Ki lehet végezni egy állatot pusztán azért, mert jogszabályba ütközik a létezése? Az állatokra is vonatkozik a ne ölj, vagy a nem ártás “parancsa”?
Elindult a Hir24.hu internetes portál különleges cikksorozata az Élet-Stílus rovatban, amely fontos, nehéz, olykor kényes vagy éppen fogós társadalmi és etikai kérdésekben a különféle világvallások képviselőit szólaltatja meg. Átható bölcsességeket olvashatunk közvetlenül a hiteles tanításokon keresztül. A válaszokból nem csak konkrét megoldási javaslatokat kaphatunk, hanem megismerhetjük az egyes vallási irányzatok alapvető filozófiáját is.
3. kérdés: Ki lehet végezni egy állatot pusztán azért, mert jogszabályba ütközik a létezése? Az állatokra is vonatkozik a ne ölj, vagy a nem ártás “parancsa”?
A Krisna-tudat tanítása szerint valamennyi élőlény testében ugyanolyan örök lélek lakik, aki személyiséggel rendelkezik és Isten elválaszthatatlan, de örökké egyéni része. A különböző életformák között a fő különbség, hogy a lélek tudata az adott testben mennyire van befedve. Ezek szerint a földi létformák közül a tudatosság szempontjából a növények, a vízi élőlények alacsonyabb, az állatok magasabb létformát képviselnek és a legmagasabb szinten az ember áll.
Sajnos azonban ez a tudatosság ritkán éri el azt a szintet, hogy az ember a fenti valósággal tisztában legyen, ezért tudatlanságában időnként szörnyű tetteket követ el.
Tény, hogy minden élőlény más élőlények rovására tartja fenn magát. Ez az állatvilágban a legszembetűnőbb: a növényevők a növények, a ragadozók a növényevő állatok elpusztítása árán élnek. Az állatok ezért nem felelősek, ösztönök irányítják őket, és tetteiket nem követi visszahatás.
Az ember ezzel szemben éppen magasabb tudatszintje miatt felelősséggel tartozik tetteiért, és érvényes rá a kegyesség parancsa: kerülni kell az erőszakot és csak a legszükségesebb mértékig szabad alkalmazni a túlélés érdekében. Ebből következik, hogy – az élete közvetlen fenyegetettségétől eltekintve – az embernek nem szabad az állatokat elpusztítania. Táplálékát a legkisebb erőszak elvét követve, növényekből és erőszakmentesen szerzett tejből kell fedeznie.
Az a jogszabály, amely az emberi életre nem veszélyes, védtelen állat elpusztítását írja elő, tudatlanságon alapul és hibás. Még az a jogrend is helytelen, amely megengedi az állatok megölését, egyenként vagy tömegesen, mint a vágóhidakon.
A koppenhágai kis zsiráf szomorú története kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy azon a jószándékú emberek közül, akik meg akarták menteni a kis zsiráfot, illetve tiltakoztak megölése ellen, hányan esznek húst. Sajnos a „cuki” állatok iránti szentimentális szeretet sokszor nem jár együtt a haszonállatok iránti részvéttel, mintha azok a személyek, akik nem éppen zsiráftestet, hanem sertés- vagy szarvasmarha testet kaptak legutóbbi születésükkor, nem lennének érdemesek az együttérzésünkre, mintha az intézményesített, jogszabályszerű vágóhídi legyilkolásuk teljesen rendben lenne.
A természet törvénye azonban, hogy ha beengedjük életünkbe, a társadalmunkba az intézményesített erőszakot, amit a vágóhidak jelentenek, azzal legitimáljuk az emberek elleni erőszakot is. Ne csodálkozzunk tehát a világban dúló háborúkon, az utcákon tomboló erőszakon, a családon belüli gonosztetteken.
Mindaddig nem csitul az erőszak az emberi társadalomban, amíg az élet valódi természetét megértve az emberiség nem mond le a húsevésről, nem szünteti meg a mindennapos erőszakot.
Mérő Mátyás