Először a terítő szegélyét készítettem el, majd a belső részen a virágminta körvonalát a dúcsorozat első darabjával, figyelve a pontos illesztésekre.
Ezután a második dúccal a zöld szárakat és leveleket nyomtam meg, s a harmadik dúccal a piros virágokat.
Utolsó lépésnek maradt a keret színezése. Ehhez nem faragott dúcot, hanem csak egy (a szegélydúccal azonos szélességű) sima falapot használtam.
A dúcnyomásos módszer előnye, hogy ezzel a technikával gyorsan és többféle színben megmintázhatunk nagy méretű anyagokat.
Már ki is találtam, hogy a következő darab egy vállkendő lesz.
A szerda délutáni szövős tanfolyamon most karkötők készültek kártyás szalagszövéssel.
A kártyák meghatározott számú előre, illetve hátra történő forgatásakor más-más színű fonalak kerülnek felülre, s ezáltal alakul ki az adott minta.
Ezt a különleges szövési módszert Egyiptomban már 2.000 évvel ezelőtt ismerték, utánuk pedig a vikingek is használták. Igazán szép mintákat lehet ezen a módon alkotni. Emellett betűket, vagy akár saját tervezésű ábrákat is lehet ezzel szőni.
A minta megszövése után a karkötők végei négyes fonattal lettek lezárva, s így könnyen megköthetőek. Ezen kívül kapcsos lánccal is megoldható a rögzítés.
Itt az ősz, ezért a kolléganőnk, Bradzsalatá (Halász Brigitta) készített egy őszi színeket idéző ikat-szövéses gyapjú kendőt
A gyapjút először felmotringolta, majd napsárga, narancsbarna és szürke színekkel átmenetesre befestettük. A száradás és az orsózás után végre elkezdődhetett a szövés. Változatos, érdekes minta bontakozott ki menet közben.
A kendő 60 cm széles és 200 cm hosszú lett. Az őszi színekben játszó gyapjú kendő jól melegít a hűvösebb napokon.