A két részes interjúban a vetőmagok előállításának alapjairól beszélgetünk Krisna-völgy zöldségkertészetének vezetőjével, Antal Balázzsal (Bálamódaka dásszal). Jelen írásban az elméleti kérdésekről, a következő részben pedig a gyakorlati teendőkről, magfogási praktikákról lesz szó.
Kun András (KA): Kérlek, először arról beszélj nekünk, hogy mi a jelentősége a saját vetőmagnak az önellátásban!
Antal Balázs (AB): Rövid történeti bevezetővel indítom a választ. Hagyományosan majdnem minden termelő saját vetőmaggal dolgozott, esetleg a közelben élő kertészekkel, kertészkedőkkel csereberélt. Így alakultak ki és maradtak fenn a tájfajták, amelyek esetenként nagy alaki sokféleséggel, fajtán belüli változatossággal rendelkeztek. Az önellátás szempontjából a fő adottságuk azonban az volt, hogy jól tűrték az adott terület időjárási viszonyait, és gyakran bizonyos fokú ellenállóság is kialakult a régióban élő kórokozó- és kártevő-rasszokra nézve. Így az időjárási ingadozások mellett is kiegyensúlyozott termelést tettek lehetővé. Ma úgy mondanánk, hogy a tájfajták genetikailag diverz populációk voltak, és éppen ez volt a fő erősségük: állandó szelekció szűrte ki a nem ellenálló egyedeket.
Az okra virága – Öko-völgy.hu
Ma rengeteg fajta áll a rendelkezésünkre, és ha bemész egy vetőmagoltba, akkor hazai és külföldi fajták sorából választhatsz. Ha ezekkel a magvakkal kezdesz el kertészkedni, és évről-évre vásárolt magot vetsz, akkor állandóan újra indul a szelekciós folyamat: ha nem teszel komoly erőfeszítést a növényvédelemre, akkor sok egyed áldozatul esik a betegségeknek, hiszen olyan klímában, talajban és olyan kártevői nyomás alatt él, amivel esetleg korábban ez a fajta nem is találkozhatott.
Az önellátásról szóló könyvetek első részében részletesen bizonyítjátok, hogy az önellátásban csak bio-módszerekkel érdemes termelni. (Bővebb információért katt ide). A biotermelés-, és a termésbiztonság szempontjai egyaránt amellett szólnak, hogy a tájban honos, vagy honosított fajtákhoz térjünk vissza.
Mindezeket összefoglalva így adok választ az előbbi kérdésedre: A saját magfogás az önellátásban elengedhetetlen feltétel, annak egyik alappillére. Tulajdonképpen csak a saját magfogással együtt beszélhetünk önellátásról.
(KA): Mik a feltételei, munkafázisai a saját vetőmag termelésének?
(AB): Központi jelentőségéhez méltó alaposságú előkészítést, gondosságot kíván. E tekintetben is mindent meg kell terveznünk, amit csak lehet. Például gondosan – esetenként több év alatt – ki kell választanunk azokat a fajtákat, amiket tovább szeretnénk szaporítani, a termelési ciklus elejétől figyelnünk kell arra, hogy megfelelő egyedeket jelöljünk ki a magfogás céljára, a kinyílás előtt a virágokat szigetelnünk kell, illetve egyes fajoknál mesterségesen kell megporozni a virágokat. A jelölt, szigetelésből származó stb. terméseket külön kell szüretelni, a magokat gondosan kinyerni, szárítani, majd – és ez az egyik legnagyobb körültekintést és adminisztrációt is kívánó feladat – megfelelően tárolni.
Krisna-völgyben jól bevált zöldség az okra (hölgyujj). Évről-évre saját magból neveljük. (A képen a húsos, ehető toktermések.)
(KA): Ezekre a műveletekre még sorban visszatérünk. Gyakran írunk, beszélünk arról is, hogy Krisna-völgy az élelmiszerek (gabonák, zöldségek, gyümölcsök, tej, méz stb.) termelésében már évekkel ezelőtt elérte az önellátás szintjét. Milyen mértékben vagytok jelenleg önellátók a vetőmag tekintetében?
(AB): Tudatosan teszünk erőfeszítéseket ebben az irányban is. A fajták sokaságát próbáltuk ki az elmúlt évtizedben, és mostanra nagyjából kialakult az a 30-40 fajtából álló sorozat, amelyeket évről-évre termelünk. A zöldségmag-önellátás tekintetében már 60-70% között vagyunk, vagyis a fajták többségét már saját magból vetjük vissza.
Folytatjuk!
Az interjút készítette:
– Kun András –