Több mint egy évtizeden át folytatott erőfeszítések, komoly kihívások és a mindössze tizenhárom hónap alatt befejezett felújítás után az ISKCON kalkuttai szervezete megnyitotta a Bhakti Bhavan épületet, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura egykori otthonát a kalkuttai Ramesh Dutta utca 181. szám alatt, mint történelmi örökségi helyszínt és zarándokhelyet a gauḍīya vaiṣṇavák számára. Rādhāraman Dāsa, a kalkuttai ISKCON alelnöke így fogalmazta meg a Bhakti Bhavan jelentőségét: „Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura nélkül Caitanya Mahāprabhu tanításai örökre elvesztek volna. Ez az a hely, ahol minden újjáéledt és lélegzethez jutott.”
Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura 1881-ben vásárolta meg az ingatlant, és miután személyesen felügyelte a felújítást, a következő esztendőben költözött oda a családjával. Harminchárom évig, 1914-ben bekövetkezett haláláig lakott itt. Felesége még hat évig élt itt utána. A ház egyszerre volt családi otthon és az intellektuális és lelki tevékenység központja. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura itt fogadta neves vendégeit, köztük Rabindranath Tagorét, Ishwar Chandra Vidyasagart és Kalkutta szellemi életének más vezető személyiségeit. 1889-ben megalapította a helyszínen a gauḍīya sampradāya első nyomdáját, amelyet „Caitanya Yantrá”-nak nevezett el. Könyveinek nagy részét a földszint hátsó részén található olvasószobában írta. „Sampradāyánk első nyomdáját nem Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura alapította” – mutatott rá Rādhāraman Dāsa. „Hanem maga Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura hozta létre itt, a Bhakti Bhavanban.”
1896-ban, abban az évben, amikor Śrīla Prabhupāda mindössze tizenegy kilométerre innen megszületett, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura elküldte Śrī Caitanya Mahāprabhu: Élete és tanításai című könyvének példányait a világ egyetemeinek, köztük a kanadai McGill Egyetemnek is. Ma a kiállításon látható az a képeslap, amelyet személyesen írt alá és küldött a müncheni egyetemnek, és amelyre saját kezűleg írta rá a Bhakti Bhavan címét.
A restaurálás során alaposan megvizsgálták azt a teknőst formázó Kurma śilát is, amelyet Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura fedezett fel az eredeti alapozási munkálatok során, és amelyet hét éves fiára, a későbbi Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākurára bízott.
Négy ācārya egy tető alatt
A ház azért is különleges és szent jelentőséggel bíró, mert a Śrīla Prabhupādához vezető tanítványi lánc mind a négy alapító ācāryája – Jagannāth Dās Bābājī, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura, Gaura Kiśora Dās Bābājī és Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura – kapcsolódik ehhez az ingatlanhoz.
Vṛndāvana és Māyāpur között utazva Jagannāth Dās Bābājī mindig a Bhakti Bhavanban szállt meg. Egyszer megjegyezte, hogy mindenkinek, aki igazán el akarja sajátítani a vaiṣṇavák szolgálatának művészetét, el kellene jönnie ide. Egyszer indulás előtt Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākurának ajándékozta azt a kedves Giridhārī śīlát, amelyet egész életében a nyakában hordott, ezzel még mélyebbé téve a kapcsolatot ezzel a szent hellyel.
„Négy ācārya kapcsolódik ehhez a helyhez” – mondta Rādhāraman Dāsa. „Szeretnénk, ha Śrīla Prabhupāda összes tanítványa ellátogatna ide, hogy megáldják a Bhakti Bhavant jelenlétükkel, és hogy az elkövetkező tízezer évben, amikor a bhakták idejönnek, tudják, hogy ez egy olyan hely volt, ahol szinte az összes parampara ācāryánk megfordult.”
A felújítás nehézségei
A projekt során azonban számos kihívással kellett szembenézni. Az ingatlan Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura leszármazottaihoz került, majd később kormányzati felügyelet alá került. Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura ükunokája, aki támogatta, hogy az ISKCON megvásárolja és megőrizze az ingatlant, tájékoztatta a bhaktákat, hogy nagybátyja el akarja adni egy építési vállalkozónak, aki az épület lebontását tervezi.
A helyzet ezért sürgetővé vált. Rādhāraman Dāsa felkereste Radhanath Swamit, aki meglátogatta az ingatlant, találkozott a családdal, és később az egész helyreállítási projektet támogatta.„Amikor Mahārāja megérkezett és találkozott azzal a hölggyel, ő sírni kezdett” – emlékezett vissza Rādhāraman Dāsa. „Elpanaszolta, hogy ’ezek az emberek fenyegetnek minket, a férjem nincs itt, kérem, mentse meg a Bhakti Bhavant!’. Aznap este Mahārāja összehívott egy gyűlést, és 1 millió dollárt ígért a projektre. Ha Mahārāja nem lett volna ott, elvesztettük volna a Bhakti Bhavan-t.”
A Legfelsőbb Bíróságon folyó jogi eljárás további bizonytalanságot okozott. Az ügy 2025. január 29-én került a bíró elé, és az ilyen eljárások általában legalább két évig tartanak. Ám a bíró ismerte Rādhāraman Dāsát a Jagannāth Dhām-ban végzett szolgálata alapján, és az ügy gyorsan haladt. A bérleti szerződés tervezetét a következő tárgyaláson jóváhagyták. A dokumentumot másnap aláírták, így az ISKCON birtokba vette az ingatlant.
A restaurálási munkálatokat tizenhárom hónap alatt fejezte be egy kis csapat, amely közvetlenül a napszámosokkal dolgozott együtt, vállalkozók bevonása nélkül. A módszer ötvözte a modern szerkezeti megerősítést az 1880-as években alkalmazott eredeti vakolási technikákkal. Ugyanezeket az anyagokat és módszereket használta Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura is, amikor annak idején megépítette a házat.
A megnyitó napjának reggelén Rādhāraman Dāsa még mindig dolgozott, tárgyakat helyezett el a vitrinekben. A látogatók megtekinthetik Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura személyes holmijait: elefántcsont tollát, japa maláját, kanthi maláját, valamint azt a széket, amelyen ő és felesége ültek a róluk készült fényképek készítésekor. Ki van állítva az az ezüstérem is, amelyet a Hindu College-tól kapott tizenéves korában. Látható az 1882-es gṛha praveśa szertartásról származó gabona is, amelyet több mint 140 éve egy edényben őriztek. A kiállítási tárgyak között található Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura személyes naplója is, ritka fényképekkel és kézzel írott jegyzetekkel.
Éppen itt, a Bhakti Bhavan épületében készült Jagannāth Dās Bābājī egyetlen ismert fényképe is. A fotózást Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura meghívására szervezték meg, és egy brit királyi udvari fotós készítette el. A látogatók megcsodálhatják azt a Giridhārī śilát is, amelyet Jagannāth Dās Bābājī szeretettel ajándékozott neki.
Három mūrti található a Bhakti Bhavanban: a Kurma śila, a Giridhārī śila és Śrī Mādhava, Śrīla Bhaktivinodā Ṭhākura személyes mūrtija, akinek tiszteletére írta a „Jai Rādhā Mādhava” című híres versét, amelyeket ma az ISKCON-ban naponta éneklünk.
Rādhāraman Dāsa tisztában volt azzal, hogy mennyire sürget az idő. „Śrīla Prabhupāda tanítványai egyre idősebbek. Nem húzhatjuk tovább ezt a hagyományőrző projektet, mert ők azok a bhakták, akik igazán átérzik az ilyen helyek jelentőségét. Tavaly is láthattuk, hányan eltávoztak közülük. Śrīla Prabhupāda minden tanítványának, a gauḍīya vaiṣṇavizmus minden követőjének legalább egyszer el kell zarándokolnia ide, hogy megérezze ācāryáink jelenlétét. Lássák, hogy milyen nagyszerű és milyen gazdag volt Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura, mégis az egész életét annak szentelte, hogy újjáélessze Caitanya Mahāprabhu tanításait. Bárki, aki idelátogat, meg fogja érezni a jelenlétét. Ez a hely él.”
Az alábbiakban egy részletet közlünk Rādhā Sundarī Devī Dāsī GBC-titkár beszámolójából:
1881-ben vagyunk. A Manikatala Lane 181. szám alatti impozáns rezidencia udvarán Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura kocsija behajt a ház kocsibeállójába, miközben a felette lévő templomszobából dallamos bhajanok szűrődnek ki. Bhāgavatī Devī tizennégy gyermekével együtt énekel Śrī Śrī Rādhā-Mādhavának, míg a fiatal Bimala Prasād koncentráltan és odaadóan szolgálja Kurmadeva śiláját.
Miután tiszteletteljesen meghajolt az Urak előtt, és kifejezte szeretetét a családja felé, Ṭhākura Bhaktivinoda felmegy a három emelet magasban lévő bhajan kutirba, hogy tiszteletét tegye Śrīla Jagannāth Dās Bābājī Mahārāja előtt, aki Giridhārī śilájával együtt rendszeres vendég a rezidenciában.
- április 17-én, 145 évvel később, a Bhakti Bhavan, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura isteni lakhelyének megnyitóján visszarepültünk az időben dicsőséges ācāryáink ezen isteni kedvteléseihez.
A Bhakti Bhavan egyfajta transzcendentális időgép, amely bepillantást enged a bhakti útját számunkra megvilágító nagy lelkek magánéletébe. Az épület szinte olyan, mint egy palota: tucatnyi szobával, három udvarral és három emelettel rendelkezik, melyeket gyönyörűen kivitelezett boltívek, ólomüveg ablakok és kovácsoltvas díszek tesznek különlegessé. Minden centimétere előkelőséget, eleganciát és a részletek iránti figyelmet sugall. A Bhaktivedanta Kutatóközpont munkatársa, Sundar Gopal Dāsa által végzett alapos kutatásoknak köszönhetően nagy gondot fordítottak a ház hitelességének biztosítására, olyannyira, hogy szinte látjuk lelki szemeink előtt azt a tizennégy dicsőséges vaiṣnava gyermeket, ahogy nevetnek és játszanak a folyosókon.
Alig néhány hónappal ezelőtt a ház romos állapotban volt, hiszen az utolsó felújítást még Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura végezte el. A fa gerendák annyira elkorhadtak, hogy figyelmeztettek minket, hogy az összeomlás veszélye miatt csak egyenként haladjunk át a felső folyosókon. A hátsó udvar és a szobák is teljesen romosak voltak, igazi dzsungel lett belőlük, tele kígyókkal és skorpiókkal. Amikor a bhakták elkezdték feltárni a területet, figyelemre méltó felfedezést tettek a közel egy méter vastag törmelék alatt – megtalálták az eredeti Bhakti Bhavan nyomda helyét! Śrīla Bhaktivinod Ṭhākura számos könyvét itt írta és adta ki. Néhány eredeti kézzel írt és gépelt kézirat is fennmaradt egy szekrényben, az írógépével együtt. Előkerültek gondosan vezetett pénzügyi nyilvántartásai, viktoriánus kori pénzérmék, a neki adományozott kitüntetések és a naplói is.
Abban az időben, amikor a fényképezés Indiában még rendkívül ritka volt, Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura rendszeresen meghívta a királyi udvari fotósokat, hogy évente készítsenek családi fényképeket, amelyeket ma a saját szemünkkel is megtekinthetünk. Ezek közül a legkülönlegesebb az a fénykép, amelyen Ṭhākura Bhaktivinoda látható közvetlenül azután, hogy elhagyta ezt a világot. Az ágy, amelyen elhunyt, még mindig ott áll azon a helyen, ahol Śrī Gadādhara Paṇḍit eltávozásának napján elhagyta a testét. Pontosan hat évvel később Bhāgavatī Devī is elhunyt a Bhakti Bhavanban. Számos más imádatra méltó tárgyat is megőriztek, köztük Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura saját japa-láncát, kanthi maláját, tilakját és ruháit. Egy másik megható tárgy Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura Prabhupāda gyermekkori kicsi szemüvege.
A Bhakti Bhavan szépségét csak lelki gazdagsága és isteni lakóinak jelenléte múlja felül. A falak még mindig visszhangozzák dicsőséges ācāryáink jelenlétét és szavait. Szeretett Śrīla Prabhupādánk azt mondta, hogy a nagyapa még szeretetteljesebb, mint az apa, és most, az Ő kegyelmének és őszinte szolgáinak erőfeszítései révén a lelki vonulatunk kegye itt szinte kézzelfoghatóan elérhető.
Számos építészeti és művészeti csoda található ezen a világon. Számos zarándokhely is létezik. A Bhakti Bhavan mindkettő egyben, ugyanakkor valami több is. Amint belépünk az udvarra, a szívünket egy ismerős érzés fogja el – a hazatérés megnyugvása. Ez a tekintélyes épület, ez a szent templom és az isteni tárgyak tárháza egyben nagyapáink és dédapáink otthona is. Ezért ez a mi otthonunk, és mindig is az lesz – egy hely, ahol menedékre és vigaszra lelhetünk ācāryáink szeretetében és védelmében, példájukban és tanításaikban, egy hely, ahol érezhetjük szerető kezüket a fejünkön, és egy hely, ahol teljes szívvel elkötelezhetjük magunkat ezen áldások elfogadására.
Kulavati Kṛṣṇapriya Devī Dāsī