A mahā mantrában az Úr nevei – Hare, Kṛṣṇa és Rāma – az Úr minden hatalmával fel vannak ruházva. Isten nevét énekelni annyit jelent, hogy a transzcendentális hangvibráción keresztül kapcsolatot létesítünk vele. Ezért ennek az éneklésnek ugyanolyan hatása van, mintha közvetlenül társulnánk Istennel. A következő csodálatos vers, melyet az Úr Caitanya írt, ismerteti a Szent Név éneklésének hétféle hatását, melyek az éneklőjére hatnak.
ceto-darpaṇa–mārjanam bhava–mahā–dāvāgni–nirvāpanam
śreyān-kairava-candrikā–vitaraṇam vidyā–vadhu–jīvanam
ānandāmbudhi–vardhanam prati-padam pūrṇāmṛtāsvādanaṁ
sarvātma–snapanaṁ param vijayate śrī–kṛṣṇa–saṅkīrtanam
“Minden dicsőséget a śrī–kṛṣṇa–saṅkīrtanának, mely megtisztítja a szívet az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! A sankīrtana-mozgalom a legnagyobb áldás az emberiség számára, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Kṛṣṇa szent neveinek éneklése egyre nagyobbra dagasztja a transzcendentális gyönyör óceánját, és képessé tesz bennünket arra, hogy minden pillanatban megízlelhessük a tökéletes nektár ízét.”
Bár sok könyv íródott már e vers teológiai értelmezéséről, a következőkben egy egyszerű összegzést olvashatunk a Hare Kṛṣṇa éneklésének hétféle hatásáról:
1. Kṛṣṇa nevének éneklése megtisztítja a szívet az irigységtől, mely az eredeti oka annak, hogy az anyagi világba kerültünk. Továbbá megtisztítja a szívet minden más rossz tulajdonságtól, pl.: kéj, mohóság és düh, melyekre azóta tettünk szert.
2. Ahogy tisztítja a szívet, Kṛṣṇa neve megvédelmezi az őszinte éneklőt az anyagi energia további szennyeződéseitől és azoktól, akiket már beszennyezett.
3. A szent név éneklése felébreszti a Kṛṣṇa iránti odaadást, a lélek alvó hajlamát, hogy szeretettel szolgálja Kṛṣṇāt. Tovább énekelvén felébred az a szerető odaadás, mely lehetővé teszi, hogy az ember a legnagyobb szerencsében részesüljön, elnyerje Kṛṣṇa társaságát.
4. Az odaadás elnyerésének egyik eredményeként a bhakták transzcendentális tudásra tesznek szert. További éneklés által ez a tudás elmélyül és megvalósul, mely idővel feltárja a bhakta eredeti helyzetét a Krṣṇához fűződő ötféle kapcsolat egyikében.
5. Annak mértékében, hogy mennyire tisztult meg a szív a nem kívánt szokásoktól, felébred a Kṛṣṇa iránti odaadásunk. Annak mértékében, hogy mennyire szilárdul meg szívünkben ez az odaadás, megvalósított tudásra teszünk szert. Annak mértékében pedig, hogy mennyire ragyogja be szívünket az odaadás és a tudás, megízleljük a lelki boldogságot. Ily módon növekszik a boldogság óceánja.
6. A szent név éneklése megszabadítja a feltételekhez kötött lelkeket attól az illúziótól, hogy a testükkel és elméjükkel azonosítsák magukat és ráébreszti őket a megnyugtató valóságra, hogy ők valójában örök lelkek.
7. Amikor a bhakták végül elérik a szent név éneklésének tökéletességét, akkor teljes egészében megízlelik a Kṛṣṇa iránti szerető odaadás nektárját, mely jelentéktelenné teszi a felszabadulásból jövő boldogságot.
A lelki hangvibráció
Amikor a Hare Kṛṣṇāt vibráljuk, kapcsolatba kerülünk az Úr Kṛṣṇával és társaival. Ilyen a természete a lelki hangnak, mely más, mint az a hang, ami csak hallható. Ha leírjuk egy papírra, hogy Hare Kṛṣṇa, az ugyanolyan hang, mintha kimondjuk. Śabda–brahma, lelki hang, mely nem korlátozódik valamire, ami csak a szájon át jut a fülbe. A lelki energia vagy erő śabda-brahmanként nyilvánul meg. Mivel lelki, nincsenek anyagi korlátai.
Általában amikor hangról beszélünk, akkor valami olyasmire gondolunk, amit a fülünkkel kell hallanunk. Természetesen ez igaz a lelki hangra is, de az nem korlátozódik csak erre. Az anyagi hang olyasmi, amit általában információközvetítéssel hozunk kapcsolatba. A Hare Kṛṣṇa azonban transzcendentális hangvibráció. Ha más szavakat mondunk, akkor azok anyagi hangok. A lelki hang abban különbözik, hogy több puszta üzenetközvetítésnél. Magába foglalja a lelki potenciát, mellyel felruházták, s ez azt jelenti, hogy részben vagy egészben a lelki világot képviseli.
Caitanya Mahāprabhu azt mondja, nāmnām akāri bahudhā nija sarva saktin: Kṛṣṇa szent neve minden lelki erővel rendelkezik. Ha azt kérdezzük „Hogy vagy?”, mennyi energia van ebben a kérdésben, de ha azt mondjuk Hare Kṛṣṇa, akkor minden, ami a lelki világban létezik, jelen van, ebbe a hangvibrációba belesűrítve. Ez akkor is jelen van, ha leírva látjuk, vagy ha a fülünkkel halljuk.
A lelki világ Śrīla Prabhupāda magyarázatainak valóságában is jelen van. Śrīla Prabhupāda ugyanazokat a szavakat használja, mint mī. Ő is megkérdezi, hogy „Hogy vagy?”, de mivel lelki szintről szól, szavait áthatja a lelki energia, ezért van nagyobb hatása puszta szavaknál. Amellett, hogy feltesz egy kérdést, szavai megtisztítják a szívet, megszabadít minket az anyagi szennyeződésektől, felszabadít és lelki megvalósításokat nyújt.
Amikor Śrīla Prabhupāda azt kérdezte, hogy „Hogy vagy?”, több volt az egyszerű kérdésnél. Nem egyszerűen csak a hogylétünk felől érdeklődött. A kérdés mögött ott volt a szándék, egy olyan ember szándéka, aki a lelki világból jött, hogy felszabadítson minket, közelebb vigyen bennünket Krṣṇához. Ez jött át abból a kérdésből. Ez egy nagyon összetett és bonyolult téma.
Összekapcsolódás a Hanggal
A Vedānta–sūtrában az áll, hogy a śabda felszabadít bennünket. Amikor kimondjuk, hogy Hare Kṛṣṇa, Isten minden hatalma jelen van. Olyan ez, mint Isten jelenlétében lenni, elolvasni az összes Védát, látni a lelki világot, hallani Kṛṣṇa minden kedvtelését, megérteni a filozófiát, feltéve, ha tudjuk, hogyan kapcsolódjunk a hangvibrációhoz. Abban áll a kihívás, hogy kapcsolódni kell a sabdához, mert bármiféle kapcsolat is álljon fenn, több kell hogy legyen átadásnál, be is kell tudni fogadni azt. Ha a másik személy nem fogadja be, akkor a kapcsolat nem működik. Ha a befogadó nem jó, akkor nem kapod meg az üzenetet. Az egész modern médiakommunikáció azon alapszik, hogy az egyik oldalról jövő információt fogadják a másik oldalon. Ha a befogadó hibás, az egész művelet meghiúsul. Ha valaki átküld egy kirtant és nincs megfelelő program a számítógépen a fájl megnyitásához, az egész egy nagy össze-visszaságként jelenik meg előttünk. Ily módon a lelki hangvibráció hatását is akadályozza, ha nem vagyunk ráhangolódva.
A Kṛṣṇa-tudat kihívása az, hogy a lelki hangvibráció megfelelő befogadói legyünk. A fülünk az eszköz erre, de ez még nem elég, mert a śabda–brahma nem csak hang. A śabda–brahma a tudat szintjén működik. Nem csak egy hangvibráció, bár így nevezzük. Rendelkeznünk kell a megfelelő tudattal ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni a hangvibrációval. Meg kell tisztítani a tudatot, hogy ne legyen akadály. Amikor sértés vagy egyéb zavaró tényező nélkül halljuk a Hare Kṛṣṇāt, akkor – Śrīla Prabhupāda azt mondja, hogy – közvetlen kapcsolatba kerülünk Istennel.
Van, amikor az emberek azt mondják, „Mutasd meg Istent!”. Istent látni azt jelenti, hogy halljuk a Hare Kṛṣṇāt, de ehhez egy bizonyos módon kell hallani, mert a tudat érzékeli ezt a hangot, nem a fül. Beszélek, és a hangom belemegy a mikrofonba, de a mikrofon nem hall semmit, mert nem tudatos. Közvetíti a hangot, de nem hallja. Hasonlóképpen a fülem is csak egy eszköz, én magam hallok. A lélek hall, de ha szennyezett, nem képes befogadni a Hare Kṛṣṇa üzenetét. Zavarja ez a szennyezettség.
A tudat megtisztítására van tehát szükség. Ezt a Hare Kṛṣṇa éneklésével lehet elérni. Az éneklés és hallás egyre jobban tisztítja a tudatot, míg teljesen meg nem tisztul. Ekkor ismerhetjük fel, hogy Kṛṣṇa nem különbözik a nevétől. Ha kiejtjük, hogy Hare Kṛṣṇa, az egész lelki világ feltárul, mert nija sarva saktin, Isten minden hatalma jelen van a hangvibrációban. Semmi sem marad rejtve, ez egy csodálatos élmény.
Gyakorlunk, megpróbáljuk megtisztítani a tudatunkat, hogy tökéletesen énekelhessük és hallhassuk az Úr szent nevét. Mi történik, ha már elértük ezt? Folytatjuk az éneklést, mert nincs semmi más, ami nagyobb élvezetet nyújthana. Śrīla Rūpa Goswami elmondja, milyen a tökéletes mantrázó mentalitása: „Fel nem foghatom, hogy e két szótag ’Kṛṣṇa’ mennyi nektárt teremt. Amikor Kṛṣṇa szent nevét éneklik, táncra perdül az ajkakon. Ekkor azt kívánjuk, bárcsak sok-sok szánk lenne. Mikor a név bekúszik a fülünkbe, azt kívánjuk, bárcsak milliónyi fülünk lenne. S mikor a szent név szívünk udvarában táncol, meghódítja elménk tetteit és valamennyi érzékünk közömbössé válik.” (Vidagdha Mādhava 1.15)
Ez a transzcendentalisták tapasztalata. Mi is érzünk valamit a feltételekhez kötött helyzetünkben, de a transzcendentalisták milliószor többet tapasztalnak. E tapasztalat természete az, hogy egyre többet és többet akarunk belőle. Tartsuk hát észben ezeket a pontokat, és értékeljük a Hare Kṛṣṇa mantra isteni természetét! Annak ellenére, hogy nem kerül semmibe, bárhol énekelhetjük és nem is egy titokról van szó, semmi sem csökkenti szentségét. Meg kell értenünk, hogy milyen hatalmas dolog is a Hare Kṛṣṇa mantra.
Śivarāma Swami