Az Úr Kṛṣṇa — a Legfelsőbb Lélek — hanginkarnációja (azaz a Srīmad-Bhāgavatam) behatol az önmegvalósított bhakta szívébe, helyet foglal szeretetteljes kapcsolatuk lótuszvirágán, s így lemossa az anyagi társulás porát, a kéjt, a dühöt és a vágyakozást. Hatása olyan, mint amikor az őszi eső a sáros vízzel teli tócsákra hullik.
(praviṣṭaḥ karṇa-randhreṇa svānām bhāva-saroruham
dhunoti śamalaṁ kṛṣṇah salilasya yathā śarat)
MAGYARÁZAT: Azt mondják, az Úr tiszta bhaktája egymagában képes felszabadítani a világon minden bűnös lelket. Ezért ha valaki igazán bízik egy olyan tiszta bhaktában, mint Narāda vagy Śukadeva Gosvāmi, és így felhatalmazást kap a lelki tanítómesterétől — ahogy Nārada kapott Brahmājītól —, akkor nemcsak ő maga képes megszabadulni māyā, az illúzió karmai közül, hanem odaadásának tiszta erejével, melyet mint felhatalmazást kapott, az egész világot megmentheti. A zavaros tavakra hulló őszi eső példája nagyon találó. Az esős évszakban a folyók vize zavarossá válik, ám ősszel, július-augusztus hónapban, amikor kevés eső esik, a folyók zavaros vize szerte a világon egyszerre megtisztul. A kis víztárolókat — amilyen például egy város vízművének tárolója — némi vegyszer segítségével meg lehet tisztítani, de a teljes vízkészlet, például a folyók esetében ennyi erőfeszítés már nem elegendő. Az Úr hatalmas, tiszta bhaktája azonban nemcsak magát képes kiszabadítani, de másokat is a környezetében.
A szennyes szív tisztításának más folyamataival (az empirikus tudomány vagy a misztikus testgyakorlatok művelésével) az ember csupán saját szívét tisztíthatja meg, de az Úrnak végzett odaadó szolgálatnak olyan ereje van, hogy egy tiszta, felhatalmazott bhakta odaadó szolgálata minden ember szívét megtisztíthatja. Az Úr igaz képviselői — például Nārada, Śukadeva Gosvāmi, az Úr Caitanya, a hat Gosvāmi, később Śrīla Bhaktivinoda Thākura, Srīmad Bhaktisiddhānta Sarasvatī Thākura és sokan mások — mindenkit fel tudnak szabadítani odaadó szolgálatukkal, melyre felhatalmazást kaptak.
Ha az ember őszintén törekszik arra, hogy hallja a Srīmad-Bhāgavatamot, akkor felismeri eredeti kapcsolatát az Úrral a szolgálat, a barátság, a szülői szeretet vagy a hitvesi szerelem transzcendentális kapcsolatában, s ezzel az önmegvalósítással az ember egyszerre elnyeri az Úr transzcendentális szerető szolgálatát. A tiszta bhakták — Nārada és mások — nemcsak mind önmegvalósított lelkek voltak, de a lelki ösztönzésre hallgatva természetesen prédikáltak is, számtalan szerencsétlen lelket felszabadítva, akik az anyagi kötőerők hálójába kerültek. Ilyen hatalmassá váltak csak azért, mert őszintén követték a Bhāgavatam elveit, amelyek a szentírások rendszeres hallgatását és az imádatot írják elő. Az ilyen tettek hatására az Úr személyesen távolítja el a szívben összegyűlt anyagi kéjt és társait. Az Úr mindig jelen van az élőlény szívében, de csakis az odaadó szolgálat teszi lehetővé, hogy megnyilvánuljon.
A szív tisztítása a tudás művelésével vagy a misztikus yoga gyakorlásával egy időre eredményes lehet egy egyén számára, de ez olyan csupán, mint egy parányi állóvíz tisztítása valamiféle vegyi folyamattal. Talán egy időre sikerül megtisztítani a vizet ezzel a módszerrel, s az üledék lerakódik, ám a legkisebb behatásra újra zavarossá válik. Az Úr odaadó szolgálata tehát az egyetlen folyamat, amely végérvényesen megtisztítja a szívet. Bár más folyamatok látszólag és átmenetileg eredményesek lehetnek, mégis fennáll a veszély, hogy az elme izgatottsága miatt a szív újra zavarossá válik. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat — különös tekintettel a Srīmad-Bhāgavatam rendszeres és állandó hallgatására — a legjobb folyamat, amely ajánlatos annak érdekében, hogy kiszabaduljunk az illúzió karmaiból.