Mit mondanak a szentírások a világvégéről?

Admin Filozófia, Hírek

Időről időre felbukkannak izgalmasabbnál izgalmasabb teóriák arról, hogy miként is lesz vége világunknak. Üstökös, globális felmelegedés, jégkorszak, tűzvész, árvíz és a többi. Nemrégiben a Fehér Ház épp egy gigantikus napkitörésre készült, amely megbénítja az elektromos hálózatokat és így veszélybe sodorja civilizációnkat. Kíváncsiak voltunk hát, hogy miként vélekednek a különböző vallások a világvégéről.

Foglalkozik-e az ön vallása a világ végével? Miként teszi ezt?

 

A védikus írások az anyagi világban tapasztalható periodikussággal foglalkoznak, mivel a védikus világkép túlmutat a lineáris gondolkodáson: teremtés-lét-világvége. Világosan leszögezik, hogy a lelki világ, melynek elmosódott, torz tükörképe az anyagi, jóval nagyobb a fizikailag mérhető univerzumunknál, létezése pedig örök. Az anyagi teremtés a fizikai elemek megnyilvánulásával és keveredésével létrejön és végül megszűnik, azonban ennek időtartama emberi léptékkel szinte felfoghatatlan. Az anyagi univerzumban léteznek részleges megsemmisülések, ilyen, amikor a másodlagos teremtő szerepét felvevő Úr Brahmá aludni tér és a legtöbb mitológiából is ismert özönvíz árasztja el az univerzumot.

Az emberi gondolattal felmérhető leghosszabb periódus a csatur-júga, vagyis 4 történeti korszak egymás után folytonosan ismétlődő sora, ahogy nyárra ősz jön, őszre tél… Ezek teljes hossza 4.320.000 év. Vége a Kali-kor, amely sokszor háborúkkal tarkítottan, pusztító savas esőkkel, majd teljes elsivatagosodással zárul, s melyet a Srímad-Bhágavatam szerint csak a hegyekbe menekülő, egyszerű életet élő, jámbor személyek képesek átvészelni. Tehát létezik több részleges és teljes pusztulás, de ezt mindig újrateremtés követi.

Ha bármilyen ember alkotta tárgyat évtizedekig érintetlenül hagyunk, enyészetnek indul – ez az anyagi világ természete. Bizonyos természeti csapások az emberiségre veszélyesek lehetnek, de a bolygót magát közben nem fenyegeti pusztulás. Ezért is fontos, hogy óvjuk a természeti környezetet, hiszen a Föld, köszöni, meglesz nélkülünk, a kérdés, hogy az emberiséggel mi lesz?! Az olyan jelenségekre, mint a napkitörések, nem érdemes a világ pusztulásaként tekinteni, mert rendkívül messze vagyunk bármiféle megsemmisüléstől, de súlyos katasztrófákat okozhatnak. Az egyszerű életmód és az önfenntartó életvitel gyakorlásával egy biztonságos, minden körülmények között élhető jövőt biztosíthatunk magunknak az ilyen esetekre is

Fekete-Fodor Kata, vaisnava (Krisna-hívő) teológus

Más vallási képviselők válaszai a témában >>