Mit lehet mondani a magányba és a veszteség okozta fájdalomba süllyedt embernek? Miként álljunk az idős emberek gyászához, vagy csak úgy általában a gyászhoz?
Ön mit mondana egy magára maradt idős, beteg embernek, aki beletemetkezik a párja elvesztése okozta gyászba? – kérdezi Rába Géza rovatszerkesztő a Hír24 Isten tudja rovatában.
Ha egy idős, beteg ember egyedül marad és nagyon elmerül a párja elvesztése okozott gyászba, jó, ha mellette vagyunk és kedvesen támogatjuk őt. El lehet mondani számára, hogy a mélyen megélt gyász és fájdalom a szeretet miatt van, amit párja felé érez és ezeket a nemes emberi érzéseket nyugodtan élje meg, ne fojtsa el. Mi, mint lelkek érző-szerető lények vagyunk és ezek az érzések lelki természetünkből fakadnak. Lelki lényekként teljes szívvel szeretjük Krisnát (Istent) és az Ő teremtményeit is, mint társainkat. Akikkel kölcsönösen összekötjük életünket és közelebbi kapcsolatot alakítunk ki velük a Földön, mély ragaszkodás ébred bennünk feléjük. Ez különösen igaz a házastársakra, családi kapcsolatokra és a közeli barátokra. Társaságukban érezzük magunkat teljesnek és kiegyensúlyozottnak. Elvesztésükkor mély űr keletkezik hiányuk miatt, amit nem tudunk mindennapi módon pótolni és nem is kell. Ugyanakkor mi, mint tiszta lelki teremtményei Istennek boldogságból vagyunk, és ez kéne, legyen természetünk a mindennapokban itt a Földön. Igaziból nagyon sok cselekedetünk tulajdonképpen “hiánypótlás” és kompenzáció, amíg mi magunk nem elevenítjük fel Krisnával a Hozzá fűződő örök, szeretetteli viszonyt. Ha ez a kapcsolat megvan és tapasztaljuk, akkor nincs semmi, amire szükségünk lenne ebben a világban és amire vágyakoznánk. Nincs késztetés, hogy elérjünk valamit és arra sem, hogy valamilyen szerepben mutassuk magunkat, ami nem a tiszta lelki egyéniségünk. Elégedettek vagyunk és emberi kapcsolataink megélése közben is tapasztaljuk az egységet, összhangot Istennel és élőlénytársainkkal. Csajtanya Maháprabhu, Indiában élt nagy szent tanító ezt mondja imájában:
“Góvinda (Krisna) távollétében üresnek érzem a világot. Szememből záporoznak a könnyek, s egy pillanatnyi idő ezalatt egy korszaknak tűnik.”
Végül fel lehet ajánlani, hogy a gyászolóval együtt imádkozzunk rendszeresen az eltávozott lélekért, magunkért és másokért: Isten bocsássa meg bűneinket, segítsen elvenni a karmát, ami e világhoz köt és áldjon meg az istenszeretet megtapasztalásának kincsével.
Tornóczky Gusztáv
Hindu/vaisnava (Krisna-hívő) oktató
Más vallási képviselők válaszai: http://www.hir24.hu/elet-stilus/2015/07/31/gyaszban-maganyban/