Felkérést kaptunk Rozs Nagy Szilviától egy cikk megírására az Evangélikus Nevelés pedagógiai szakfolyóiratba, melynek ökumenikus témája a lelki nevelés és oktatás volt. A hazánkban található egyházak között lehetőségünk nyílt bemutatni a Krisna-tudatos lelki nevelés alapjait – írja az oktatas.krisnavolgy.hu oldalon a Srí Prahláda Általános Iskola igazgatója, Premamoya prabhu.
A cikk teljes anyaga az Evangélikus Nevelés XII. évf. 2013/II. számában a 80-86.oldalakon olvasható:
Krisna-tudatos lelki nevelés
A Krisna-tudat az öt fő világvallás egyikének, a hinduizmusnak a képviselője, melynek jelentős terjedelmű szentírásai a Védák (Véda = a tudás könyvei) ötezer éves múltra tekintenek vissza. A lelki alapú Isten-tudatos nevelés és oktatást az egyik fő témaként szerepel a védikus szentírásokban.
A lelki nevelés és oktatás alapelve, hogy a gyerekekre is úgy tekintünk, mint az Úr Krisna lelki teremtményeire, akiket egy múlandó, anyagi test fed be. Ennek számos következménye van a velük való mindennapi viszonyulásaink során. Nézzünk meg ezekből néhányat!
1. Mi az első vallási élmény?
Amióta eljöttünk a lelki világból, életről-életre vándorolunk itt az anyagi univerzumban. Mivel legtöbbünk nem emlékezik vissza előző életeire, ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy az anyagi világban való létünk során melyik korábbi életünkben volt az első vallási élményünk.
Ha a jelenlegi születésünk szempontjából nézzük e kérdést, akkor az első vallási élmény már az anyaméhben való fejlődés során megtörténik. Habár India ősi szentírásai erről a témáról már több mint ötezer évvel ezelőtt is írtak, ma egy forradalmian új tudományos kutatási területnek tekintik azt, hogy formálható-e a magzati élet során a kisbabák tudata.
Mostanra bizonyított tény, hogy a kicsik már a 26-dik héttől képesek megkülönböztetni a külvilágból eredő hangokat is, s azt képesek később felismerni. Ha a külső hangok kellemes, lelki hangvibrációk, akkor az nagyon jó hatással lesz a fejlődő magzat tudatára, s a későbbiekben is vonzódni fog azokhoz. Ez történhet dalok vagy zene által, de gyakori szokás a Krisna-tudatú szülőknél, hogy az egyik ősi szentírás, a Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű ritmusos verseit olvassák fel a születendő gyermeküknek.
Közvetlenül a születéskor is van egy ceremónia, amit az apa végez el a köldökzsinór elvágása során bizonyos szent rítusok bemutatásával együtt. Kb. kéthetes korban szokás a gyermeket először a templomba vinni, és az oltáron lévő Istenszobor előtt felajánlani, s kérni a Legfelsőbb Urat, hogy kegyesen fogadja őt a szolgálatába. Ezeket az eseményeket aztán a gyermek fejlődési szakaszaiban több másik lelki, tisztító szertartás is követi.
2. Hogyan jelenik meg a vallás a család életében?
A család vallásosságának legfontosabb eleme a szülők Isten-tudata. A gyermek életének kezdeti szakaszában egyedülállóan meghatározó a szülők által képviselt Krisna-tudatos viselkedés és lelki látásmód. Minden szülő csak arra a lelki szintre képes felemelni gyermekei tudatát, amit ő elért. A gyerekek nagyon könnyen képesek meglátni, ha a szülők nem lelkesen, vagy nem őszintén élik meg a hitüket.
Az egymás közötti szeretetteljes, Isten-központú kapcsolatok nagyon fontosak a család mindennapjaiban, és életre szólóan képesek meghatározni mindannyiunk lelki fejlődését.
A Krisna-tudatú hívők rendszeresen szoktak közös lelki programokat szervezni a hozzájuk legközelebb eső Krisna-templomban, vagy prédikáló központban, valamelyikük lakásában, stb. Ilyenkor a szülők a gyermekeikkel együtt vesznek részt olyan módon, ahogyan a kicsik életkora alapján megoldható. A családok általában szentképekkel díszítik lakásukat, legtöbbször azonban kis házi oltár is berendeznek, ahol az ételeiket szokták felajánlani az Úr Krisnának. A megszentelt étel elfogyasztása a lelki tudat fejlődését eredményezi. A családoknál az egyik legfontosabb lelki gyakorlat, hogy közösen imádkoznak a Haré Krisna Haré Krisna – Krisna Krisna Haré Haré – Haré Ráma Haré Ráma – Ráma Ráma Haré Haré mantrát ismételve.
A szülők az ősi szentírások erkölcsi és lelki tartalmú történetei közül gyakran mesélnek, vagy felolvasnak a gyerekeknek. Nagyon széles a Krisna-tudatos zenei skála is, amikből a gyerekek választhatnak. Az utóbbi években egyre több – az ősi védikus szentírások történeteit feldolgozó – hangos könyv, illetve kosztümös-, vagy rajzfilm jelenik. A gyerekek számára azonban a szülő által mesélt történet a legcsodálatosabb. Ezáltal a szüleiktől kapják meg a lelki tanítást, s egyben a szülő, mint a gyermek első lelki tanítómestere követésének alapvető tulajdonságát erősíti bennük. Emellett a hallás útján befogadott történet fejleszti a gyerekek képzelőerejét, míg a modern filmek a fantáziájukat és abból fakadóan a gondolkodásmódjukat, rajzkészségüket, stb. leépítik. Amikor a gyerek a mesélés során a szülőtől a szentírásból vett történet egyes részleteibe bele tud kérdezni, az segíti az érdeklődésének a kiteljesedését is.
A gyermek növekedésével aztán erősödik a mások (rokonok, tanárok, barátok, stb.) által képviselt Isten-tudatos szemléletmód követése.
3. Hitoktatási formák a Krisna-tudaton belül
A Krisna-tudatos nevelés, illetve oktatás alapvetően két formában nyilvánul meg.
- Krisna-tudatos viselkedésmód, példamutatás (ácsár)
A gyerekek számára nagyon lényeges, hogy milyen lelki példákkal találkoznak. Ez jelentheti korábbi szentek életének történeteit, de még fontosabb, hogy ne csak a múltból, hanem az őt körülvevő jelenben is lásson ilyeneket. A szülői, az iskolai, valamint a társadalmi környezet mintákat ad, amiket aztán követni kezdenek. Az az ideális, amikor mindhárom közeg ugyanazt a lelki értékrendet közvetíti a gyermek felé. Ebben az esetben tud a legmélyebben beépülni a vallásos szemléletmód. Ha valamelyik környezet más hatásokat sugall, akkor azok intenzitásának mértékében nehezítheti a lelki fejlődés folyamatát. A somogyvámosi Krisna-völgyben mindenki ugyanazt a lelki értékrendet gyakorolja (senki sem eszik húst, nem fogyaszt alkohol, kábítószereket, stb.), s ezt az ideális helyzetet igyekszünk megteremteni az itteni lelki közösség tagjainak és gyermekeinek. Egy városi közegben ez a törekvés természetesen nem tud ennyire átfogó, és mélyreható lenni, mivel ott sokféle más értékrenddel is szembesülünk nap, mint nap. A gyerekek lelki értékrendje tinédzser korukra így komolyan meg tud szilárdulni.
- lelki tudás átadása, megtanítása (prácsár)
Ez azt jelenti, amikor a gyermek lelki tudáshoz jut a tanítóitól (szülőktől, papoktól, stb.), a szentírásokból, vagy fejlettebb esetben a Legfelsőbb Úrnak a mindenki szívében lakozó kiterjedése (Felsőlélek) által.
A fenti két nagy kategória közül az első (ácsár) a meghatározóbb, mivel az nem csak egy elméleti tudást, hanem annak a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazását is jelenti. Eleinte hallunk egy adott témáról, később e tudás a rendszeres gyakorlás által mélyebb megértéssé válik, s idővel szilárd szokás lesz belőle. A gyermekek számára sokkal mélyebb hatást hordoz, ha személyesen tapasztalhatják meg a környezetükben élők közvetlen példáján keresztül, hogyan válhatnak maguk is a vallásuk által fejlett lelki gyakorlókká.
Természetesen a második kategória (prácsár) is nagyon lényeges, hiszen a lelki tudomány befogadása, megértése az alapja a későbbi megvalósításnak. Ezért nem lehet egyiket a másiktól elkülöníteni.
A hitoktatásnak e két területen belül számos formája létezik. A teljesség igénye nélkül említsünk meg néhányat ezekből! Beszélgetni a gyermekkel Krisna-tudatos élményekről; Krisna-tudatos játékokat játszani, olvasni együtt a védikus szentírások történeteiből és megbeszélni azok lelki, vagy erkölcsi tanulságait; Krisna-tudatos zenét hallgatni; közösen elvégezni egy adott szolgálatot az Úr, vagy hívei örömére (pl.: ajándékot vinni az Úr Krisnának, amikor a templomába megyünk; megvendégelni valakit megszentelt étellel) és még sokféle más. A lényeg, hogy az életünk minden mozzanatát próbáljuk meg Isten-tudatosan élni, s idővel ezt tudják majd átvenni és tovább vinni a gyerekek.
Az iskolai élet során azonban szervezett módokon is történik a vallási nevelés és oktatás. Az iskolába megérkezve a gyerekek feldíszítik az iskolai oltárt, ezt zenés oltárnyitás követi, majd közös imádkozás. A Slóka-óra a védikus verstanulást jelenti, melynek során a szentírások szanszkrit nyelvű verseit memorizálják. A Bhadzsan-óra során megtanulják a templomi dalokat eredeti indiai hangszerekkel előadni. A Szanszkrit-órán alapfokon elsajátítják a szentírás nyelvét. A Védikus irodalom órán a gyerekek részletes betekintést nyernek a Krisna-tudat alapvető szentírásaiba (Rámájana, Mahábhárata, Bhagavad-gítá, Ísopanisad, stb.). A Krisna-tudatos ünnepnapokra (az Úr Krisna különböző inkarnációinak megjelenési napja, korábbi lelki tanítómesterek megjelenési napjai, stb.) már előre készülünk a gyerekekkel.
A vallási nevelés és oktatás azonban valamilyen mértékben jelen tud lenni a többi tanórán is. Ha a folyékony olvasást szeretnénk gyakoroltatni, akkor az történhet a szentírás által; az anyagi világ megteremtésének Krisna-tudatos bemutatásával kezdjük a fizika, vagy a kémia oktatását az adott téma elején; az ember és a többi élőlény megteremtésének védikus leírása után indul a biológia tanulmányozása, stb.
4. Az iskolai hitoktatás tankönyvei
Az előbbiek alapján tehát az ősi védikus szentírásokat is használjuk tankönyvként, ahol arra lehetőségünk adódik. A szentírás alapú oktatás elvét követjük, ami azt jelenti, hogy megpróbálunk mindent ezen keresztül látni és megközelíteni. Ennek az az oka, hogy a védikus szentírások középpontjában az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Ha filozófiai, vagy teológiai témáról van szó, akkor ez közvetlenül történik. Azok az írások, amelyek kiegészítő, a lelki kultúra társadalmi szintű napi gyakorlásával kapcsolatos témákat (zene, tánc, matematika, építészet, társadalomirányítás, mezőgazdaság, stb.) tárgyalnak, azoknak is a középpontjában az Úr Krisna áll. Ezért közvetlenül, vagy közvetve mindegyik hasznosítható tankönyvként, mert így mindegyik Istenhez kapcsolja az olvasót. Ez egy lelki látásmód kifejlesztését eredményezi a tanulókban.
Ezen felül természetesen a gyerekek életkorának megfelelően sokféle egyéb Krisna-tudatos tananyagot (kifestők, hangos könyvek, mesekönyvek, stb.) használunk az oktatásunk során, melyek a szentírások tanításain alapulnak.
5. Mi számít az első érett vallási döntésnek, elköteleződésnek?
Ez nagyban függ azon, hogy az előző életben milyen lelki fejlettséget ért el az illető. A Srímad-Bhágavatam említi Prahláda történetét, aki öt éves kisfiúként a Legfelsőbb Úr tiszta híve volt. Apja, aki egy nagy materialista király volt, vallásossága miatt el akarta pusztítani saját fiát, de Prahláda nem hadakozott ez ellen. Csodálatos imáit ajánlotta az Úrnak, aki a legveszélyesebb helyzetekből is mindig megmenekítette őt. Így az előző életben elért lelki szint nagyban meghatározza, hogy mikor történik az első érett vallási döntés.
Általános esetben azonban elmondható, hogy mivel a gyerekek beleszületnek egy Krisna-tudatos családba, vagy közösségbe, ezért az életük egy bizonyos pontján maguknak is el kell dönteniük, hogy a saját döntésük alapján akarják-e ezt a lelki utat követni. Kisgyermekként csupán a felnőttek példájának utánzása, majd később a követése történik. Körülbelül tizenkét éves korban van egy jelentős spirituális mérföldkő, amikor már saját elhatározásokat, vagy fogadalmakat tesznek arra, hogy egyes lelki gyakorlatokat meghatározott mértékben kövessenek. Tizenhat éves kor tájékán egy újabb fordulópont következik, amikor nagyon erőteljesen megfigyelhető az a tendencia, hogy minden olyan dolgot, amiben nem tapasztaltak mély lelki tartalmat, azt elutasítják. Ezért nagyon fontos, hogy elsősorban a szülőknek és a tanároknak, másodsorban pedig a gyerekek közvetlen környezetében élőknek szilárd lelki példákként kell szolgálniuk. Ha olyan viselkedést látnak maguk körül, ami a felszínen vallásos, s valójában csak üres rituálé, nem pedig mélyen megélt lelkiség, akkor azt elutasítják. Ha azonban tapasztalják a mély, lelki tartalmat, akkor azt nagyon komolyan követni fogják.
6. Mi az az öt legfontosabb dolog, amit a Krisna-tudat vallása tanít a kereszténységről?
a) A vallások Istenképe
A vallásoknak az Istenről alkotott képe három nagy kategóriába sorolható. Az első az, amelyikben Istent személytelenül közelítik meg, és fő jellemzője, hogy örök. Ezekben a vallásokban legtöbbször tilos az Istenábrázolás, s gyakran csak egy energiaként értelmezik Őt.
A második szint, amikor a minden atomban és a mindenki szívben elhelyezkedő formáját fogadják el az Úrnak, aki örök és tudatos. Itt már megnyilvánul egyfajta személyes Istenkép, de egy helyhez kötött, szétosztott formában, amely az anyagi teremtésen belül létezik. Mivel a Legfelsőbb Személy független a teremtéstől, ezért ez is részleges felfogás.
Végül a legfejlettebb megértéssel azok a vallások rendelkeznek, melyek Istent, mint a Legfelsőbb Személyt írják le, aki örök, tudatos és boldogsággal teli lelki testtel rendelkezik. A Krisna-tudat és a keresztények egy része ezt képviseli és tanítja. Miként a Védák, úgy a Biblia is azt említi, hogy Isten a saját képmására alkotta meg az embert. Míg a lelki önvalónkat egy átmeneti, anyagi test fedi be, addig Krisnának, a Legfelsőbb Személynek örök, lelki teste van.
Habár található egy hierarchia a vallások Istenképei között, ez nem azt jelenti, hogy csak a legfejlettebb felfogásnak van létjogosultsága. Minden hiteles vallásnak – mely Istentől ered – meg van a maga helye és feladata e rendszerben, hiszen a különböző lelki szinttel rendelkező emberek így a fejlettségük szerinti Istenképet fogják vonzónak találni és elfogadni. Életről-életre haladva azonban fokozatosan el tudnak jutni a legemelkedettebb lelki megértésig, s a személyes Istenképet megvalósított szintről végül hazatérhetnek az Úr társaságába.
b) A kereszténység hiteles vallás
Minden hiteles vallás a Legfelsőbb Személytől ered, s célja, hogy visszavezesse az átmeneti, anyagi világban bolyongó lelkeket az Istennel való szeretetteli, odaadó szolgálat folyamata által az Úr örök, lelki birodalmába. A kereszténység is azt tűzi ki, hogy az odaadás útján visszavigye az Úrhoz az eltévelyedett lelkeket, s ezért hiteles vallásnak minősül.
c) A Biblia is Isten üzenetét tartalmazza
A hiteles vallások másik fő jellemzője, hogy egy ősi szentírást követnek, amelyet Isten a kiemelkedő lelki tanítókon keresztül kinyilatkoztat. Ilyenek például az 5000 éves Védák, valamint a Tórák, a Biblia és a Korán is.
A szentírások jellemzője, hogy elmagyarázzák az alábbi témákat: Isten helyzete, az élőlény helyzete, az anyagi világ megteremtése és átmenetisége, valamint milyen lelki gyakorlatok révén juthatunk vissza örök lakhelyünkre. A különböző szintű lelki megértéssel és Istenképpen rendelkező vallások esetében azonban eltérő, hogy a Legfelsőbb Személy milyen mélységben nyilvánítja meg e lelki tanítást. Még ha nem is olyan átfogóan, miként a védikus szentírások, de a Biblia is tanítja ezeket a témákat, s ezért hiteles szentírásnak minősül.
d) Jézus az Úr képviselője, habár ő nem Isten
Jézus maga is említi a Bibliában, hogy őt Isten küldte azzal a céllal, hogy átadja a Legfelsőbb Úrról szóló tanítások egy részét. Ez alapján Jézust az Úr kiemelkedő képviselőjeként tartjuk nyilván, aki az Isten-tudatot terjesztette. A keresztények egy része azonban Jézust azonosítja a Teremtővel. A hiteles lelki tanítók nem állítanak olyat magukról, hogy ők Isten lennének. Amikor a Legfelsőbb Úr személyesen alászáll ebbe az anyagi világba, akkor Neki nem kell bizonygatnia, hogy Ő Isten. Ezért sem az Úr, sem a hiteles képviselői nem állítanak ilyet magukról.
e) A keresztényeknek is követniük kell a ’Ne ölj!’ parancsolatot
A bibliai ’Ne ölj!’ parancsolat az állatokra leölését is tiltja, nem csak az emberekét. Ha csak az emberölést tiltaná, akkor így szólna: ’Ne gyilkolj!’. Minden nyelvben megtaláljuk ezt a két kifejezést, ami eltérő jelentést hordoz. Ezért a ’Ne ölj!’ kifejezés az állatok elpusztítását is tiltja, nem csak az emberekét. Ezért nem szabad elpusztítani ártatlan állatokat nyelvünk kielégítése céljából. Az emberi élet tökéletesen fenntartható gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök és tej segítségével. Minél fejlettebb tudatú egy állat, annál nagyobb bűnnek számít a leölése. Ezért a hal elfogyasztása nem jelent akkora visszahatást, mint mondjuk egy tehén elpusztítása. A tehén a tejével szolgál bennünket, így második anyánknak kell tekintenünk, s ezért tilos bántalmazni őket. Ezért a ’Ne ölj!’ parancsot a fentiek fényében kell értelmezni.
7. Zárszó
Végezetül szeretném megköszönni e cikk minden kedves olvasójának megtisztelő figyelmét. Reménykedem, hogy sikerült a fenti szempontok alapján egy rövid és érthető képet alkotniuk a Krisna-tudatos lelki nevelés témakörében. Ha ön szeretne többet megtudni e témában, vagy részletesebben megvitatni az iménti gondolatok némelyikét, akkor szívesen válaszolok felvetéseikre.
Szerző: Premamoya das