A jóga-folyamatok áttekintéséből kiderül, hogy az ászanák gyakorlása az astánga–jógarendszer része, s a pránájáma-gyakorlatokkal együtt hatha-jógának nevezik. A hatha szó erőt, állhatatosságot jelent. Miután Ardzsuna, aki egy királyi család sarja, kiváló harcos és az Úr Krisna bensőséges barátja volt, hallotta Krisnától a nyolcfokú jóga-rendszer elbeszélését, kifejezte aggodalmát: „Óh, Madhuszúdana! Az Általad ismertetett jóga megvalósíthatatlannak, sőt elviselhetetlennek tűnik számomra, hiszen az elme csapongó és nyugtalan.”43 A hatha–jóga gyakorlásának útjában sok akadály áll manapság. Az elme fegyelmezése nagy kihívás a mai modern világban, és az ászanákgyakorlásának előfeltételéül előírt jama és nijama irányelvek követése szinte megvalósíthatatlannak tűnik. Az emberek többsége számára elképzelhetetlen az, hogy magányos helyen éljenek, képesek legyenek egy pontra rögzíteni a figyelmüket, teljesen tartózkodjanak a szexuális élettől, barátot és ellenséget egyformán lássanak, vagy feladják az érzéki élvezet utáni vágyat. Mindezek nélkül azonban lehetetlen az astánga–jóga hatékony gyakorlása: „Aki a[z astánga-]jógát akarja gyakorolni, miközben az elméjét az anyagi élvezet köti le, az éppen olyan, mintha valaki tüzet akarna gyújtani, miközben vizet önt rá. A jóga gyakorlása az elme szabályozása nélkül csak az idő eltékozlása. Az efféle yoga-színjáték anyagi szempontból nézve csábító lehet, ám a lelki megvalósítást illetően semmi haszna.”44 Egy másik magyarázatban Bhaktivédanta Szvámi így ír: „Senki sem gyakorolhatja a jógát egy zsúfolt városban, kicsapongó életet élve, a korlátlan szexuális élvezetben és a nyelv imádatában elmerülve. A jóga gyakorlásához elengedhetetlen az érzékek fegyelmezése, ami a nyelv megfékezésével kezdődik.”45
A Srímad-Bhágavatam, a „védikus irodalom kívánságteljesítő fájának érett gyümölcse,”46 agaudíja-vaisnavák legfontosabb szentírása is beszél a légzésszabályozás általi elmeszabályozásról, a pránájámáról, ami a Patanydzsali által javasolt folyamat fontos része. Amikor Sukadéva Goszvámí elkezdi tanítani Paríksit Mahárádzsát, így szól hozzá: „Az előbb leírt módon ülj le, s elmédben emlékezz a három transzcendentális hangra [a-u-m], a légzési folyamat szabályozása segítségével pedig szabályozd az elmét, hogy örökké emlékezzen a transzcendentális magra!”47 Hasonló utasítást ad Nárada Muni Dhruva Mahárádzsának:„Miután elhelyezkedtél ülőhelyeden, gyakorold a háromféle légzést, s így fokozatosan hajtsd uralmad alá az életlevegőt, az elmét és az érzékeket. Teljesen szabadulj meg minden anyagi szennyeződéstől, és nagy türelemmel kezdj el meditálni az Istenség Legfelsőbb Személyiségén.”48 E vers magyarázatában Bhaktivédanta Szvámi azonban hangsúlyozza, hogy habár a légzőgyakorlatok segítségével az ember meg tudja zabolázni az elméjét, ez a folyamat a korábbi korokban tudott működni, míg a jelen korban az elme fékentartásának legjobb eszköze az Úr szent neveinek éneklése.
Mindezen gondolatok fényében releváns az a kérdés, hogy az ászanák és a pránájámagyakorlása mi célt szolgál, és milyen eredményekhez vezethet az abhakták és a gyakorló vaisnavák esetében. Egy, a védikus szentírások szabályait nem követő abhakta pusztán azászanák gyakorlásával nem fog tudni fejlődni a lelki életben. Egy gyakorló vaisnava pedig már a jóga-létra legmagasabb fokán áll, s már túlhaladt azon a megvalósítási szinten, ahova azászanázás eljuttathatja. Mi haszna hát a nyugati országokban elterjedt hatha–jógagyakorlásának?
Bhaktivédanta Szvámi a magyarázataiban sok helyen elveti a hatha–jóga folyamatát,49 azt hangsúlyozva, hogy a mai emberek képtelenek annak gyakorlására, illetve, hogy közvetlenül a Krisna-tudathoz fogni végtelenszer áldásosabb, könnyebb és érdemesebb. Időről időre azonban az ászanák és a pránájáma előnyeit is felvillantja. Előfeltételként hangsúlyozza, hogy a vegetáriánus életmód (a nyelv megfékezése) az érzékek szabályozásának alapja50, vagyis egy megfelelő, külső és belső tisztaságon alapuló életmód követése elengedhetetlen háttér. Ha ez adott, akkor az élet szabályozó elveinek követése és az ászanák tökéletes elmebeli egyensúlyhoz vezetnek, amely által az ember uralkodni képes az érzékei felett,51 a testlevegő működésének gyakorlati úton történő szabályozása pedig elősegíti a lélek megtisztulását az anyagi ragaszkodástól.52
Bhaktivédanta Szvámi azt is elmondja, hogy bár a hatha–jóga gyakorlatok önmagukban nem a célt jelentik, eszközök ahhoz, hogy az ember kitartásra tegyen szert. Ha az ember megtanul helyesen ülni, az elme és a figyelem elég szilárd lesz ahhoz, hogy valaki gyakorolni tudja ajógát.53 Az ászanák által növelhető a testi erő, amely segítségével az ember jobban tud odaadó szolgálatot végezni.54
A hatha-jógával elkerülhető a test és az elme okozta szenvedés.55 A Jóga tiszta forrásból című könyvben a szerző a következőképpen összegzi az ászanázás hatásait: „… a jógapózok rugalmasságot és életerőt kölcsönöznek az anyagi test számára. A megfelelően elsajátított gyakorlatok a test és az elme stabilitását eredményezik, s azáltal, hogy kiűzik a bennünk felgyülemlő feszültségeket, megszüntetik a tudat ingatagságát. Valójában segítenek megszabadulni a szenvedély (radzsasz) és a tudatlanság (tamasz) kedvezőtlen hatásaitól, s felkészítenek bennünket a magasabb rendű meditációra, a lelki elmélyülésre.”56
A fenti megállapításokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ászanák és a pránájámagyakorlásának lehet pozitív eredménye is. Az anyagi test Isten törvényei szerint működik, és amikor megértjük a testtel kapcsolatos törvényszerűségeket mind durvafizikai (az izmok, csontok, ízületek, belső szervek, keringés stb.) szinten, mind finomfizikai (a prána-áramlás, a mentális folyamatok) szinten, és azok szerint energetizáljuk, fizikai és mentális erőre, kitartásra, szilárdságra tehetünk szert, s mindezen tulajdonságok kedvezően tudják segíteni abhakti-jóga végzését. Óvakodni kell azonban attól, hogy a hatha-jóga gyakorlása közben a durva- és finomfizikai testre való koncentráció fokozza, felerősítse a testtel való hamis önazonosítást. Manapság rendkívül népszerű a jógastúdiók látogatása a nyugati világban, de az emberek nagy részének pusztán az a célja, hogy mozogjanak, lefogyjanak, vagy egészségesek legyenek, s nincsenek tudatában annak, hogy a jóga gyakorlásának célja a lélek eredeti tudatállapotának visszaállítása. Bhaktivédanta Szvámi hangsúlyozza, hogy „a Bhagavad-gítá szerint, aki a jógától azt várja, hogy javuljon az egészsége, vagy hogy valamiféle anyagi képességre tegyen szert, az nem jógí”,57 hisz önmagában ajógatesttartásokkal elért érzékszabályozás sohasem vezet a lelki élethez.58 Sajnálatos tény, hogy számtalan jógaoktató használja ki az embereknek a jóga gyakorlása iránti vonzódását anélkül, hogy a jóga előfeltételeit és valódi célját feltárná. Az a jóga, amiről Krisna beszél aBhagavad-gítá hatodik fejezetében, illetve amiről Patanydzsali beszél, egy nyolcfokú folyamat, melynek célja a szamádhi, az elme teljes elmerülése a Legfelsőbben. A hatha-jógafolyamatának sikere, főleg ebben a korban, elválaszthatatlan a bhaktitól.
Egy szabályozatlan életet élő materialista számára tehát a jóga-gyakorlás általi fejlődés lehetősége elsősorban abban rejlik, hogy ha szerencsés, találkozik egy jógaoktatóval, aki olyan tudásban részesíti, melynek segítségével megváltoztathatja életmódját, és közelebb kerülhet a bhakti-jógához. Egy bhakta (hívő – a szerk.) számára az ászana és a pránájáma gyakorlása pedig főleg abban segítség, hogy az odaadó szolgálat végzéséhez egészségesen tartsa a testét, Istennek az anyagi testet működtető törvényeivel összhangban használja azt. Segíti a befelé fordulást, fejleszti a részletekre való odafigyelés képességét és a kitartást. Jóllehet korábban már említettük, hogy a testi egészséget célzó hatha-jóga gyakorló nem jógí, gyakran hangzik el bhaktáktól Bhaktivédanta Szvámi azon mondása, mely szerint az odaadó szolgálat gyakorlása során az első az egészség, a második a szádhana (a bhakti-jóga lelki gyakorlatai), csak aztán jöhet a szolgálat. Az ászana– és a pránájáma-gyakorlás sikere érdekében tehát elengedhetetlen a tiszta életmód, az alkalmazott gyakorlatok megfelelő kivitelezéséről szóló tudás és a tudatosság, a rendszeresség, valamint a cél szem előtt tartása: kiszabadulni az ismétlődő születés és halál körforgásából azáltal, hogy újra felismerjük és elfogadjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Krisnának a helyzetét, és felélesszük az Isten iránti tiszta szeretetet. Megismerjük, újratanuljuk és gyakoroljuk a lelki világbeli, elfelejtett szerepünket, hogy ismét, immár visszavonhatatlanul, részt vegyünk a tökéletes boldogságot nyújtó isteni kedvtelésekben.
Képes Andrea
Cikk forrása: Képes Andrea: A hatha-jóga szerepe a jóga-irányzatokban. Tattva: Jóga 3. 17. évfolyam. 1. szám. 2014, 11-22.
http://tattva.hu/_pdf/tattva17.pdf
(www.jogapont.hu)