A Krisna-tudat az öt fő világvallás egyikének, a hinduizmusnak a képviselője, melynek jelentős terjedelmű szentírásai a Védák (Véda = a tudás könyvei) ötezer éves múltra tekintenek vissza. A lelki alapú Isten-tudatos nevelés és oktatást az egyik fő témaként szerepel a védikus szentírásokban
A lelki nevelés és oktatás alapelve, hogy a gyerekekre is úgy tekintünk, mint az Úr Krisna lelki teremtményeire, akiket egy múlandó, anyagi test fed be. Ennek számos következménye van a velük való mindennapi viszonyulásaink és pedagógiai munkánk során.
1. Mi az első vallási élmény?
Amióta eljöttünk a lelki világból, életről-életre vándorolunk itt az anyagi univerzumban. Mivel legtöbbünk nem emlékezik vissza előző életeire, ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy az anyagi világban való létünk során melyik korábbi életünkben volt az első vallási élményünk.
Ha a jelenlegi születésünk szempontjából nézzük e kérdést, akkor az első vallási élmény már az anyaméhben való fejlődés során megtörténik. Habár India ősi szentírásai erről a témáról már több mint ötezer évvel ezelőtt is írtak, ma egy forradalmian új tudományos kutatási területnek tekintik azt, hogy formálható-e a magzati élet során a kisbabák tudata.
Mostanra bizonyított tény, hogy a kicsik már a 26-dik héttől képesek megkülönböztetni a külvilágból eredő hangokat is, s azt képesek később felismerni. Ha a külső hangok kellemes, lelki hangvibrációk, akkor az nagyon jó hatással lesz a fejlődő magzat tudatára, s a későbbiekben is vonzódni fog azokhoz. Ez történhet dalok vagy zene által, de gyakori szokás a Krisna-tudatú szülőknél, hogy az egyik ősi szentírás, a Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű ritmusos verseit olvassák fel a születendő gyermeküknek.
Közvetlenül a születéskor is van egy ceremónia, amit az apa végez el a köldökzsinór elvágása során bizonyos szent rítusok bemutatásával együtt. Kb. kéthetes korban szokás a gyermeket először a templomba vinni, és az oltáron lévő Istenszobor előtt felajánlani, s kérni a Legfelsőbb Urat, hogy kegyesen fogadja őt a szolgálatába. Ezeket az eseményeket aztán a gyermek fejlődési szakaszaiban több másik lelki, tisztító szertartás is követi.
2. Hogyan jelenik meg a vallás a család életében?
A család vallásosságának legfontosabb eleme a szülők Isten-tudata. A gyermek életének kezdeti szakaszában egyedülállóan meghatározó a szülők által képviselt Krisna-tudatos viselkedés és lelki látásmód. Minden szülő csak arra a lelki szintre képes felemelni gyermekei tudatát, amit ő elért. A gyerekek nagyon könnyen képesek meglátni, ha a szülők nem lelkesen, vagy nem őszintén élik meg a hitüket.
Az egymás közötti szeretetteljes, Isten-központú kapcsolatok nagyon fontosak a család mindennapjaiban, és életre szólóan képesek meghatározni mindannyiunk lelki fejlődését.
A Krisna-tudatú hívők rendszeresen szoktak közös lelki programokat szervezni a hozzájuk legközelebb eső Krisna-templomban, vagy prédikáló központban, valamelyikük lakásában, stb. Ilyenkor a szülők a gyermekeikkel együtt vesznek részt olyan módon, ahogyan a kicsik életkora alapján megoldható. A családok általában szentképekkel díszítik lakásukat, legtöbbször azonban kis házi oltár is berendeznek, ahol az ételeiket szokták felajánlani az Úr Krisnának. A megszentelt étel elfogyasztása a lelki tudat fejlődését eredményezi. A családoknál az egyik legfontosabb lelki gyakorlat, hogy közösen imádkoznak a Haré Krisna Haré Krisna – Krisna Krisna Haré Haré – Haré Ráma Haré Ráma – Ráma Ráma Haré Haré mantrát ismételve.
A szülők az ősi szentírások erkölcsi és lelki tartalmú történetei közül gyakran mesélnek, vagy felolvasnak a gyerekeknek. Nagyon széles a Krisna-tudatos zenei skála is, amikből a gyerekek választhatnak. A hallás útján befogadott történet fejleszti a gyerekek képzelőerejét, gondolkodásmódjukat, rajzkészségüket.
3. Hitoktatási formák a Krisna-tudaton belül
A Krisna-tudatos nevelés, illetve oktatás alapvetően két formában nyilvánul meg.
- Krisna-tudatos viselkedésmód, példamutatás (ácsár)
A gyerekek számára nagyon lényeges, hogy milyen lelki példákkal találkoznak. Ez jelentheti korábbi szentek életének történeteit, de még fontosabb, hogy ne csak a múltból, hanem az őt körülvevő jelenben is lásson ilyeneket. A szülői, az iskolai, valamint a társadalmi környezet mintákat ad, amiket aztán követni kezdenek. Az az ideális, amikor mindhárom közeg ugyanazt a lelki értékrendet közvetíti a gyermek felé. A somogyvámosi Krisna-völgyben pl. mindenki ugyanazt a lelki értékrendet gyakorolja (senki sem eszik húst, nem fogyaszt alkohol, kábítószereket, stb.). - A lelki tudás átadása, megtanítása (prácsár)
Ez azt jelenti, amikor a gyermek lelki tudáshoz jut a tanítóitól (szülőktől, papoktól), a szentírásokból, vagy fejlettebb esetben a Legfelsőbb Úrnak a mindenki szívében lakozó kiterjedése (Felsőlélek) által.
A fenti két nagy kategória közül az első (ácsár) a meghatározóbb. Eleinte hallunk egy adott témáról, később e tudás a rendszeres gyakorlás által mélyebb megértéssé válik, s idővel szilárd szokás lesz belőle. A gyermekek számára sokkal mélyebb hatást hordoz, ha személyesen tapasztalhatják meg a környezetükben élők közvetlen példáján keresztül, hogyan válhatnak maguk is a vallásuk által fejlett lelki gyakorlókká.
A hitoktatásnak e két területen belül számos formája létezik: Beszélgetni a gyermekkel Krisna-tudatos élményekről; Krisna-tudatos játékokat játszani, olvasni együtt a védikus szentírások történeteiből és megbeszélni azok lelki, vagy erkölcsi tanulságait; Krisna-tudatos zenét hallgatni; közösen elvégezni egy adott szolgálatot az Úr, vagy hívei örömére; megvendégelni valakit megszentelt étellel, stb.
A lényeg, hogy az életünk minden mozzanatát próbáljuk meg Isten-tudatosan élni.
Az iskolai élet során azonban szervezett módokon is történik a vallási nevelés és oktatás. Az iskolába megérkezve a gyerekek feldíszítik az iskolai oltárt, ezt zenés oltárnyitás követi, majd közös imádkozás. A Slóka-óra a védikus verstanulást jelenti, melynek során a szentírások szanszkrit nyelvű verseit memorizálják. A Bhadzsan-óra során megtanulják a templomi dalokat eredeti indiai hangszerekkel előadni. A Szanszkrit-órán alapfokon elsajátítják a szentírás nyelvét. A Védikus irodalom órán a gyerekek részletes betekintést nyernek a Krisna-tudat alapvető szentírásaiba (Rámájana, Mahábhárata, Bhagavad-gítá, Ísopanisad, stb.). A Krisna-tudatos ünnepnapokra is készülünk a gyerekekkel.
A vallási nevelés és oktatás azonban valamilyen mértékben jelen tud lenni a többi tanórán is. Ha a folyékony olvasást szeretnénk gyakoroltatni, akkor az történhet a szentírás által; az anyagi világ megteremtésének Krisna-tudatos bemutatásával kezdjük a fizika, vagy a kémia oktatását az adott téma elején; az ember és a többi élőlény megteremtésének védikus leírása után indul a biológia tanulmányozása, stb.
4. Az iskolai hitoktatás tankönyvei
Az előbbiek alapján tehát az ősi védikus szentírásokat is használjuk tankönyvként, ahol arra lehetőségünk adódik. A szentírás alapú oktatás elvét követjük, ami azt jelenti, hogy megpróbálunk mindent ezen keresztül látni és megközelíteni. Ennek az az oka, hogy a védikus szentírások középpontjában az Istenség Legfelsőbb Személyisége áll. Ha filozófiai, vagy teológiai témáról van szó, akkor ez közvetlenül történik. Azok az írások, amelyek kiegészítő, a lelki kultúra társadalmi szintű napi gyakorlásával kapcsolatos témákat (zene, tánc, matematika, építészet, társadalomirányítás, mezőgazdaság, stb.) tárgyalnak, azoknak is a középpontjában az Úr Krisna áll. Ezért közvetlenül, vagy közvetve mindegyik hasznosítható tankönyvként, mert így mindegyik Istenhez kapcsolja az olvasót. Ez egy lelki látásmód kifejlesztését eredményezi a tanulókban.
Ezen felül természetesen a gyerekek életkorának megfelelően sokféle egyéb Krisna-tudatos tananyagot (kifestők, hangos könyvek, mesekönyvek, stb.) használunk az oktatásunk során, melyek a szentírások tanításain alapulnak.
5. Mi számít az első érett vallási döntésnek, elköteleződésnek?
Általános esetben azonban elmondható, hogy mivel a gyerekek beleszületnek egy Krisna-tudatos családba, vagy közösségbe, ezért az életük egy bizonyos pontján maguknak is el kell dönteniük, hogy a saját döntésük alapján akarják-e ezt a lelki utat követni. Kisgyermekként csupán a felnőttek példájának utánzása, majd később a követése történik. Körülbelül tizenkét éves korban van egy jelentős spirituális mérföldkő, amikor már saját elhatározásokat, vagy fogadalmakat tesznek arra, hogy egyes lelki gyakorlatokat meghatározott mértékben kövessenek. Tizenhat éves kor tájékán egy újabb fordulópont következik, amikor nagyon erőteljesen megfigyelhető az a tendencia, hogy minden olyan dolgot, amiben nem tapasztaltak mély lelki tartalmat, azt elutasítják. Ezért nagyon fontos, hogy elsősorban a szülőknek és a tanároknak, másodsorban pedig a gyerekek közvetlen környezetében élőknek szilárd lelki példákként kell szolgálniuk.
Premamoya das, a Srí Prahláda Általános Iskola igazgatója
A cikk teljes anyaga megjelent az Evangélikus Nevelés . pedagógiai szakfolyóirat XII. évf. 2013/II számában
(A cikk megjelent a Vissza Istenhez Magazin 2014/júniusi (nyári) számában, amely a Gyermekek Éve kapcsán gyermekekkel kapcsolatos különszámunk.)