Hawaiiban egy mataji (hölgy, édesanya) tanítványa meglátogatta Sríla Prabhupadát, és magával hozta egyéves kislányát is. A templomvezető bemutatta őket, és beszélgetni kezdtek. Közben a kisgyerek játszani kezdett a Prabhupada asztalán heverő papírokkal.
– Nana! – fenyegette meg ujjával Prabhupada a gyereket.
A mataji (az anyuka)felkapta a kislányt, és maga mellé ültette, de az újból előremászott és ezúttal Prabhupada lábát kezdte fogdosni.
– Ne csináld! – kiáltott rá az anyja, és elhúzta onnan. Prabhupada azonban megjegyezte:
– Az irataimhoz nem nyúlhat, de a lábamhoz igen. Meg kell tanulnod, hogyan neveld megfelelően a gyermeket.
Mivel tudta, hogy a darsana (találkozó) ideje hamarosan lejár, az anya gondolta, feltesz egy filozófiai kérdést, hogy egy kis lelki áldásban részesüljön e ritka alkalomból, hogy Srila Prabhupadával beszélhet.
– Hogyan szabadultál meg a félelemtől? – kérdezte.
Prabhupada Prahlada Maharaja példájával válaszolt. Ő mindenkire úgy tekintett, mint aki Krisnától ered, legyen jó vagy rossz, a démonok számára azonban csak a félelem létezik.
Prabhupáda ekkor ivott egy korty vizet és odatartotta a poharat a kislánynak. Ekkorra azonban a gyermek már elfáradt és nyűgös lett. Nem kellett neki a víz, hisztérikusan a földhöz vágta magát és beütötte a fejét. Már éppen sírni kezdett, amikor Prabhupada rászólt:
– Nézd! – mutatta. – Összetörted a padlót!
A gyerek azon nyomban felpattant, elfelejtkezett a sírásról és a padlót vizsgálta.
