Valóban segítenek az használójuknak? Sok szimbólum vallásokhoz köthető, de vajon mit mondanak a vallások tanítói a mágikus jelekről?Ez alkalommal a különböző mágikus szimbólumokról, csodatévő talizmánokról kérdeztük meg a vallások tanítóit.
Kíváncsiak voltunk, hogy mit mond a vallásuk a sokak által használt, mások által pedig kinevetett jelekről, szimbólumokról. Kérdésünket a 24.hu-n megjelent, a londoni Towerben nemrég felfedezett jelekről szóló cikk ihlette. A konkrét kérdésünk így hangzott:
Mi a véleménye a különböző mágikus erejűnek mondott jelekről, szimbólumokról? Létezik az ön vallásában bármi hasonló?
A vaisnava szentírások két fő alapművében, a Bhagavad-gítában és a Srímad Bhágavatamban nem esik szó különböző mágikus jelekről, hogy azokat használják a hívők mint ajánlott és a lelki életüket segítő eszközöket.
A hindu hagyományban ugyanakkor több mandalát, valamint különböző jelet és ábrát találunk, amiket kedvezőnek tartanak az ember életének különböző területeire nézve. Az Isten iránti tiszta szeretet elérését szem előtt tartva viszont ezek nem annyira lényegesek. Semmi sem pótolja az ember őszinte istenkeresését és az igazság megismerése iránti vágya által vezérelt tetteit. Krisnát egyszerű, őszinte és szívből jövő szavakkal és tettekkel is el lehet érni – hiszen Isten maga a szeretet, és Őt az élőlény szeretete vonzza, ami nem kapcsolható semmiféle misztikus jelhez vagy bármi máshoz. Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában: “Ha valaki szeretettel és odaadással felajánl Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt” (Bg 9.26.). Sríla Prabhupáda, modern kori vaisnava szent, a következőket fűzi hozzá két helyen e vershez: “Ez a folyamat annyira könnyű, hogy akár egy levelet vagy egy kis vizet, vagy egy gyümölcsöt is felajánlhatunk a Legfelsőbb Úrnak igaz szeretettel, s az Úr örömmel elfogadja azt” és egy másik helyen írja “Az odaadó szolgálat folyamata nagyon csodálatos, s boldogan végezhető. Isten csak a szeretetet fogadja el, amivel felajánlunk Neki valamit”. Nincs más csak a tiszta, őszinte szeretet az élőlények és Isten között, ami mindenre megoldás. Krisna azt is megígéri a Bhagavad-gítában, hogy őszinte híveiről gondoskodik, megvédi őket és még arra is bíztatja barátját, Ardzsúnát, hogy hirdesse bátran: “az Én hívem nem vész el soha”.
Tornóczky Gusztáv József
hindu/vaisnava oktató