Az rendben, hogy átállítottuk az óráinkat, de az idő attól még ugyanúgy halad. De mi az az idő? Miért van? Az ember hozta létre magának? Lineáris, vagy ciklikus, esetleg mindkettő? Mire jó? Mivel magyarázzák, milyennek látják a különböző nézettel bíró vallások az időt? Honnan van a mi saját időnézetünk?
Ismét túl vagyunk egy újabb óraátállításon, hogy megpróbáljuk valahogy szolgálatunkba fogni az időt, spóroljunk egy kicsit, igazodjunk… Az órát az idő mérésére hozta létre az ember, de mi a helyzet az idővel? Azt ki hozta létre? Mi az idő valójában? Van eleje és vége, vagy örök és végtelen, esetleg körbe-körbe forog, akár az óra? Kíváncsiak voltunk, hogy milyen tanításokkal bírnak a különböző vallások az idővel kapcsolatban, így hát meg is kérdeztük a téma legautentikusabb tudorait, magukat a vallások tanítóit.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Véleménye szerint, melyik a legfontosabb idővel kapcsolatos tanítás az ön vallásában? – kérdezi Rába Géza rovatszerkesztő.
A Bhagavad-gítá, India szentírása öt fő témakört jár körül:
a Legfelsőbb Úr,
az élőlény,
a természet,
a tettek, vagyis a karma, és
az idő.
Az öt közül mindegyik örök, kivéve a karmát, ami ideiglenes és megváltoztatható. Az időnek tehát sem kezdete, sem vége nincsen, amit ebben a véges világban véges intelligenciánkkal szinte lehetetlen felfognunk.
A Srímad Bhágavatam 5. énekének leírásai szerint az idő nem lineáris, hanem ciklikus, azaz a világkorszakok egymást követve szüntelenül ismétlődnek.
Ugyanakkor ami megtörtént, az megismételhetetlen, nincs tehát lehetőség időutazásra.
Amit Krisna kiemel az időről, hogy az idő Ő Maga. Azt mondja: “káló ‘szmi lóka-ksaja-krit“, azaz “Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója”. Az időt az elmúláson keresztül tudjuk leginkább érzékelni, ezért emeli ki Ő is az idő pusztulással kapcsolatos aspektusát. A végső elmúlást a halál jelenti számunkra.
A Mahábhárata ősi eposzában olvashatunk egy igen tanulságos történetet az idővel kapcsolatosan. Az elbeszélés szerint a bölcs és erényes uralkodó, Judhisthira király, aki felettébb nagy tudással rendelkezett az emberi természetről is, találkozott Dharma, azaz a Vallásos Kötelesség személyiségével, aki a következő kérdést szegezte neki: “Mi a legdöbbenetesebb dolog a világon?” Judhisthira gondolkodás nélkül megadta a választ:
“A legdöbbenetesebb dolog az, hogy habár nap mint nap megszámlálhatatlan élőlény távozik a halál hajlékára, az ember mégis azt hiszi, hogy ő nem fog meghalni. A világ sora az, hogy az idő minden teremtett élőlényt megfőz hatalmas üstjében, ami maga a világ, az üstöt melegítő tűz a nap, a nappal és az éjszaka a tűzifa, a hónapok és az évszakok a fakanál.” (Vana-parva 313.116)
Vajon mi őszintén elhisszük, hogy egyszer minket is utolér a vég? Vajon amire energiánkat, pénzünket, időnket fordítjuk, vajon nem illúzió csupán az örök idő szemszögéből nézve?
Gandharviká Prémá déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész
Más vallási képviselők válaszai a témában a 24.hu Isten tudja rovatában >>