Azért gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük Śrī Advaita Ācārya megjelenési napját. Advaita Ācārya Mahā-Viṣṇu inkarnációja. A kedvteléseit már Śrī Caitanya Mahāprabhu megjelenése előtt kezdte bemutatni, ezért az idősebb Mahāprabhunak is tekintették. Igazából az Úr Caitanya apjánál is idősebb volt.
Advaita Ācarya, habár ő Maga Viṣṇu, egy vaiṣṇava hangulatában élt. Vaiṣṇavaként együttérzést mutatott az elesett, feltételekhez kötött lelkek iránt, akik szenvednek a Krisna-tudat nélkül. Habár korábban Navadvīpa az odaadó szolgálat nagy központja volt, az idők során leromlott a szellemi színvonal, és a száraz tudás központjává változott. Advaita Ācārya mélyen együttérzett a korszak elesett lelkeivel, akik belemerülnek az anyagi ügyekbe, és nem végeznek odaadó szolgálatot Kṛṣṇának. Egy alázatos vaiṣṇava hangulatában – habár ő Maga volt Viṣṇu – úgy érezte, hogy ő nem tudja felszabadítani az elesett lelkeket. Úgy hitte, hogy csak Śrī Caitanya Mahāprabhu képes arra, hogy prédikálja a yuga-dharmát, vagyis a hari-nāma-saṅkīrtanát, és így felszabadítsa a lelkeket.
Advaita Ācārya Prabhu az ideális gṛhasta megtestesítője volt. Azt olvasta a szentírásokban, hogy az Úr Önmagát adja annak a bhaktának, aki felajánl neki egy tulasī levelet vagy egy tenyérnyi vizet. Gṛhasta brahmanként egy śālagrama-śilāt imádott az otthonában. Gangesz vízzel és tulasī levelekkel folytatta imádatát, azzal a céllal, hogy elhívja ebbe a világba Śrī Caitanya Mahāprabhut.
A Caitanya-caritāmṛta leírja, hogyan folyamodott Śrī Advaita Ācārya az Úr Kṛṣṇához, hogy jelenjen meg újból a Földön. Olyan heves vággyal kiáltott hozzá, hogy a hang átszelte az egész univerzumot, és végül elérte Śri Caitanya Mahāprabhut. Śrī Advaita Ācārya hangos kiáltásának köszönhetően Mahāprabhu valóban megjelent Navadvīpában, a Phālguṇa hónap (február-március) teliholdas éjszakáján. Az Úr tehát Advaita Ācārya kérésére jelent meg, az ő tiszta bhaktájaként, hogy visszavigye az elesett lelkeket.
És mi volt ez a módszer, amivel visszavezette a lelkeket? A hari-nāma-saṅkīrtana, az Úr Szent Neveinek éneklése. Advaita Ācārya kiáltására válaszul az Úr megjelent Navadvīpában a Phālguṇa hónap teliholdas éjszakáján, egy holdfogyatkozás idején, miközben hinduk millió fürödtek meg a Gangeszben, hangosan énekelve a szent neveket. Később maga Śrī Caitanya Mahāprabhu mutatta be a saṅkīrtanát Navadvīpában, majd miután a sannyāsa rendbe lépett, elhagyta szülővárosát, és bejárta egész Indiát. Bármerre járt, mindenhol a szent neveket énekelte, és másokat is rávett erre.
Miután az Úr Caitanya sannyāsat vett, eredetileg Vṛindāvanában szeretett volna élni. Az édesanyja azonban nem bírta elviselni a gondolatát, hogy a fia ilyen távol legyen tőle. Így aztán anyja akaratának engedve az Úr Jagannātha Purīban talált lakhelyet, amely nincs olyan messze Navadvīpától. A bhakták minden évben Purība mentek, hogy részt vegyenek a Ratha-yātrā fesztiválon, és társulhassanak Śrī Caitanya Mahāprabhuval. Ide-oda vándoroltak Navadvīpa és Purī között, és híreket vittek Śacī mamának az Úr Caitanyáról.
Az Úr Caitanya azonban továbbra is heves vágyat érzett, hogy felkeresse Vṛndāvanát, így aztán gyalog nekivágott az útnak Purīból Vṛndāvana-dhāmába. Útközben megállt egy Rāmakeli nevű helyen, amely a muszlim despota, Nawab Hussein Sah birodalmának fővárosa volt. A Nawab miniszterelnöke és pénzügyminisztere – akiket később Śrīla Sanātana Gosvāmi és Śrīla Rūpa Gosvāmi néven ismertek – inkognitóban találkozott Śrī Caitanya Mahāprabhuval.
Ekkor már bhakták ezrei követték az Úr Caitanyát, aki bevezette a hari-nāma-saṅkīrtanát Rāmakeliben, a Nawab palotája előtt. A bhakták hosszú napokon keresztül éjjel-nappal csak énekeltek és táncoltak. Teljesen megfeledkeztek az evésről, az alvásról és a test más igényeiről. Egyszerűen belefeledkeztek a hari- nāma-saṅkīrtana eksztázisába.
Egy idő után azonban néhány bhaktának eszébe jutott a Nawab, és rádöbbentek, hogy a palotája küszöbe előtt vannak. A Nawab, Hussein Sah kegyetlen zsarnok volt, aki gondolkodás nélkül megölte az embereket. Megfélemlítéssel vette rá Rūpát és Sanātanát, hogy őt szolgálják, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem fogadják el az ajánlatát, és nem vállalják a miniszteri posztot, akkor úgy áll bosszút a hindu közösségen, hogy ezreket öl meg. Néhány bhakta aggódni kezdett amiatt, hogy ilyen hangos harināma-saṅkīrtanát tartanak ennyire közel a Nawab palotájához. „Mi lesz, ha észrevesz, és feldühödik? Mindnyájunkat megölethet!”
Śrī Caitanya Mahāprabhu, mint mindentudó Úr, megértette ezeknek a bhaktáknak az aggodalmát. Abbahagyta a kīrtant, és így szólt hozzájuk: ”Habár úgy viselkedem, mint egy bhakta, igazából az Istenség Legfelsőbb Személyisége vagyok, és mivel én vagyok a Legfelsőbb Úr, senki nem árthat nekem vagy a mozgalmamnak.” Elmagyarázta, hogy a harināma-saṅkīrtana mozgalomnak az a célja, hogy minden faluban és városban, a világ összes országában elterjessze a Szent Név éneklését: pṛthivīte āche yata nagarādi-grāma, sarvatra pracāra haibe mora nāma (CC Antya 4.126)
Śrī Caitanya Mahāprabhu idejében missziója végigsöpört egész Indián. Ám az idő múlásával még Indiában is gyengülni kezdett a lendülete. Megjelentek és egyre prominensebbé váltak olyan fel nem hatalmazott csoportok, amelyek azt állították magukról, hogy az Úr Caitanya követői, de igazából nem értették és nem is követték az Ő elveit. A helyzet egyre inkább romlott, míg aztán az 1800-as években meg nem jelent Śrīla Bhaktivinoda Thākura. Ő elválasztotta Śrī Caitanya Mahāprabhu valódi követőit az ál-követőktől, és beazonosított legalább tizenhárom deviáns csoportot (apasampradāyát). Újra megalapozta Caitanya Mahāprabhu valódi céljait. Felfedezte Caitanya Mahāprabhu szülőhelyét Mayapur-dhāmában, és követőivel megtalált számos fontos helyet, amelyek kapcsolatba hozhatók az Úr kedvteléseivel, köztük Śrī Advaita Ācārya māyāpuri lakhelyét. Advaita Ācāryának valójában két háza is volt – egy Māyāpur-dhāmában, és egy másik úgy harminc kilométerrel távolabb, Shantipurban.
Habár az Úr Caitanya megjósolta, hogy a Szent Nevet a világ minden falujában és városában hirdetni és énekelni fogják, még a tanult bhakták sem tudták elképzelni, hogyan valósulhatna ez meg. Śrīla Bhaktivinoda Thākura azt állította, hogy hamarosan megjelenik valaki, aki valóra váltja az Úr Caitanya jóslatát. És amint tudjuk, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swāmi Prabhupāda kiemelkedett Śrīla Bhaktivinoda Thākura és Śrīla Bhaktisiddhanta Sarasvatī Thākura követői közül, hogy valóra váltsa Śrī Caitanya Mahāprabhu vágyát és jóslatát.
Ám ez az egész elrendezés bizonyos szempontból pusztán csak azért jött létre, hogy Śrī Advaita Ācārya vágya beteljesüljön. Śrī Advaita Ācārya olyan intenzitással vágyott arra, hogy az Úr eljöjjön és megszabadítsa az elesett lelkeket, főként a harināma-saṅkīrtana eszközével, hogy az Úr Caitanya ezért jelent meg. Most pedig, több mint ötszáz évvel később, összegyűltünk itt a kaliforniai Camarillóban, hogy együtt énekeljük Kṛṣṇa Szent Neveit. Ez csakis azért lehetséges, mert Śrī Advaita Ācārya Prabhu oly mélységesen vágyott rá, hogy ezt megtehessük, s így kiszabaduljunk az anyagi létezés kötelékeiből, és elárasszon az odaadó szolgálat eksztázisa.
A Hare Kṛṣṇa mahāmantra tizenhat szava – Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛsṇa Kṛṣṇa Hare Hare/ Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare – tartalmaz minden lelki igazságot. Az önmegvalósított bhakták valóban látják Rādhā és Kṛṣṇa minden kedvtelését a mahāmantrában. Śrīla Jīva Gosvāmi egy versében megénekelte Rādhā és Kṛṣṇa különféle kedvteléseit, amelyek az idő alatt tárulnak fel előtte, amíg egy kört elénekel a Hare Kṛṣṇa mahāmantrából. Śrīla Bhaktivinoda Thākura megvilágította minden egyes szó és szópár (Hare Krṣṇa, Kṛṣna, Kṛṣṇa stb.) fontosságát a mahāmantrában. Nyolc név-párból áll össze a Hare Kṛṣṇa mahāmantra tizenhat szava. Bhaktivinoda Thākura elmagyarázta, hogy mindegyik név-pár megfelel az Úr Caitanya Śikṣāṣtka imája egy-egy versszakának. Egy-egy teljes fejezetnyi magyarázatot fűzött a Śikṣāṣtaka minden versszakához.
Tehát, habár felületesen nézve úgy tűnhet, mintha a Hare Kṛṣṇa mahāmantra csak három különböző szó kombinációja lenne, amelyek tizenhatos csoportba vannak elrendezve, valójában tartalmazza az egész lelki világot. És ahogy egyre mélyebben és mélyebben hatolunk a mahāmantra éneklésébe, egyre közelebb és közelebb kerülünk ahhoz, hogy beléphessünk a lelki világba, Rādhā és Kṛṣṇa kedvteléseibe. Így tehát az, amit az Úr Caitanya Śrī Advaita Ācārya heves vágyát követve adott a világnak, nagyon egyszerűnek tűnik ugyan – mindössze tizenhat szó –, valójában mélységesen jelentőségteli és korlátlanul hatalmas. Az egész lelki világ teljessége benne rejlik, amihez mérve az anyagi világ összessége csupán jelentéktelen töredék.
Az egész folyamat felfoghatatlan. Ismerjük Yaśodā anya és a kis Kṛṣṇa történetét. Kṛṣṇát a születésnapján Balarāma és a tehénpásztor fiúk azzal vádolták meg, hogy földet evett, és bepanaszolták Yaśodā anyánál. Kṛṣṇa azonban tagadta, hogy földet evett volna. Sőt, megvádolta Balarāmát és a többi barátját, hogy játék közben megharagudtak rá valami miatt, és csak bajba akarják keverni. Így szólt: „Ha bármi kétséged lenne, anyám, csak nézz a számba, hogy van-e benne föld.” Kṛṣṇa kinyitotta a száját és ahogy Yaśodā anya belenézett, Kṛṣṇa szájában megpillantotta az egész univerzumot és a teljes kozmikus megnyilvánulást. Látott minden mozgó és mozdulatlan lényt, és minden irányt. Látta a múltat, a jelent és a jövendőt. Látta az anyagi elemeket és a természet három kötőerejét. Még saját magát is látta Śrī Vṛndāvana dhāmában, és teljesen összezavarodott.
Yaśodā anya látta a teljes kozmikus megnyilvánulást Kṛṣṇa szájában, míg Kṛṣṇa Maga nem tűnt másnak, mint egy kisgyereknek, akit a karjában tarthat. Ugyanígy, a teljes lelki világot tartalmazza a két szótag: kṛṣ és na, mert a Kṛṣ-ṇa maga Kṛṣṇa, mindennek a forrása. Valójában ez az a felbecsülhetetlen értékű ajándék, amelyet Śrī Caitanya Mahāprabhu adott az elesett lelkeknek, Śrī Advaita Ācārya vágyát követve.
Śrī Advaita Ācārya nagyon kegyes. Az advaita azt jelenti: „nem különböző”. Ő azért advaita, mert nem különbözik Haritól, a Legfelsőbb Úrtól (advaitaṁ hariṅādvaitād). És azért Ācārya, mert az odaadó szolgálat kultuszát prédikálja (ācāryam bhakti-śaṁsanāt).
Mi Advaita Ācārya követői vagyunk. Ő egyike a Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítványi láncolatába tartozó ācāryáknak. Valójában Śrī Iśvara Purī adott neki avatást, Caitanya Mahāprabhu lelki tanítómestere. Mindazonáltal egy bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy Śri Advaita Ācārya azért tartozik az Úr Caitanya tanítványi láncolatához, mert a szolgájának tekintette magát.
Ő tehát ācārya – Advaita Ācarya. Nemcsak hogy arra késztette Śrī Caitanya Mahāprabhut, hogy alászálljon és a Szent Név által felszabadítsa a leesett lelkeket, de arra is példát mutatott, hogyan lehet valaki ācārya. Még gṛhastaként is ācārya volt. A legtöbb ember (főként a Kali-yugában) megházasodik és gṛhasta lesz. Ezért Śrī Advaita Ācārya példája rendkívül fontos számunkra. Bizonyos módon az ő példája talán még fontosabb is lehet sokak számára a Kali-yugában, mint az Úr Caitanya példája, aki nagyon fiatalon lemondott a családos életről, vagy mint Nityānanda prabhué, aki avadhuta volt és felette állt minden anyagi kategóriának.
Így tehát mindannyian részesülünk Advaita Ācārya kegyéből, közvetve és közvetlenül is. Ki kell használnunk ezt a kegyet, valamint azt a kegyet, amely az ő hívására szállt le hozzánk a lelki világból. Nagy szeretettel és odaadással kell őt szolgálnunk.
Hare Kṛṣṇa.
Egy bhakta kérdése: Néhány bhakta elkísérte az Úr Caitanyát, és vele éltek Jagannātha Purīban. Advaita Ācārya miért nem ment vele?
Giriraja Swami: Advaita Ācārya gṛhasta volt, ezért Bengálban maradt. De amikor a bhakták Bengálból Orisszába mentek, hogy részt vegyenek a Ratha-yātrā fesztiválon, és a Cāturmasyának nevezett négy hónapot Puriban töltsék Caitanya Mahāprabhuval, akkor ő is elkísérte őket. De aztán hazatért. Igazából csak a lemondott rendben élők csatlakozhattak Caitanya Mahāprabhuhoz. Némelyikük korábban házas volt, aztán később csatlakozott hozzá. Advaita Ācārya azonban, amennyire tudjuk, végig Bengálban maradt.
Valójában a Pañca-tattva minden tagja többé-kevésbé próbálta leplezni a saját dicsőségét. Csak később történt meg, hogy a bhakták kezdték felismerni a valódi helyzetüket.
Egy gyönyörű verssel szeretném zárni a Śrī Caitanya-caritāmṛtából (Ādi-līla 1.13)
advaitaṁ hariṅādvaitād
ācāryam bhakti-śaṁsanāt
bhaktāvatāram īśaṁ tam
advaitācāryam āśṛaye
„Nem különbözik Haritól, a Legfelsőbb Úrtól, ezért neve Advaita, s mivel az odaadás gyakorlatát hirdeti, Ācāryának hívják. Ő az Úr, és Ő az Úr bhaktájaként megjelenő inkarnáció, ezért Nála keresek oltalmat.”
Hare Kṛṣṇa.
(Giriraja Swāmi leckéje Śrī Advaita Ācārya megjelenési napjáról, amelyet 2003. február 8-án tartott a kaliforniai Camarillóban)