Amikor a szekér ma végighalad Budapest történelmi sugárútjain, legyen az idő gördülő kerekének és saját tudatunk folyamatos fejlődésének jelképe.
India nagykövetének beszéde
a 30. budapesti Ratha-yātrān
2026. június 13.
Jó napot kívánok! Namaskar!
Tisztelt Krisna-tudatú lelki vezetők, nagyra becsült méltóságok, a pezsgő indiai diaszpóra tagjai és India kedves barátai!
Hatalmas öröm számomra, hogy ma itt állhatok Önök előtt Budapest csodálatos városában. Ezen a gyönyörű délutánon azért gyűltünk össze, hogy egy figyelemre méltó mérföldkövet ünnepeljünk: a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége által megrendezett Ratha-yātrā, a nagyszabású Szekérfesztivál harmincadik évfordulóját.
E történelmi európai főváros háttere előtt kibontakozó, odaadással, színekkel és örömmel teli, pezsgő ünnepi sokaság látványa nem csupán lenyűgöző vizuális élmény, hanem mélyen megindító lelki tapasztalat is, amely átlépi az országhatárokat, és az egész emberiség egyetemes szívéhez szól.
Önök immár három évtizede hozzák el az ősi India lelkét Budapest utcáira. Amint ma ezekre a pompásan feldíszített szekerekre tekintünk, képzeletben azonnal kontinenseken át, a Bengáli-öböl szent partjaihoz, az indiai Orisza államban található ősi templomvárosba, Puriba repülünk. A Ratha-yātrāt évszázadok óta ott rendezik meg a legnagyszabásúbb formájában, és az ünnep zarándokok millióit vonzza a világ minden tájáról.
Ahhoz, hogy igazán megértsük e pillanat jelentőségét, meg kell ismernünk a fesztivál kulturális összefüggéseit és mély lelki hátterét. A Ratha-yātrā az Úr Jagannātha – akinek neve szó szerint azt jelenti: „a Világegyetem Ura” – éves utazásának ünnepe, amelyen idősebb bátyja, az Úr Balabhadra és nővérük, Subhadrā istennő is elkíséri.
Az indiai lelki hagyományok hatalmas és bonyolult szövetében a Ratha-yātrā egyedülállóan forradalmi helyet foglal el. A vallásgyakorlás hagyományos rendje rendszerint azt kívánja meg az útkeresőtől, hogy nagy távolságokat tegyen meg, és fáradságos zarándoklatra vállalkozzon, hogy a templom csendes, elzárt szentélyében találkozhasson Istennel.
A Ratha-yātrā idején azonban ez a rend gyönyörű és radikális módon megfordul. Az Istenség kilép a templomból, hogy az emberek között lehessen. Ez annak mélyértelmű kinyilvánítása, hogy a kegyet nem korlátozhatják falak: mindenki számára szabadon hozzáférhető, származástól, háttértől vagy társadalmi helyzettől függetlenül. Az Istenség kivonul az utcákra, hogy magához ölelje az emberiséget.
A fesztivál egy másik gyönyörű hagyománya a Chhera Pahara elnevezésű szertartás, amelynek során a király az utazás megkezdése előtt seprűvel megtisztítja a szekerek előtti utat. Ez erőteljesen emlékeztet bennünket arra, hogy az Istenség szemében az uralkodó és az egyszerű ember teljesen egyenlő. Az alázat örök érvényű, magasztos leckéje ez.
A fesztivált azonban valójában nem a szekerek lenyűgöző faszerkezete hajtja, hanem az embereket átható mély hit. Amikor kezek ezrei nyúlnak ki, hogy megragadják a vastag köteleket, és előre húzzák a szekereket, az emberek a közös odaadás legmagasztosabb cselekedetében vesznek részt. Ez az ego feladásának fizikai megnyilvánulása. Az emberek felismerik, hogy közös szeretetük és egységük hajtja előre a mindenség kerekeit.
India ősi lelki szövegei, különösen a Kaṭha-upaniṣad, a szekér hasonlatával írják le az emberi lét állapotát. A szentírások így tanítanak bennünket: „Tudd, hogy az önvaló a szekér ura, a test pedig maga a szekér. Tudd, hogy az értelem a kocsihajtó, az elme pedig a gyeplő.” A lovak az érzékeinket jelképezik, amelyek az élet összetett útjain próbálnak eligazodni.
Amikor részt veszünk a Ratha-yātrān, nem csupán egy fából készült szerkezetet húzunk végig Budapest utcáin. Arra emlékeztet minket, hogy saját belső szekerünket is összhangba kell hoznunk. Életünket egy magasabb rendű igazság felé húzzuk, és arra törekszünk, hogy érzékeinket, elménket és értelmünket az isteni bölcsesség vezetése alá helyezzük.
Ez mozgásban végzett meditáció, amely arra emlékeztet bennünket, hogy amikor tetteink a lelki tudatban gyökereznek, a modern világ háborgásán át vezető utunk a harmónia, a céltudatosság és a végső felszabadulás ösvényévé válik.
Ez a mély bölcsesség azonban földrajzi határok közé szorulna, ha nem lennének olyan szervezetek, amelyek fáradhatatlan odaadással viszik fényét az óceánokon túlra. E tekintetben szeretném méltatni a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége szerepét.
A Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége évtizedek óta hidat képez az indiai kultúra és örökség, valamint a világ többi része között. Önök nem csupán ősi szanszkrit szövegeket fordítottak le, hanem egy életmódot is közvetítenek. A bhakti, vagyis az odaadás egyetemes nyelvén keresztül milliók számára tették hozzáférhetővé a Bhagavad-gītā időtlen bölcsességét.
Legyen szó erről a nagyszerű, harmincadik Szekérfesztiválról, kiterjedt ételosztó programjaikról vagy a Krisna-völgyben megvalósított fenntartható, lelki életmódról, a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közössége India filozófiai lényegét élő, eleven és színes valósággá tette Magyarország lakói számára.
Az indiai kultúra világszerte tapasztalható visszhangja még soha nem volt ennyire erőteljes. A világ ma már nem csupán gazdasági partnerségekért fordul Kelet felé, hanem azért is, hogy átfogó megoldásokat találjon a modern élet szorongásaira.
Miniszterelnökünk, Srí Narendra Modi rendszeresen hangsúlyozza, hogy ünnepeink nem csupán mítoszok megünneplését jelentik, hanem mély emberi értékek hordozói is. Víziója szerint India lelki és kulturális öröksége létfontosságú hozzájárulást jelent a világ békéjéhez és jólétéhez.
Modi miniszterelnök a tavalyi Ratha-yātrā alkalmából megfogalmazott üzenetében gyönyörűen ragadta meg ennek az ünnepnek az egyetemes lényegét. Így fogalmazott: „Hozzon a hit és az odaadás e szent ünnepe boldogságot, jólétet, szerencsét és kiváló egészséget mindenki életébe.”
Ez az ima nem korlátozódik egyetlen nemzetre vagy közösségre: az egész emberiség jólétéért szóló egyetemes fohász. India alapvető eszményét, a „Vasudhaiva Kutumbakam” gondolatát tükrözi: az egész világ egyetlen család.
Teljesen helyénvaló és mélyen megindító, hogy az egyetemes testvériség ezen üzenete ilyen befogadó és pezsgő otthonra talált itt, Magyarországon. Indiát és Magyarországot meleg, hosszú múltra visszatekintő baráti kapcsolatok fűzik össze. Partnerségünk szilárd, és a kölcsönös tiszteleten, a közös demokratikus értékeken, valamint azon az elkötelezettségen alapul, hogy kétoldalú kapcsolataink valamennyi területén érdemi párbeszédet folytassunk.
A diplomácia, a kereskedelem és a politika létfontosságú területein túl azonban mély, szerves kapcsolat is fennáll népeink között. Újra és újra lenyűgöz a magyar emberek rendkívüli nyitottsága és mély intellektuális kíváncsisága.
A magyarok soha nem elégedtek meg a felszínes ismeretekkel. Hosszú és büszke hagyományuk van a Kelet tudományos kutatásában. Ez az intellektuális kíváncsiság napjainkban is jól látható abban, hogy az indiai kulturális örökség különböző irányzatai egyre szélesebb körű népszerűségnek örvendenek az országban.
Ez nem csupán múló divat. Amikor a magyarok a jógához fordulnak – amelyet hamarosan a jóga világnapja alkalmából országszerte nagyszabású rendezvényeken ünneplünk –, elkötelezetten teszik ezt, és szeretnék megérteni annak legmélyebb működését.
Amikor az ájurvéda felé fordulnak, alapvető, holisztikus egyensúlyt keresnek. Amikor pedig kapcsolatba kerülnek az indiai lelkiséggel – ahogyan azt ma itt is láthatjuk –, őszinte, nyitott szívű vágy vezeti őket, hogy annak mély bölcsességét beépítsék mindennapi életükbe.
Az indiai lelki örökség és a magyar intellektuális nyitottság e gyönyörű találkozása teszi a mai, harmincadik budapesti Ratha-yātrāt ennyire különlegessé. Bizonyságot tesz arról, hogy amikor a kultúrák tisztelettel és kíváncsisággal lépnek kapcsolatba egymással, nem kisebbítik, hanem felemelik egymást.
Amikor a szekér ma végighalad Budapest történelmi sugárútjain, legyen az idő gördülő kerekének és saját tudatunk folyamatos fejlődésének jelképe. A ritmikus éneklés, az élénk színek és az örömteli zene emlékeztessen bennünket arra, hogy az élet lényegét tekintve isteni ünneplésre rendeltetett.
Őszinte elismerésemet fejezem ki a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének azért az erőfeszítésért, amellyel három évtizeden keresztül fenntartotta ezt a hagyományt. Köszönetet mondok Budapest városának és csodálatos lakóinak szívélyes vendégszeretetükért és nyitottságukért.
Legyen mindannyiuk előtt békével, kiváló egészséggel és határtalan lelki örömmel teli út! Kísérje lépteiket az Úr Kṛṣṇa és az Úr Jagannātha áldása ma és mindenkor!
Köszönöm.
Jaya Jagannātha!