Śrīla Narahari Cakravartī (részletek a Śrī Narottama Vilāsából)
Menedéket keresek Lokanātha Prabhu lótuszlábainál, aki teljesen közömbös az anyagi világ szenvedései és örömei iránt. Kegyét csak a nagy tudós, Narottama dāsa ismerte fel teljes mértékben. Dicsőség Narottama dāsa Ṭhākurának, Lokanātha Goswāmī szeretett tanítványának! Arról, hogy a jeles Narottama hogyan született meg Śrī Puruṣottama bátyja, Kṛṣṇananda Daṭṭa házában, nem merek részletesen beszélni. Azonban az ti örömötökre adok egy rövid leírást.
Egy nap, miközben Caitanya Mahāprabhu társaival saṅkīrtana közben táncolt, hirtelen Śrī Kheturi falu irányába nézett. Különös kifejezés jelent meg az arcán, könnyek gyűltek a szemébe, és újra meg újra ezt kiáltotta: „Narottama! Narottama!” A kegy óceánja, Nityānanda Rāya örömében felkiáltott, Haridāsát, Vakreśvarát és a többieket pedig megmagyarázhatatlan boldogság töltötte el.
Az idő kereke tovább forogott, mígnem végül Māgha hónap teliholdjának hatodik órájában, amikor minden kedvező jel megnyilvánult, megszületett Narottama dāsa, hogy betöltse az Úr által rábízott küldetést.
Édesanyja, akit ragyogó szépség övezett, örömkönnyeket hullajtott, miközben szeretettel nézte fia elbűvölő arcát. Hirtelen földöntúli ragyogás világította be az egész szülőszobát, és a boldogság elárasztotta a jelenlévők szívét.
Attól a pillanattól kezdve Śrī Kheturi falu szerencsés hellyé vált. A lakosok hirtelen megtisztultnak érezték magukat, mintha minden aggodalomtól megszabadultak volna. Az extázis érzéseitől remegtek, könnyek öntötték el a szemüket, és spontán, odaadó szeretettel zengték a szent nevet. Kṛṣṇananda házához siettek, mindenféle ajándékot hozva az újszülöttnek.
Az örömmel eltelt Daṭṭa Mahāśaya melegen üdvözölte őket, anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a tekintetét fia arcáról, míg Kṛṣṇananda magasztos apja bőkezűen osztogatta az adományokat az énekeseknek, a zenészeknek és más jelenlévőknek, unokája védelme érdekében. Nem volt a világon olyan szerencsés nő, mint Narottama édesanyja, Nārāyaṇi. Az Úrtól megkapta azt a kegyet, hogy láthassa, ahogy Gauraṅga, Nityānanda és Advaita extatikus táncot járnak a saját otthonában.
Nārāyaṇi örömmel figyelte, ahogy fia a holdhoz hasonlóan növekedni kezdett. Hasonlóképpen Kṛṣṇananda öröme is határtalan volt, miközben szüntelenül bámulta fia ékszerhez hasonlatos arcát. Hálából, amiért ilyen szerencsében részesült, naponta megvendégelte a brāhmaṇákat.
Egy kedvező napon, a megfelelő időben Kṛṣṇananda megszervezte a szertartást, amelynek keretében rizst kínáltak fel a fiának. Az ezen az örömteli eseményen jelen lévő asztrológus észlelte a gyermek testén látható összes kedvező jelet, és megjósolta, hogy a fiúból jeles személyiség lesz: „Ez a csecsemő a legnagyobb ember lesz; ezért Narottamának kell hívni.”
Az ünnepség vidáman folyt, amíg Kṛṣṇananda meg nem próbálta megetetni fiát a rizzsel. Mindenki megdöbbenésére a gyermek nem volt hajlandó enni. Bár újra és újra próbálták rábeszélni, a fiú folyton elfordította a fejét, és nem akart enni. Az ünnepi hangulatot aggodalom váltotta fel, és mindenki idegesen nézett egymásra, nem tudva, mit tegyen. Az asztrológus azonban megnyugtatta a jelenlévőket: „Ne aggódjatok, ez a csecsemő addig nem fogad el ételt, amíg azt előbb nem ajánlják fel az Úr Viṣṇunak.”
Így a rizst először felajánlották az Úr Viṣṇunak, majd ismét a gyermeknek. Mindenki megkönnyebbülésére a gyermek boldogan felfalta. Attól a naptól kezdve, felismerve a prasāda értékét, a király így rendelkezett: „Csak olyan ételt adjanak a fiamnak, amelyet előbb Kṛṣṇának ajánlottak fel.” Bár Kṛṣṇa imádata már korábban is szokás volt a családjukban, Narottama születésétől kezdve mindenki sokkal nagyobb figyelmet fordított az Úr szolgálatára.
Diákévei
Néhány év múlva Narottama megkezdte tanulmányait, és hamarosan kiderült, hogy igazi lángész. Rövid időn belül minden tantárgyban jártas lett. A tanárok gyakran megjegyezték: „Hogy lehetséges, hogy ez a fiú ilyen gyorsan tanul? Gondoljátok, hogy ő Isten inkarnációja?”
Imádnivaló fiú volt, és mindenki szívébe belopta magát. Hamarosan ő lett a város fő beszédtémája: „Egyetlen pillantás Narottamára is elég ahhoz, hogy megnyugodjon az elmém, és elűzze minden szenvedésemet.” „Minden szempontból gyönyörű a herceg.” „Még soha nem láttam ilyen csodálatos fiút!” Így dicsőítették Kṛṣṇananda fiát az egész városban.
Kṛṣṇananda már attól is boldog volt, hogy csak ránézhetett a fiára, de az idő múlásával elgondolkodott: „A fiam minden tekintetben tehetséges; hamarosan meg kell házasodnia. Öregszem, és apám nyomdokaiba kell lépnem. Ideje, hogy megszabaduljak királyi kötelességeimtől.” Így aztán tanácsot kért a bölcs kāyastháktól, hogy megfelelő menyasszonyt találjanak a fiának.
Eközben Narottama teljesen elmerült a Kṛṣṇa iránti szeretet extázisában. Könnyekkel teli szemmel, nagy örömmel imádta Urát magányában, minden másról megfeledkezve. Így teljesen elvesztette az érdeklődését a világi örömök iránt, és még a királyi élvezetekkel és birtokokkal kapcsolatos témákról való beszélgetéseket sem tudta elviselni. Érzékelve fiuk egyre növekvő közönyét az anyagi élet iránt, Kṛṣṇananda és Nārāyaṇi aggodalommal teltek meg, és másra sem tudtak gondolni. Végül úgy döntöttek, hogy kineveznek valakit, aki folyamatosan vigyáz a fiukra, de még így sem találtak nyugalmat. Narottama számára börtönné vált az otthona, és a szabadság után vágyakozott. Bár nem mondott semmit, folyamatosan várta a lehetőséget, hogy elhagyhassa az otthonát. Minden nap titokban, kétségbeesetten könyörgött az Úr segítségéért. Testét por borította, ahogy sírva a földön hempergett. Karjait a magasba emelve szánalmasan könyörgött: „Gauraṅga! Nitāi! Advaita! Uraim, kérlek, mentsetek meg ebből a pokolból!”
Kṛṣṇadāsa Kaviraja Goswāmī beszámolója
Abban az időben az Úr Gauraṅga dicsőségéről szóló hírek elterjedtek szerte a világon. Narottama egyetlen vigasza az volt, amikor hírt kapott az Úr kedvteléseiről. Śrī Kheturiban élt egy idős brāhmaṇa, akit Kṛṣṇadasának hívtak. Ő az Úr Kṛṣṇa igazi szolgája volt, és mélyen szerette Narottamát. Nem tudott egyetlen napot sem eltölteni anélkül, hogy ne látogatta volna meg. Ez a brāhmaṇa, Kṛṣṇadāsa odaadása erejének köszönhetően oly nagy hatalommal bírt, hogy senki sem mert ellenszegülni neki. Minden nap, miután befejezte Kṛṣṇa imádatát, meglátogatta Narottamát. Narottama teljes szívvel, lelkesedéssel fogadta őt, alázatosan leborulva a lábai előtt. Hellyel kínálta, majd lelkesen érdeklődött az Úr Caitanya és társai iránt. Kṛṣṇadāsa örömmel mesélte el az Úr kedvteléseit, három részben összefoglalva (Ādi, Madhya és Antya). Ezután olyan megindítóan dicsőítette Nityānanda és Advaita transzcendentális tevékenységeit, hogy még a fa vagy a kő is megolvadt volna, ha meghallgatja odaadó elbeszélését. Elmesélte Gadādhara Paṇdita, Śrīvāsa Pandita, Vakreśvara, Svarupa, Murāri, Haridāsa, Narahari Dāsa, Gauridāsa, Gadādhara, Vasu Ghoṣa, Mukunda, Sañjaya, Dāmodara, Kaśiśvara, Śrī Paramānanda Bhaṭṭācārya, Kṛṣṇadāsa brahmacārī, Lokanātha Varya, Sanātana, Rūpa, Śrī Gopāla, Raghunātha, Raghunatha Bhaṭṭa, Śrī Jīva, Subuddhi Miśra, Rāghava, Kṛṣṇa Paṇḍita és mások élettörténetét.
Ezután Śrīnivāsa Ācāryáról beszélt. Narottama szívében hirtelen felébredt a Śrīnivāsa iránti szeretet. A könnyek folyójában úszva Narottama csak erre gondolt: „Mikor nyerhetem el Śrīnivāsa társaságát?” Ki értheti meg Narottama lelkiállapotát? Nap mint nap figyelmesen hallgatta Mahāprabhu és bhaktái történeteit, és átkozta magát azért, hogy nem jutott el a társaságukba. Elméje mindig nyugtalan volt; nem tudott enni, éjszaka pedig aludni sem bírt.
Az Úr Caitanyától való távollét érzése
Egy nap Narottama az Úr akaratából elaludt, és álmában meglátta Gaurarāyát. Ragyogó szépsége nem hasonlított sem az aranyra, sem a villámra, sem bármely más evilági dologra. Hátára omló gyönyörű, hullámos haja még a legerényesebb asszony elméjét is elcsábíthatta. Fülbevalói sziporkázva csillogtak, lótuszszemei pedig Kupidó csapdáját jelentették. Mosolygó arcának szépsége könnyedén felülmúlta a hold ragyogását, homlokán lévő gyönyörű tilaka pedig elállította az ember lélegzetét. Karja olyan hosszú volt, hogy kecses kezei a térdéig értek. És milyen széles volt a mellkasa! Gyönyörű, drágakövekkel díszített füzérek lógtak kagylószerű nyakán, mély köldöke pedig finom vonalú volt. Vékony dereka még az oroszlánét is felülmúlta. Térdei mintha kidőlt banánfák lettek volna, lábai pedig vonzóbbak voltak, mint a lótuszvirágok. Milyen pompás volt háromrétegű ágyékkötője! Mahāprabhu szépségét szemlélve Narottama szeretetteljes könnyeket hullajtott, és az Úr lábai elé borult.
Śrī Caitanya Mahāprabhu a lábait Narottama fejére helyezve édesen így szólt: „Ó, Narottama, nézz rám! Nem bírom elviselni a könnyeidet. Ne aggódj! Menj egyenesen Vṛndāvanába! Ott az én kedves bhaktám, Lokanātha fog beavatni téged. Ő örömmel önti majd a mahā-mantra nektárját a füledbe. Sok tervem van, amelyeknek végrehajtásában neked is részt kell venned.”
Ekkor Narottama álma megszakadt. Nem tudta elviselni Mahāprabhu eltűnését, és csalódottságában és fájdalmában a földön hempergett. Ezután – az Úr akaratából – Narottama ismét elaludt. Álmában látta az Úr Caitanyát a Gangesz partján, Navadvīpában, ahol Nityānandával, Advaitával, Gadādharával, Śrīvāsával, Svarupával, Naraharival, Haridāsával, Vakreśvarával, Mukundával, Murārival, Govindával, Mādhavával, Vasu Ghoṣával, Śuklambarával, Gauridāsával, Śrī Sañjayával, Dāmodarával, Maheśával, Śankarával és Yadu Ācāryával együtt élvezte kedvteléseit. Mindannyian körbevették Gaurangát a saṅkīrtana közben, Navadvīpa lakói pedig tanúi voltak isteni kedvteléseiknek. Alig várva, hogy megcsodálhassák ezt a gyönyörű jelenetet, még Brahmā, Śiva és más félistenek is álruhában a tömegbe vegyültek. Még az állatok és a madarak is el voltak varázsolva. A vakon születettek hirtelen visszanyerték a látásukat, és rohantak, hogy megnézzék a rendkívüli saṅkīrtana-előadást. Ezt a csodálatos örömöt látva Narottama boldogságában sírni kezdett. Amikor Mahāprabhu Gauracandra meglátta Narottamát, meghatottságában a mellkasához szorította, és a könnyeivel áztatta. Narottama Mahāprabhu lábai elé borult, az Úr pedig szeretettel emelte fel a földről, és Nityānanda és Advaita gondjaira bízta. Segített Narottamának abban is, hogy elnyerje társai kegyét, és mindannyian azt tanácsolták Narottamának, hogy menjen Vṛndāvanába. Narottama képtelen volt uralkodni az érzelmein. Nityānanda szépségét látva Narottama a lábai elé borult, Nityānanda pedig a fejére tette a lábát, feltétel nélküli szeretettel áldotta meg Śrī Gauraṅga iránt, majd azt tanácsolta neki, hogy menjen Vṛndāvanába. Advaita szépségét látva Narottama a lábai elé borult. Advaita azonnal felemelte Narottamát, és Gauraṅga lótuszlábai elé helyezte. Narottama meghajolt Gadādhara, Śrīvāsa és a többiek lábai előtt, akik szintén egyenként átölelték. Mindannyian a könnyeikben fürdették Narottamát, és mind arra buzdították, hogy menjen Vṛndāvanába.
Narottama ekkor felébredt. Már reggel volt. Megnyugtatta magát, majd elvégezte a szokásos reggeli teendőit. Örömében sírt, amikor számos kedvező jelet kezdett észrevenni, amelyek jó szerencsét jósoltak. Várakozással telve remélte, hogy a szerencsés pillanat hamarosan eljön.
Utazás Vṛndāvanába
Röviddel ezután Narottama apja és emberei üzleti ügyben Gaudába indultak. Narottama megragadta az alkalmat. Valahogy sikerült becsapnia édesanyját, majd megtévesztette az őt őrző őrt is, és kapkodva, titokban elhagyta otthonát. Attól tartva, hogy elkapják, nem ment Navadvīpába, hanem az erdőkön át Vṛndāvana felé vette az irányt. Úgy álcázta magát, hogy senki sem tudta volna felismerni. Tizenöt napon át menekült, bele a nagyvilágba, majd megkönnyebbülten felsóhajtott.
Narottama szülei leírhatatlanul nyomorúságos lelkiállapotba kerültek. Narottama Gauda városának beszédtémájává vált. „Narottama herceg biztosan Vrajapurába ment.” „Biztosan ő az a Narottama, akit Mahāprabhu Ramakeli faluba hívott magához.” „Az a lelki erő, amelyet tanúsított, egy hétköznapi ember számára ismeretlen.” Így Narottama nagyon népszerűvé vált a városban. Nityānanda, Advaita és Śrī Chaitanya többi kedvenc társa mindig Narottama jóllétére gondolt Azt mondják, hogy aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy láthassa Narottamát, az elfelejthette az anyagi élet iránti félelmét. Narottama most már félelem nélkül haladt végig az országutakon. Ki tudná leírni őszinte erőfeszítéseit az Úr szolgálatában? Az úton haladva Gauraṅga dicsőségét énekelte, miközben a könnyek folyamatosan csorogtak le az arcán. Akik csak egyszer is ránéztek Narottama arcára, azok elnyerték a lelki békét. A falvak, amelyeket Narottama esténként kiválasztott, hogy megpihenjen, áldottá váltak a puszta jelenléte által. Mindnyájan, akik társulhattak Narottamával utazása közben, legyenek akár férfiak, akár nők, egymás között Narottama csodálatos tulajdonságairól beszélgettek: „Még az arany campaka-virág is elszégyellné magát, ha meglátná ennek a fiatalembernek a gyönyörű arcszínét.” „Nézzétek csak gyönyörű arcát és nagy szemeit! Milyen csodálatos az orra, a szemöldöke, a homloka és a fülei!” Másvalaki így szólt: „Nézzétek, milyen hosszúak a kezei, és milyen széles a mellkasa.” „Kik azok a szerencsés szülők, akiknek ilyen rendkívüli fiuk van, akinek ilyen gyönyörűek a térdei és a lábai?” Valaki így szólt: „Ő nem lehet közönséges ember. Bizonyára félisten vagy egy király fia.” Egy másik személy megjegyezte: „Jaj, milyen szomorú, hogy egy ilyen fiatalember ennyire közömbössé vált a családi élet iránt.” Mások azt mondták: „Kíváncsiak vagyunk, hogyan élnek a szülei nélküle.” „Szégyen a sorsra, amely nem kegyelmezett ennek a fiúnak, és ilyen fiatalon elszakította a családjától.”
Narottama jelenléte annyira meghatotta az embereket, hogy senki sem akart hazamenni. Sok ételt hoztak neki, és kényelmes ágyat ajánlottak az alváshoz. De Narottama nem tudott sem enni, sem aludni; az éjszakát saṅkīrtanával töltötte. Mindenki szomorúan nézte Narottama porral borított testét. Reggel a falusiak nem akarták elengedni, de Narottama könyörgött, hogy bocsássák el. Ez a jelenet nap mint nap megismétlődött Vraja felé vezető útja során; Narottama elrabolta minden ember szívét, akivel csak találkozott.
Rövid idő alatt felkereste az összes szent helyet, és végül elragadtatott lélekkel belépett Vṛndāvanába. Először is a Śrī Maṭhurában található Viśrama Gātához ment, ahol megfürdött a Yamunā folyóban, és kicsit kipihente magát. Az éjszaka magányában ott kezdett el kīrtanát énekelni. Ekkor egy Maṭhurában élő nagy vaiṣṇava érkezett oda, aki sokféle Kṛṣṇa-prasādát hozott magával, és nagy szeretettel megvendégelte Narottamát. Narottama Vraja jólétéről érdeklődött tőle. A brāhmaṇa megrendült szívvel tájékoztatta őt Raghunātha, Kaśīśvara, Rūpa és Sanātana eltávozásáról. Amikor Rūpa és Sanātana eltávozásáról hallott, Narottama sírva a földre zuhant. Fejét a földhöz verve így kiáltott: „Kaśīśvara Panḍita, Śrī Bhaṭṭa Raghunātha!” A könnyek folyóként ömlöttek a szeméből, és már-már elájult. Látva Narottama halálhoz hasonlatos állapotát, a brāhmaṇa az ölébe vette és vigasztalta. Az éjszaka nagy részét együtt töltötték, számos témáról beszélgetve. Késő éjjel az Úr akaratából mindketten elaludtak. Narottama álmában megjelent előtte Rūpa, Sanātana, Kaśīśvara és Raghunātha. Narottama azonnal a lábuk elé borult. Mindannyian átölelték Narottamát, és könnyeikkel áztatták el. Kedves szavakat szóltak hozzá, amelyek közül néhányat a brāhmaṇa is hallott. Nagy megelégedéssel árasztották Narottamára áldásaikat, majd eltűntek.
Narottama képtelen volt elviselni, hogy nem láthatja őket tovább. Sírva fakadt, és kétségbeesetten keresgélt minden irányban. A brāhmaṇa megdöbbent, amikor meglátta Narottama állapotát. Sietve az ölébe vette, és könnyes szemmel, kedvesen beszélt hozzá, megköszönve neki a megtisztító társaságát. Hosszú idő múlva a brāhmaṇa érzelmei lecsillapodtak, és könyörgött Narottamának, hogy reggel jöjjön el hozzá. Narottama meghajolt a brāhmaṇa előtt, és megkérte, hogy engedje el. „Kérlek, légy kedves hozzám, és engedj elmenni, mert alig várom, hogy láthassam a Goswāmīk lótuszlábát. Kérlek, légy kegyes, és segíts nekem teljesíteni vágyaimat.” A brāhmaṇa könnyes szemmel, szeretettel az ölébe vonta, és megáldotta. Egy darabig elkísérte Narottamát, de öreg kora miatt nem tudott tovább menni. Így útbaigazítást adott neki, hogyan juthat el Vṛndāvanába, és meghagyta egy férfinak, hogy segítse őt az úton. Narottama távozása után a brāhmaṇa összetört szívvel állt ott, és az ösvényt bámulta.
Gyaloglás közben Narottama elgondolkodott: „Caitanya Mahāprabhu egy olyan alacsonyrendű és érdemtelen embert, mint én, idehozott Vṛndāvana szent földjére. Elküldött engem a kegy lakhelyére, Śrī Lokanātha Goswāmī Prabhuhoz. Vajon elfogad-e engem szolgájának? Képes leszek-e a fejemre tenni Śrī Gopāla Bhaṭṭa, Śrī Bhugarbha Goswāmī, Śrī Jīva Goswāmī és mások lótuszlábait? Megmutatják-e kegyüket egy olyan értéktelen embernek, mint én? Śrīnivāsa Ācārya a szeretet megtestesítője. Szeretni fog-e egy olyan szegény lelket, mint én?” Miközben ilyen gondolatok jártak a fejében, a szemei könnyekkel teltek meg, teste elfojthatatlanul remegett, és képtelen volt egyetlen lépést is továbbmenni.
Találkozás Śrīnivāsa Ācāryával
Eközben, ugyanazon az éjszakán, amikor Narottama megérkezett Vṛndāvanába, Śrīnivāsát hirtelen, látszólag minden ok nélkül elöntötte az öröm. Ezt jó jelnek vette, és a szeretet könnyei kezdtek hullani a szeméből, miközben ezt gondolta: „Valószínűleg egy nagyon kedves barátommal fogok találkozni.” Lelkes várakozással kīrtanába kezdett, és egész éjjel folytatta. Az éjszaka késői óráiban azonban elaludt. Álmában Śrī Rūpa Goswāmī jelent meg előtte, és így szólt: „Ó, Śrīnivāsa, reggel találkozni fogsz Narottamával.” Miután ezt mondta, eltűnt.
Reggel, amikor Śrīnivāsa felébredt, sietve elindult Śrī Jīva Goswāmīhoz, és elmesélte neki az álmát. Śrī Jīva Goswāmī nagyon megörült a hírnek, hiszen nagy aggodalommal várta Narottama érkezését. Ezt mondta Śrīnivāsának: „Korábban Śrī Caitanya Mahāprabhu beszélt nekem Narottamáról, és én már meséltem neked is róla. Ez az a Narottama, akire már olyan régóta vártunk.” Śrī Jīva ezután sietve elindult Śrī Govinda templomába, Śrīnivāsa pedig boldogan tért haza.
Hirtelen valaki odalépett hozzá, és közölte vele: „Megérkezett egy herceg Gaudából. Gyönyörű vonású fiatalember, és testét könnyek áztatják. Nem tudom leírni, milyen csodálatos érzelmek töltötték el, miután meglátta Śrī Govinda arcát. Śrī Jīva Goswāmī, aki szüntelenül sírt, az ölébe vette őt, és kedves szavakkal üdvözölte. Engem küldött, hogy hozzalak oda.” Ezt hallva Śrīnivāsa nem tudta visszafogni érzelmeit, és futva indult a Govinda-templom felé.
Śrīnivāsa el volt ragadtatva, hogy végre láthatja Narottamát. Akárcsak egy szegény ember, aki felbecsülhetetlen értékű drágakőhöz jutott, úgy rohant, hogy magához ölelje. Nem tudom leírni azt, amit Śrīnivāsa az ölelésével kifejezett Narottama felé. Ahogyan azt sem tudom szavakkal kifejezni, hogy Narottama mit érzett, amikor találkozott Śrīnivāsával. Mindenki suttogni kezdett kettőjük szokatlan barátságáról. Olyan közeli barátokká váltak, hogy alig lehetett őket egymástól megkülönböztetni. Śrī Govinda végre teljesítette Narottama kívánságait. Śrī Kṛṣṇa Paṇḍita, a Śrī Govinda főpapja, elhozta mindkettőjüknek a mūrti által viselt virágfüzéreket. Meg kell jegyezni, hogy Śrī Kṛṣṇa Paṇḍita nagy tudós és Śrī Caitanya Mahāprabhu közeli társa volt. Kaśīśvara Paṇḍita halála után Śrī Kṛṣṇa Paṇḍita lett a Śrī Govinda főpapja. Mindenki tudta, hogy Śrī Kṛṣṇa Paṇḍita nagy szeretettel viseltetett Narottama iránt. Narottama alázatosan meghajolt Śrī Kṛṣṇa Paṇḍita lábai előtt.
Lokanātha Goswāmī menedékében
Śrī Jīva Goswāmī gyorsan elvitte Narottamát Śrī Lokanātha Goswāmī magányos remetelakjába. Egy eldugott helyen találták meg őt egyedül, ahol Rūpa és Sanātana távollétének fájdalmától szenvedett. Śrī Jiva Goswāmī meghajolt a lábai előtt, és beszámolt neki Narottamáról. Lokanātha nyugtalanul várta Narottama érkezését. Most, hogy maga előtt látta az ifjút, Lokanātha a könnyek tengerében kezdett úszni. Narottama lelki tanítómestere lábai elé borult, Lokanātha pedig a lábát Narottama fejére helyezte. Kedves szavakkal biztosította Narottamát arról, hogy néhány nap múlva avatásban fogja részesíteni. Lokanātha újra és újra megkérte Śrī Jīvát: „Kérlek, segíts Narottamának, hogy megszilárdítsa az odaadó könyvek iránti megértését!” Lokanātha ezután kimondta Rūpa és Sanātana nevét, majd mély sóhajt hallatott. Śrī Jīva nem tudta visszatartani a könnyeit, miközben Lokanātha Goswāmīt figyelte. Śrī Jiva ezután elbúcsúzott, és elindult, hogy darśanát vegyen Śrī Rādhāvinoda lótuszlábainál.
Jīva Goswāmī irányítása alatt
Ezt követően Śrī Jīva Goswāmī elvitte Narottamát, hogy találkozzon Gopāla Bhaṭṭa Goswāmīval. Ő is egyedül ült egy félreeső helyen, és Rūpa és Sanātana emlékét ápolta. Nincsenek szavaim, amelyek pontosan leírnák a Śrī Gopāla Bhaṭṭa és Śrī Sanātana Goswāmī közötti édes kapcsolatot. Ezt egy vers így írja le: „Śrī Gopāla Bhaṭṭa Goswāmīt imádom, akinek a szíve telve van Sanātana iránti szeretettel és Śrī Rūpa barátságával. Aki őket imádja, az elnyerheti Śrī Gopāla Bhaṭṭa kegyét. Imádom Śrī Gopāla Bhaṭṭát, akinek az élete és lelke Śrī Rādhā-Ramana.”
Śrī Jīva Goswāmī meghajolt Gopāla Bhaṭṭa Goswāmī lábai előtt, aki nagyon örült, hogy találkozhatott Narottamával. Narottama a lábai elé vetette magát, és Gopāla Bhaṭṭa Goswāmī azonnal nagy szeretetet tanúsított iránta: melegen átölelte, és könnyekkel áztatta a testét. Śrī Jīva és Narottama tiszteletteljesen meghajoltak egymás előtt, majd elindultak, hogy megtekintsék Śrī Rādhā-Ramana lótuszlábait. Elmentek továbbá Śrī Govinda, Gopinātha és Madana-mohana templomaiba is.
Miközben beszélgettek, beléptek a Śrī Gopinātha-templomba, és Śrī Jīva bemutatta Narottamát Śrī Madhu Paṇḍitának. Narottama azonnal megérintette Śrī Paṇḍita lótuszlábait, ő pedig szeretettel magához ölelte, és elvitte, hogy megismerkedjen Śrī Rādhā Gopināthával. Aztán átadta Narottamának azt a virágfüzért, amely a mūrtit díszítette.
Śrī Jīva Goswāmī ezután elvitte Śrīnivāsát és Narottamát Śrī Bhugarbha Goswāmī házába, aki nagy tudós és Śrī Lokanātha Goswāmī elválaszthatatlan társa volt. Napjait mindig Mahāprabhu emlékezetének szentelte. Śrī Jīva Goswāmī bemutatta őt Narottamának, aki azonnal megérintette a lábát. Bhugarbha Goswāmī nagyon szeretettel ölelte őt magához. Miután meghajolt előtte, Śrī Jīva visszatért Śrīnivasa és Narottama társaságában a házába, és elvezette őket Śrī Śrī Rādhā Dāmodara elé. Narottamát elárasztotta a szeretet, amikor meglátta a mūrtikat. Hogyan írhatnám le Narottama lelkiállapotát, amikor meglátta Śrī Rūpa Goswāmī sírját? Könnyek folytak le az arcán, miközben a földön hempergett. A teste mozdulatlanná vált, és nem látszott rajta, hogy lélegezne. Śrīnivāsa gyorsan az ölébe vette. Śrī Jīva megnyugtatta, és elvitte a kunyhójába.
Śrī Jīva ekkor üzenetet kapott, hogy siessen a Govindajī-templomba. Így ő, Śrīnivāsa és Narottama elmentek a templomba, és részt vettek Śrī Govinda rāja-bhoga āratiján. Miután megtisztelték a mahā-prasādát, visszatértek Śrī Jīva kunyhójába. Ott Kṛṣṇával kapcsolatos témákról beszélgettek. Később elmentek a Śrī Madana-mohana-templomba, és megtekintették a mūrti uthvapana āratiját. Śrī Jīva ezután bemutatta Narottamát az ott lévőknek. Amikor megpillantotta Śrī Madana-mohanát, Narottamát elárasztotta a szeretet. Önmagáról elfeledkezve, szünet nélkül sírt. A pap szeretettel átadta neki azt a virágfüzért, amely a mūrtit díszítette. Śrī Jīva ezután elvitte őt Sanātana Goswāmī sírjához. Szavakkal leírhatatlanok azok az érzelmek, amelyek Narottamát eltöltötték, amikor meglátta Sanātana sírját. Śrī Jīva nagy szeretettel megnyugtatta Narottamát, majd visszavitte a kunyhójába. Ott Narottamát a kedves Śrīnivāsa gondjaira bízta. Śrīnivāsa nagy örömmel hajolt meg Śrī Jīva lábai előtt, majd Narottamával együtt elindult a kunyhójába, ahol az egész éjszakát Kṛṣṇával kapcsolatos témák megbeszélésével töltötték. Reggel megfürödtek a Yamunāban, és imádták az Urat. Örömteli szívvel mentek el Śrī Jiva Goswāmīhoz aki rögtön elküldte őket a Rādhā-kundához és Syāma-kundához.
Miután megcsodálták a két kunda szépségét, elmentek Śrī Raghunātha dāsa Goswāmī lakhelyére, és Śrīnivāsa óvatosan bemutatta neki Narottamát. Bár Raghunātha dāsa Goswāmī az Úrtól és az Ő bhaktáitól való elválás miatt nyomorúságos lelkiállapotban volt, hirtelen nagy boldogság fogta el. „Hol van Narottama?” – kérdezte, majd kinyitotta a szemét. Narottama meghajolt lótuszlábai előtt. A szeretetteljes meghatottságtól elragadtatva Dāsa Goswāmī a kegyével árasztotta el Narottamát. Ezután bemutatták az ott tartózkodó összes nagy tudósnak. Śrī Rāghava Paṇḍita, aki a Govardhana-hegyen élt, rendkívül boldog volt, hogy láthatja Narottamát. Śrīnivāsa és Narottama felkeresték az összes szent helyet, majd beszámoltak Śrī Jīvának.
Śrī Jīva késedelem nélkül, örömmel kezdett bele Narottama oktatásába. Tanulmányai során Narottama mindenki szívét elnyerte érzékeny és tudományos magyarázataival. Ki értheti meg Narottama szívét? Lelki tanítómestere iránti szolgálatkészsége páratlan volt, és Lokanātha Goswāmī rendkívül elégedett volt szeretett tanítványával. Egy nap, látva Narottama lelkesedését, Lokanātha teljesítette Narottama régóta dédelgetett vágyát, és bevezette őt a mahā-mantra éneklésébe. Vṛndāvanában mindenkire mély benyomást tett a mélységes megértés, amit Narottama a bhakti szentírásai iránt tanúsított. Így, mindenki örömére, Śrī Jīva Goswāmī a „Śrī Ṭhākura Mahāśaya” címet adományozta Narottamának. Minden mahanta nagy örömmel telt meg, és Narottama hírneve gyorsan elterjedt egész Vrajapurában.