Hogyan érhetjük el Istent?

Fodor Filozófia

Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.

teṣām satata-yuktānām bhajatām prīti-pūrvakam
dadāmi buddhi-yogam tam yena maṁ upayānti te

MAGYARÁZAT: Ebben a versben a buddhi-yogam szó nagyon fontos. Talán emlékszünk még arra, hogy a második fejezetben az Úr Arjunāt oktatva megemlíti: sok dologról beszélt, és a buddhi-yoga útjáról is szólni fog. Erre most kerül sor. A buddhi-yoga nem más, mint a Kṛṣṇa-tudatbeli cselekvés, s ez jelenti a legfejlettebb intelligenciát. Buddhi értelmet, yoga pedig misztikus tetteket vagy misztikus felemelkedést jelent. Ha valaki megpróbál hazatérni, vissza Istenhez, és szívvel-lélekkel a Kṛṣṇa-tudatbeli odaadó szolgálathoz kezd, akkor cselekvését buddhi-yogának hívják. Más szóval ez az a folyamat, amely által az ember kiszabadulhat az anyagi világ börtönéből. A fejlődés végső célja Kṛṣṇa, ám az emberek nem tudnak erről. Ezért rendkívül fontos, hogy egy hiteles lelki tanítómester és a bhakták társaságát keressük. Tudnunk kell, hogy Kṛṣṇa a cél. Ha látjuk a célt, akkor lassan, de biztosan haladni kezdünk felé az úton, s végül el is érjük.
Karma-yogában az cselekszik, aki ismeri az élet célját, de ragaszkodik tettei gyümölcséhez. Aki pedig tudja, hogy a cél Kṛṣṇa, ám elmebeli spekulálással akarja Őt megérteni, s ebből merít örömet, az a jñāna-yogában cselekszik. A bhakti- vagy buddhi-yoga azt jelenti, hogy az ember ismeri a célt, és Kṛṣṇāt egyedül az odaadó szolgálattal, a Kṛṣṇa-tudat folyamatával kívánja elérni. Ez a teljes yoga, s ez jelenti az élet legtökéletesebb szintjét.

Ha valakinek van egy hiteles lelki tanítómestere, és tagja egy lelki mozgalomnak, aṁ mégsem eléggé okos ahhoz, hogy fejlődjön, akkor Kṛṣṇa belülről látja el utasításokkal, hogy végül könnyen elérhesse Őt. Az ehhez szükséges tulajdonság az, hogy az ember mindig a Kṛṣṇa-tudatban cselekedjen, és szeretettel, odaadással végezze a számtalanféle szolgálatot. Dolgozzon Kṛṣṇānak, és tegye ezt szeretettel. Ha a bhakta nem elég értelmes ahhoz, hogy fejlődjön az önmegvalósítás útján, ám őszinte, s odaadóan végzi szolgálatát, akkor az Úr megadja neki az esélyt a fejlődésre, s arra, hogy végül elérje Őt.