A mantrameditáció több ezer éves védikus lelki gyakorlat, amely Indiából ered. A jelen korban a védikus szentírások szerint ennek legfontosabb formája a harināma-saṅkīrtana, vagyis Isten Szent Nevének közös éneklése.
Ennek a mozgalomnak az elindítója Śrī Caitanya Mahāprabhu (1486–1534), aki a mai Nyugat-Bengál területén, Navadvīpában élt és tanított. Tanítása szerint a Kali-yugában – a jelen korszakban – Isten Szent Nevének éneklése a korra jellemző vallásos kötelesség (yuga-dharma), amely minden ember számára nyitott.
A korábbi korszakokban a lelki önmegvalósítás útjai – mint a hosszú meditáció, a bonyolult védikus áldozatok vagy a templomi istenségimádat – sokkal szigorúbb feltételekhez kötődtek. Śrī Caitanya Mahāprabhu azonban azt tanította, hogy a Kali-yugában Isten Szent Nevének éneklése mindenki számára elérhető, származástól, nemzetiségtől, társadalmi helyzettől vagy műveltségtől függetlenül.
Ezért indította el a harināma-saṅkīrtana mozgalmat, hogy Isten Szent Neve ne csupán a templomok falai között hangozzon el, hanem az utcákon, a tereken és az otthonokban is.
Śrī Caitanya Mahāprabhu küldetését örök társa, Śrī Nityānanda Prabhu vitte tovább. A gauḍīya vaiṣṇava hagyomány ezért mondja, hogy „megnyitotta a Szent Név piacát” (Nāma-haṭṭa). Ez nem valódi piacot jelent, hanem azt, hogy Isten Szent Nevét minden ember számára szabadon hozzáférhetővé tette. A Szent Név többé nem csupán néhány kiváltságos ember lelki gyakorlata volt, hanem bárki számára elérhetővé vált.
A védikus hagyomány szerint azonban a mantrát nem önkényesen választjuk ki. A hiteles mantra a guru-paramparā, vagyis a tanítványi láncolaton keresztül száll alá nemzedékről nemzedékre. A lelki tanítómester nem egyszerűen szavakat ad át, hanem egy élő lelki hagyomány részévé avatja a tanítványt, amely évezredek óta őrzi a mantra eredeti formáját és jelentését.
A jelen kor számára a szentírások a Hare Kṛṣṇa mahāmantrát ajánlják:
Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare
Hare Rāma Hare Rāma
Rāma Rāma Hare Hare
A Padma Purāṇa a következőképpen ír Isten Szent Nevéről:
nāma cintāmaṇiḥ kṛṣṇaś caitanya-rasa-vigrahaḥ
pūrṇaḥ śuddho nitya-mukto ‘bhinnatvān nāma-nāminoḥ
„Kṛṣṇa Szent Neve lelki kívánságteljesítő drágakő. Maga Kṛṣṇa, a transzcendentális lelki gyönyör megtestesülése. Teljes, tiszta és örökké felszabadult, mert nincs különbség Isten és Szent Neve között.”
Ez a gauḍīya vaiṣṇava filozófia egyik legalapvetőbb tanítása. A lelki valóság abszolút természetű, ezért Isten és Szent Neve nem két különböző dolog. Amikor kimondjuk egy hétköznapi ember nevét, maga a személy nincs jelen. A Hare Kṛṣṇa mahāmantra vibrálásakor azonban más a helyzet: a védikus szentírások szerint Kṛṣṇa teljes mértékben jelen van Szent Nevében.
Ezért a mantrameditáció nem pusztán emlékezés Istenre, nem pozitív megerősítés és nem relaxációs technika. A Szent Név ismétlésével közvetlen kapcsolatba kerülhetünk Kṛṣṇával. Ahogy a gyakorlás elmélyül, a Szent Név fokozatosan megtisztítja a tudatot, és feltárja az Istennel való örök kapcsolatunkat. Ezért tekintik a vaisnava ācāryák a Hare Kṛṣṇa mahāmantrát a Kali-yuga legfontosabb lelki gyakorlatának.
A mantrameditáció mestere – Śrī Haridāsa Ṭhākura
A mantrameditáció történetében kevés olyan kiemelkedő személyiséget találunk, mint Śrī Haridāsa Ṭhākurát, akit a gauḍīya vaiṣṇava hagyomány Nāmācāryának, vagyis a Szent Név tanítómesterének nevez.
Bár muszlim családban született a 15. századi Bengálban, életét teljes egészében Isten Szent Nevének szentelte. Naponta 300 000 alkalommal vibrálta a Hare Kṛṣṇa mahāmantrát, ami több mint 190 mala, vagyis közel 22 órányi mantrameditációt jelentett.
Élete bizonyította Śrī Caitanya Mahāprabhu tanítását: Isten Szent Neve mindenkié. Nem a származás, a társadalmi helyzet vagy a műveltség számít, hanem az őszinte odaadás.
Ezért tisztelik ma is Nāmācāryaként, a Szent Név tanítómestereként, akinek példája emberek millióit inspirálja a mantrameditáció gyakorlására.