Együtt a természettel

Minden ember vágyik a természetbe. Sokfélék vagyunk, mindenkinek más dolog tetszik, vagy okoz örömet. Vannak, akik a hegymászásért rajonganak, van aki a tengerpartra vágyik, és van aki inkább a téli havas tájat díjazza. Krisna-völgy lakói azonban nem vágynak máshová.

Krisna-völgyben igazán közel vagyunk a természethez. Itt igazán érezzük a szél erejét, amikor süvít a házak között, a telihold csodálatos fénye is elvarázsol bennünket, és persze várjuk az enyhülést hozó esőt a nagy forróságban.

Az itt élő gyermekeknek is egyértelmű, hogy együtt nőnek fel a természettel. Alapvető, hogy nincs villany, és télen a hó igazán nagy örömet jelent. Óriási szórakozás, amikor az éjszaka lehullott friss hóban reggel mennek fel az iskolához vezető dombon. Nyáron pedig a Krisna-völgyi tavacskában való fürdőzés jelent felejthetetlen élményt, amikor egy forró nap után lemegyünk hűsölni, és prsze a kicsiktől az idősebbekig mindenki nagyon élvezi. Fontos megemlíteni a közös reggeli kertészkedést is. Ilyenkor a szülők hozzák már a 2-3 éves gyerekeket is – ők is részt vesznek a maguk módján az önfenntartásban, ami számunkra persze élvezet, nem munka. Szedik a gazt a kis talicskájukba, és hordják a komposztra, és a szülők sok más játékos, mégis hasznos dolgot találnak ki nekik.

Farm

Az óvoda kertjében sok gyümölcsfa és bokor terem mindenféle finomságot. Testközelből figyelhetjük meg az évszakok váltakozását, ahogy először rügyeznek, aztán virágot hoznak a fák, és persze amire leginkább vágyik mindenki: hogy a gyümölcsök beérjenek. Alig várják, hogy leszedhessék, úgy kell őket visszatartani a még éretlen gyümölcsök elfogyasztásától. Nagyon változatos a termés, kezdve a korai cseresznyétől, a barackon, szilván, almán át, sőt nagy kedvencük a dió is. Lelkesen pucolják. És milyen jó dolog a fára mászás! A mi kertünkben nagyon takaros és úgymond biztonságos fák vannak.

Ősszel láthatjuk, ahogyan változnak a levelek színei, aztán lehullanak, és össze lehet gereblyézni, szedni a sok falevelet. Télen pedig pihen minden, de ha jön a havazás, mindenféle jó dolog vár rájuk, lehet hóembert építeni, hógolyózni és akár egymást húzni a hóban. Nagy élvezet ez is!

Persze az sem elhanyagolandó tény, hogy testközelbe kerülnek az élővilággal, megtanulják a bogarak nevét, melyik hasznos és melyik nem. Természetesen senki nem tudja elkerülni, hogy meg ne csípje néha a méhecske, de nem nagy ügy, szépen tudjuk kezelni. Megismerik a harkályokat, a gyönyörűen éneklő rigókat, de már kicsi sünivel is találkoztunk, aki valahogy betévedt az óvoda udvarára. Nem probléma a mezítlábazás, nehéz őket rábeszélni, hogy vegyenek fel szandált, nehogy megszúrja a lábukat valami. Egy kis csaláncsípés sem olyan nagy gond, úgyis ”hasznos” az öregkori reuma ellen.

Nagy kertészek ezek a kis ovisok, hiszen minden családnak van otthon kertje és látják, miket ültetnek a szülők, itt aztán megbeszéljük az aktualitásokat: éppen most hol tart a kert gondozása, tudják, hogyan kell mulcsozni, trágyázni, és már terem-e valami. Befőzés után is beszámolnak róla, mi került éppen a kamrapolcra. Nekik így természetes.

Persze szoktunk sétákat tenni az ovin kívül is, megnézzük a Krisna-völgyi szent helyeket, elmegyünk néha a tehenészet melletti játszótérre, vagy fölmászunk valamelyik nagy domboldalon. A gyerekek nagyon korán megtanulják az ősi szent helyek neveit, és arról is mindig mesélünk az ő nyelvükön, hogy ott mi történt, vagy kiről, miről kapta a nevét a hely.

Azt hiszem nagyon szerencsések vagyunk, mert ilyen szép és tiszta helyen élhetünk, és nagy boldogság, hogy a gyerekeink ilyen természetes és tiszta környezetben nőhetnek fel.

Rasesvari dd

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)