletek mindössze felvetik, hogy új magyarázatra van szükség az ember eredetével kapcsolatban.
Az emberiség igazsága
Az Emberi devolúció: Darwin elméletének védikus alternatívája című könyvemben adtam egy ilyen új magyarázatot, amely az ősi szanszkrit nyelvű írásokra és Śrīla Prabhupāda tanításaira támaszkodik.
De mielőtt feltesszük a kérdést: „Honnan jöttek az emberi lények?”, egy másik kérdést kell feltennünk: „Mi egy emberi lény?”. Ma a legtöbb tudós feltételezi, hogy egy emberi lény egyszerűen csak kémiai elemek kombinációja. Ugyanakkor a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok fényében jogos abból kiindulni, hogy az emberi lény nem csak kémiai elemek kombinációjából áll. A testen belül van a tudatos önvaló, ami nem az anyag terméke, mivel az anyagi testen kívül is létezhet.
A tudatos önvalónak az elmétől és anyagtól való független létezésére az ún. testen kívüli élmények orvosi jelentésekben való dokumentációja utal. Így például az Egyesült Királyságbeli Southampton Egyetem egy orvoscsapatja 2001 februárjában közzétett egy tanulmányt a Resuscitation (Újjáélesztés) című folyóiratban, szívmegállás után újraélesztett betegekkel kapcsolatban (v. 48, pp. 149–156).
Az egyetem rangidős kutatója, Dr. Sam Parnia vezette az orvoscsoportot. Az egyetem weboldalán 2001. február 16-án közzétették, hogy Dr. Parnia „felvetette, hogy a tudat és az elme azután is létezhet, hogy az agy megszűnt működni, és a test a klinikai halál állapotába került.”
Hová megy a lélek, miután az anyagi test meghalt? Ha a lélek még nem vált teljesen Isten-tudatossá, egy másik testbe fog belépni az újraszületés körforgásában. A védikus tudás szerint a reinkarnációk sorában a lélek különböző testeken keresztül ér el fejlődést, aminek során magasabb és magasabb tudatszintet ér el.
A lélek megy az egyik testből a másikba, nem a test változik meg. Darwin elmélete, miszerint a test változik, helytelen.
M. A. Cremo
Értelmes tervezettség
Tehát a lélek fejlődik, nem az egyikféle test fejlődik ki egy másikból. Az anyagi testek az anyagi világban hordozóul szolgálnak a tudatos önvaló, a lélek számára.
Ezeket a hordozókat Isten tervezte és teremtette. Ha az élőlények testét a biomolekuláris szinten vizsgáljuk, olyan össze-tettséget tapasztalunk, amely intelligens tervezésre utal.
A tudatos önvaló, a lélek, az anyag világánál magasabbról származik. Arra szánták, hogy a lelki világban éljen. Amennyiben azonban a tudatos önvaló nem képes a lelki világban élni, kell, hogy legyen egy hely a számára, ahol elfelejtheti a valódi természetét. Ez azt sugallja, hogy az általunk megtapasztalt világegyetemben kell, hogy legyenek olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy egy magasabb intelligencia arra tervezte, hogy teret adjon az emberi és más életformának.
A modern kozmológia bizonyítékokkal szolgál erre. A tudósok felfedezték, hogy a természeti erők legalább hatféle legalapvetőbb állandója és azok arányai olyanok, mintha azokat az életnek a világegyetemben létezése szempontjából nagy pontossággal beállították volna. A csillagász Sir Martin Rees ezen állandók közül hatot különösen jelentősnek tekint.
Csak hat szám című könyvében (2000, pp. 3–4), azt mondja: „Ez a hat szám a világegyetem ‘receptjét’ jelenti. Sőt mi több: az eredmény annyira érzékeny ezekre, hogy ha csak egy is közülük «elhangolódna», nem lennének csillagok és nem lenne élet.”
Három fő magyarázat van a fizikai állandók és a természeti törvények eme látszólagos finomhangoltságára: egyszerű véletlen, több világ létezése, és valamilyen intelligens gondviselő teremtő. Számos kozmológus elismeri, hogy a finomhangoltság véletlenszerű létrejöttének valószínűsége annyira alacsony, hogy tudományos magyarázatként nem hihető. Annak érdekében, hogy elkerüljék egy gondviselő tervező létezésének következtetését, azt állítják, hogy szinte végtelen sok univerzum van, mindegyik más fizikai alapállandókkal és eltérő természeti törvényekkel. Mi történetesen egy olyan univerzumban élünk, amelyben minden az emberi élet számára éppen megfelelő értéket vett fel.
Ez a többi univerzum azonban csak elméletileg létezik, és még ha létezésük fizikailag kimutatható is lenne, ki kellene mutatni, hogy ezekben az alapvető állandók és természeti törvények valóban eltérnek a mi univerzumunkéitől.
A védikus kozmológia szintén beszél sok univerzumról, de ezek mindegyikét Isten arra tervezte és teremtette, hogy befogadja az életet.
Bár sok tudós ma azt hiszi, mi nem vagyunk molekulákból álló gépezetek egy véletlenszerűen létrejött univerzumban. Örök, tudatos önvalók vagyunk, akik egy Isten által tervezett univerzumban kaptunk testet, arra a célra, hogy két dolog közül válasszunk: vagy saját önző vágyainkat éljük ki az anyagot kihasználva, Istenről megfeledkezve, vagy úgy cselekedjünk, hogy azáltal helyreállítsuk eredeti, tiszta tudatosságunkat, ami a Kṛṣṇa-tudat.
Michael A. Cremo