A hinduizmus különböző irányzatai esetében honnan ered, illetve hogyan jelent meg a világban tapasztalható gonosz, mind a természeti, mind az erkölcsi gonosz? – filozófiai kérdést kaptunk.
A “rossz” akkor kezdődik, amikor Istennek hátat fordítunk, és eljövünk a lelki világból ide, az anyagi világba, hogy Isten nélkül élvezzünk, hogy úgymond a magunk ura legyünk. Isten annyira kegyes, hogy még az ilyen renitens lelkeknek is megadja a lehetőséget, hogy eljátszhassák: nem függenek Tőle. Adja ezt az anyagi világot mintegy játszótérül, de a játékszabályokat Ő állapítja meg. A fő játékszabály, hogy noha mi, örök lelkek halhatatlanok, tudással teljesek és boldogok vagyunk, itt az anyagi világban tudomásul kell vennünk, hogy a testünk halandó, hogy tudásunk, ami az Istenről való tudást jelenti, befedett, és vagy keveset, vagy semmit sem tudunk Róla, és persze boldogtalanok vagyunk, mert a boldogság Isten szerető szolgálatából jön és itt mi nem Őt szolgáljuk, hanem magunk akarunk élvezni, amiből boldogság nem lesz.
Ahhoz, hogy teljesen megértsük, miért követnek el az emberek gonoszságot, tudnunk kell az anyagi energia három kötőerejéről, a jóságról, a szenvedélyről és a tudatlanságról. Ezek mint drótok a marionett-bábut, úgy rángatják az embert, és végeztetnek vele bűnös tetteket. Ugyanakkor Isten szabad akaratot is adott nekünk, ami azt jelenti, hogy minden döntési helyzetben választhatjuk Őt és cselekedhetünk az Ő törvényei szerint, vagy választhatjuk azt, amit a saját elménk, a saját bűnös vágyaink diktálnak. A kötőerőkről részletesen olvashat a Bhagavad-gítában (14. fejezet).
A másik fontos dolog, hogy minden anyagi tettnek, azaz azoknak a tetteknek, amelyeket a kötőerők hatása alatt követünk el, visszahatása van, ezt hívják karmának. Ez olyan, mint a bűnügyi nyilvántartás: minden, de minden tettünk feljegyzésre kerül, és a büntetést (vagy adott esetben a jutalmat) könyörtelenül kiszabják, előbb vagy utóbb. A nehézség az “utóbb”-bal van, mert az nem mindig ugyanabban az életben történik. Lehet, hogy egy gonosz tett büntetését csak több élettel később szabják ki, ezért van, hogy látszólag jó emberekkel is történnek úgymond rossz dolgok. Valójában azonban a szenvedés, a “rossz” dolog is Isten kegye, mert ezzel akar bennünket észre téríteni: hagyjunk fel a reménytelen próbálkozással, hogy itt, az anyagi világban akarunk boldogok lenni, és menjünk vissza Hozzá a lelki világba.
Madhupati dász