„A gyermek nem egy dolog, nem egy szék, nem egy kocsi. Nem tehetsz vele azt, amit akarsz. Általad lett, de nem a tulajdonod, nem tartozik hozzád. A létezéshez tartozik. Te legfeljebb a gondviselője lehetsz; ne akard birtokolni.” Osho
Mi szülők sokszor beleesünk abba a hibába, hogy elrontott életünket, megvalósulatlan álmainkat gyermekünkben próbáljuk kiélni. Nem vesszük figyelembe képességeit, s ambícióit, pedig felelősségünk hatalmas, hiszen amilyenné válik a következő nemzedék, olyan lesz a mi jövőnk is.
Korunk civilizációs betegsége az értelmiségi emberek félelme a gyermekvállalástól. Az okok sajnos eléggé egyértelműek. Nyitott szemmel járva a világban joggal merül fel a kétség gyermekeink jövőjét illetően. Háborúk, éhezés, megaláztatás, zűrzavar, létbizonytalanság és még sorolhatnánk. Mindazonáltal gyermekek nélkül civilizációnk pusztulásra van ítélve.
„Hajdanán egy apa minden segítséget megadott, hogy gyermeke felemelkedjen, jelenleg azonban az emberek tévúton járnak, s így készek még ölni is, hogy kibújjanak a gyermeknevelés felelőssége alól.” – olvashatjuk a Bhagavad-gítában.
A másik oldalon a túlnépesedés problémája rémiszt. Ott, ahol amúgy sincs élelem, iható víz, biztonság. A harmadik világban. Ebben a „harmadik világban” azonban még erőteljesen élnek azok a tradíciók, amelyek az emberiség fennmaradását biztosították. A nagycsalád eszménye, a gyermekek szeretete és az öregek megbecsülése fenntartja a természetes állapotot.
A házasság szentsége és a szemlélet, hogy a gyermek Isten ajándéka is a hagyomány része volt. Minden Szentírás az általános erkölcsi tanítások mellett hangsúlyozza a gyermekek és a nők védelmének fontosságát. Ha ez a védelem nem valósul meg, s a nők kiszolgáltatottak lesznek, ez a helyzet hosszútávon a társadalom degradálódásához és nemkívánatos népesség születéséhez fog vezetni. E miatt a társadalmi morál az állatok szintjére süllyed.
A XXI. század embere farkastörvények szerint él és gyermekeit is így készíti fel az életre. „Egyszer élünk, hát ragadjunk meg minden lehetőséget az élvezetre.” Sokan úgy gondolják, a nevelés sem szükséges, mert elnyomja a kreativitást, a természetességet. Az ösztönöket erősítjük az intelligencia helyett, s ha nem figyelünk, hamar elérjük az állati szintet.
A lelki családtervezés folyamatának hiányában a gyermekek csupán a szenvedély eredményeképpen jönnek a világra, s így kétségkívül kevésbé intelligensek. Emberi mivoltunk csodálatos adománya azonban a szabad akarat. Döntenünk kell minden pillanatban, rajtunk függ, hogy jó vagy rossz irányba indulunk. Milyen alapon fogunk választani? – Ez a szülő valódi felelőssége. Átadni gyermekének a tudást önmagáról, a világról és a világban elfoglalt helyzetéről. Létezésének céljáról. Természetesen ezt csak úgy teheti meg, ha önmaga is tisztában van ezekkel a kérdésekkel. Tehát az ember elsődleges feladata tudakozódni az önvaló felől.
A keleti ember gondolkodásának legfőbb jellegzetessége, hogy szintézisben látja a világot, azaz kapcsolatokat keres a dolgok között. Ember és ember, ember és állat, ember és a világ között. Nem szegregál, hanem egyesít, s így egységet lát mindenben. Ebből fakad toleranciája, türelme. Gyermekeit is ebben a szellemben neveli. A tisztelet, megbecsülés, tisztaság és bölcsesség erényeit igyekszik átadni utódainak.
„Az emberi életre sok-sok millió születés után teszünk szert, és célja a tisztulás… Azoknak, akik gyermeket nevelnek, kötelességük felébreszteni védenceikben a bennük szunnyadó isteni tudatot.”- írja a Srímad Bhágavatam.
A házasság célja a Krisna-tudatban a gyermeknevelés. Mivel a szülők a Védák irányítását fogadják el, gyermekeiket is ezek szellemében nevelik. A gyermek önálló döntési jogát azonban tiszteletben tartják, tőle függ, hogy felnőttként követi-e majd szülei útját. Évek óta létezik Magyarországon, Krisna-völgyben olyan védikus rendszerű iskola, ahol a gyermekek a világi ismeretek mellett a lelki, transzcendentális tudást is elsajátíthatják. Arra törekszünk, hogy a következő generációk egy békésebb és sokkal boldogabb világban élhessenek, és ezzel a valódi tudással hozzájáruljanak az emberiség felemelkedéséhez.
Kartika deví dászí
„Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok”. Kahlil Gibran