Közeleg Rādhā születésének évfordulója. Vannak olyan hindu szentírások, amelyek még csak nem is említik Rādhā nevét, épp csak utalnak Rá. Vannak, akik hallották már a nevét, de nem értik Rādhā helyzetét. De ki lehet ez a Rādhā, aki annyira titokzatos, hogy még a szentek sem merik kiejteni a nevét?
Śrīmati Rādhārāṇī Kṛṣṇa örök társa. Hogy mit jelent az, hogy örök társ? Azt jelenti, hogy az, aki mindig Kṛṣṇa társaságában van a lelki világban, és amikor Kṛṣṇa eljön az anyagi világba, hogy megmutatkozzon az emberek előtt, akkor ez a Társ is elkíséri Őt. Śrīmati Rādhārāṇīt a leggyönyörűbb leányként írja le a Srīmad Bhāgavatam 10. Éneke és a Kṛṣṇa könyv egyaránt. Ragyogása aranyló, ahogy a bőre is sejtelmesen aranyszínű. Mosolya nemcsak Kṛṣṇānak, hanem barátnőinek, a gopīknak és szüleinek is nagyon kedves.
Rādhika nekünk, embereknek azonban még fontosabb kellene legyen, hiszen Ő az, aki birtokolja azt a szeretetet és odaadást, ami Kṛṣṇāt elbűvöli, ez pedig egy olyan ember számára példaértékű, aki az önmegvalósítás és az istenszeretet útját járja. Rādhika egy szimbólum, egy út, egy példa, hogy miként kell odaadással szolgálni és igaz szívvel szeretni Istent. Ugyanakkor nem szabad összekevernünk a saját helyzetünket az Ő különleges helyzetével. Rādhā egyik neve az, hogy Madana-mohana-mohiṇī, amit azt jelenti, hogy annyira édes és vonzó, hogy még a legvonzóbbat is elbűvöli. Ő Kṛṣṇa gyönyörenergiájának (hlādinī-śakti) a kiterjedése és valóban minden öröm és boldogság forrása, így mi sohasem érhetünk a nyomdokaiba, csupán szolgáivá és hűséges követőivé válhatunk.
A Veṇu-gītā egy története szerint Rādhika kezét egy napon, amikor már elég nagy volt, Yaśoda anya, Kṛṣṇa édesanyja kuṅkumával kente be. Ettől a leány keze sárga lett. Indiában, ha egy fiúgyermek édesanyja bekeni egy leány kezét kuṅkumával, azt üzeni ezzel a lány szüleinek, hogy örülne, ha a fiatalok idővel egybe kelnének. A gopīk, Rādhā barátnői azonban nem szerették volna, ha Rādhā férjhez megy és így a családi kötelességek végzésébe kezd, őket pedig elhanyagolja, ezért rábeszélték, hogy mossa le kezecskéit egy tóban. Ahogy Rādhā elkezdte lemosni kezéről a sárgás festéket, a tó szép lassan aranyszínűvé változott, felvéve a leány bőrszínét. Rādhā csak mosta-mosta a kezeit, de míg kezéről a szín lassan elhalványult, addig a tóban egyre több sárga áramlat kavargott. A szeretet színe. Rādhika szeretete Kṛṣṇa felé ugyanis végtelen.
Kṛṣṇa később a tó mellett elhaladva figyelmes lett annak furcsa, sejtelmes színére. A szentírások tanúsága szerint azonnal elhatározta, hogy belemerül a tóba, s amikor megtette, egész teste aranyszínűvé vált, s borzongás futott át rajta, ahogy megízlelte Rādhā Iránta érzett odaadó szeretetét. Kṛṣṇa sokáig hordozta magán ezt az aranyló színt, családtagjai pedig értetlenül álltak a jelenség előtt, miért is nem tudja lemosni Magáról az aranyló festéket.
A kedvtelés amellett, hogy Śrī Rādhā szeretetének gyönyörű kifejeződése, előrevetíti az Úr Caitanya érkezését is, aki szintén aranybőrű volt, akár Rādhā, mégis Ő Maga Kṛṣṇa teljesértékű kiterjedéseként szállt alá. A 15. században, Bengáliában, a vaiṣṇavizmus reneszánszának idején Ő volt az, aki a Hare Kṛṣṇa mantra éneklését végül igen széles körben is elterjesztette. A mantráét, amely éppen Rādhā és Kṛṣṇa neveit tartalmazza, s amelyet énekelve mindannyian emlékezhetünk az Isteni Pár bensőséges kedvteléseire.
A Kṛṣṇa-hívők szombaton egésznapos fesztivállal emlékeznek Vrṇdāvana királynőjének megjelenésére Krisna-völgyben, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Fodor Kata
