Mit mondanak a világvallások a homoszexualitásról? Az azonos neműek testi-lelki szerelme vajon bűnnek számít? A homoszexualitás is Isten teremtésének a része? Elfogadónak, toleránsnak kell lenni a homoszexualitás kérdésében?
Ezen a héten az aktuális sztártéma, vagyis a szakállas nőimitátor – Conchita Wurst – Eurovíziós győzelmének köszönhető médiahullámot meglovagolva, kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a homoszexualitásról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
Miként vélekedik az Ön vallása homoszexualitásról? – írja Rába Géza az Isten tudja rovatban a Hír24 hasábjain.
Gandharviká Prema deví dászí (Szilaj Páterné)
Vaisnava (Krisna hívő) lelkész
A történelem során mindig is létezett a homoszexualitás jelensége. A magánélet e területe azonban még néhány évszázada sem kerülhetett a nyilvánosság elé, így nem is keltett zavart. A nyugati világban ez a kérdés az elmúlt másfél évszázadban került csak olyan mértékben előtérbe, hogy azt törvényi szinten kelljen kezelni.
Szinte minden felmerülő kérdésre választ ad az a legfontosabb, krisnás berkekben axiómaként emlegetett kijelentés, hogy “nem a test az éned”. A homoszexualitás nyilvánossága arra enged következtetni, hogy a modern civilizációban sajnálatos módon az ember egyre inkább azonosítja magát a testével, abban keresi az identitását, holott a valódi önazonosságunk szerint lelkek, szellemi lények vagyunk. Lelki szinten tehát mi nem teszünk különbséget az élőlények között. Fő célunk, hogy Isten szolgálatára buzdítsunk mindenkit, s erre szexuális orientációtól függetlenül mindenkinek joga és lehetősége van, hiszen az felette áll az olyan anyagi megjelöléseknek, mint hogy hetero- vagy homoszexuális.
Ahhoz, hogy felébresszük szunnyadó istenszeretetünket – amit a védikus írások az emberi élet fő céljaként jelölnek meg -, szükséges, hogy kövessük azokat a szabályozó elveket, amelyek ezt elősegítik, s egyidejűleg tartózkodjunk az ezt akadályozó cselekedetektől. A nemi élet a legerőteljesebb anyagi élvezet, ami rendkívül megnehezíti a lelki tökéletességre törekvőt az előrehaladásban. Az ősi hindu szentírások azt javasolják, hogy legyen akár heteroszexualis, akár egyéb szexuális orientációjú, az embernek – lévén az állatnál magasabb rendű élőlény – korlátoznia kell nemi ösztöneit.
Lelki szempontból tehát minden élőlényt egyenlőnek látunk, ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a nemi identitást mindenki magánjellegű kérdésként kezelje és a fő hangsúlyt az élet magasztosabb céljaira helyezze.
A többi felekezet képviselőinek véleményét itt olvashatja el >>