Ötezer évvel ezelőtt, amikor Kṛṣṇa megjelent e halandó világban, Vele együtt megjelentek örök társai is, közöttük Śrīmatī Rādhārāṇīval. Idén augusztus 26-ára esik földi megjelenésének különleges ünnepe, amit Rādhāṣṭamīnak neveznek, a Krisna-hívők ezért ezen a héten Śrīmatī Rādhārāṇī dicsőséges természetén és elbűvölő kedvtelésein meditálnak.
Śrīmatī Rādhārāṇī az univerzum és minden lélek lelki édesanyja. Az anyaság az egyik legszentebb szimbólum, hiszen a tisztaságot, az önzetlenséget, a gondoskodást, a táplálást és a szeretetet képviseli. A Krisna-hívők úgy tekintenek Rādhārāṇīra, hogy Ő az, aki a Kṛṣṇának végzett szolgálat áldásában részesít bennünket, ezért a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése során, Rādhārāṇī formájának imádata során, és az Úr Caitanya utasításainak a követésével is az Ő áldásait igyekeznek elérni. A Krisna-hívők által gyakorolt mantra-meditáció 3 szava (Hare, Kṛṣṇa és Rāma) közül a Hare szó Śrīmatī Rādhārāṇīra utal, és ily módon a mantrázás közben a hívők így imádkoznak: „Ó Rādhārāṇī! Kérlek, ébressz fel e halandó világbeli álmomból és segíts, hogy emlékezhessem rég elfeledett Uramra, és újra hazatérhessek, örök lakhelyemre.”
Śrīla Prabhupāda így ír Śrīmatī Rādhārāṇīról a Caitanya Caritāmṛtában (Adi 4.89) „Rādhā ezért parama-devatā, a legfelsőbb istennő, aki mindenki számára imádandó. Ő mindenki védelmezője, s az egész univerzum anyja.”
Kṛṣṇa és Rādhārāṇī a Legfelsőbb Létező férfi és női aspektusa, akik együtt jelennek meg. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Egy, de kettő formában jelenik meg annak érdekében, hogy a szeretet kifejeződhessen. Olyanok Ők együtt, mint a nap és a napsugár: nap nélkül nem beszélhetünk napsugárról, és napsugár nélkül sem létezhet a nap. Az energia (a napsugár) és az energiaforrás (a nap) egy, ám ugyanakkor különbözik is. Ehhez hasonlóan Kṛṣṇa és Rādhārāṇī is egyek, egyidejűleg mégis különböznek egymástól. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr, Rādhārāṇī pedig az Ő legfelsőbb gyönyörenergiája.
Śrīmatī Rādhārāṇīhoz a gauḍīya vaiṣṇavák azért imádkoznak, hogy az Ő beleegyezésével és kegye által megkaphassák Kṛṣṇa kedvező szolgálatát, hiszen úgy tekintenek Rādhārāṇīra, mint Kṛṣṇa legodaadóbb szolgájára, aki a leginkább ismeri a módját annak, hogyan szerezzen örömet a Legfelsőbb Úrnak. Rādhā ugyanakkor nem sajátítja ki Kṛṣṇát, épp ellenkezőleg: lágy szíve arra készteti Őt, hogy mások számára is elrendezze, hogy megízlelhessék a Kṛṣṇának végzett szerető szolgálat édes ízét. Ha tehát Rādhā meghallja őszinte imánkat, akkor bizonyos, hogy előbb-utóbb Kṛṣṇa is felfigyel majd Ránk. Ezt Bhaktivinoda Ṭhākura is megerősíti az alábbi dalban:
je dharilo rādhā-pada parama jatane
se pailo kṛṣṇa-pada amulya-ratane
„Aki nagy igyekezettel megragadja Rādhā lótuszlábát, az eléri Kṛṣṇa lótuszlábát, mely olyan, mint a felbecsülhetetlen drágakő.”
rādhikā-dāsī jadi hoy abhimān
śīghra-i mila-i taba gokula-kān
„Ha az ember Rādhikā alázatos szolgálólányának tartja magát, az biztos, hogy hamarosan találkozni fog az Úrral Gokulában.”