A tanítványnak fogadalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet — nem él tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.
Az avatás egy szakrális folyamat, amely a bhaktát transzcendentális tudással tölti meg, felszabadítja a bűnös visszahatásoktól és olyan mantrákkal áldja meg, amelyek közelebb viszik őt a lelki tanítómesteréhez és Kṛṣṇához, az önmegvalósítás folyamatához. A lelki vagy lelkészi avatás nem egy egyszeri szertartás, hanem csak kezdete egy folyamatnak, ezért Śrīla Prabhupāda az „avatás folyamata” kifejezést használja. A Caitanya Caritāmṛta verséhez (Madhya 24.256) fűzött magyarázatában ezt írja: “Ez az avatás folyamata. A tanítványnak fogadalmat kell tennie, hogy nem követ el többé bűnös tettet — nem él tiltott nemi életet, nem eszik húst, nem játszik szerencsejátékot, és nem használ mámorítószereket. Megígéri, hogy végrehajtja a lelki tanítómester utasítását. Ezek után a lelki tanítómester gondoskodik róla, és a lelki felszabadulás szintjére emeli.”
Az avatás folyamata jóval a formális szertartás előtt kezdődik. Mielőtt a tanítványjelöltek fogadalmat tesznek, tanúságot kell tenniük állhatatosságukról legalábbis az odaadás külsődleges cselekedetei terén. Erre a szentírások egy éves időszakot javasolnak. Ezalatt az idő alatt a lelki tanítómester megosztja a sambandha-jñana, azaz a Legfelsőbb Úrral való kapcsolat tudását a tanítványjelölttel. Arról is meggyőződik, hogy valamennyi jelölt kellő hittel magává tette ezt. Az olyan tanítványok, akiknek nincs tiszta megértésük az odaadás elveiről, vagy csak felületes megértésük van a transzcendentális tudásról, nem képesek megszabadulni a nemkívánatos szokásoktól és a sértésekkel való mantrázástól, ezért nem tudnak megszilárdulni az odaadó szolgálatban.
Az avatási szertartást követően a tanítványoknak további képzést kell elfogadniuk a lelki tantómestertől. Ennek a képzésnek a része, hogy szolgálati programot kapnak, ami segítségével meg tudják regulázni az elméjüket és az érzékeiket; a további tanítások arra vonatkoznak, hogyan kell az odaadó szolgálatot úgy végezni, hogy az a leginkább Kṛṣṇa elégedettségét szolgálja. Az ilyen képzés érdekében vezette be Śrīla Prabhupāda a bhakta előírt kötelességeinek szigorú rendjét, amely megszilárdítja követőit azzal, hogy a legjobb lehetőséget adja nekik a nemkívánatos szokásoktól való megszabadulásra és a gyors további fejlődésre.
Befejezésül: a lelki tanítómester kötelessége, hogy tanítványainak tudást adjon át a kapcsolatról, a gyakorlatról és a tökéletesítésről (sambandha, abhideya, and prayojana), a tanítványnak pedig kötelessége elfogadni és alkalmazni ezeket a tanításokat. Amennyiben elhanyagolják ezeket a kötelességeket, akkor sajnálatos módon mind a guru, mind a tanítványa el fogja szenvedni a következményeket: a helyzetükből való leesést. A tanítványok elfogadása nem különbözik a többi szolgálattól abban az értelemben, hogy ezt is megfelelően kell végezni. Ha azonban a guruk és a tanítványaik megfelelően végzik a kötelességeiket, az mindkét félnek hasznára válik és haladni fognak Kṛṣṇa szolgálatában.
Forrás: Dandavats.com Ānanda Vrndavan Dāsī cikke 2021. dec 18.
Fordította: Madhupati Dāsa