Amikor a Krisna-hívők elkészítenek bármilyen ételt, azt mindig felajánlják Istennek egy oltáron. Íme egy rövid leírás, hogy miért és hogyan.
Az Úr Kṛṣṇa így szól a Bhagavad-gītāban (9.26):
patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ
yo me bhaktyā prayacchati
tad ahaṁ bhakty-upahṛtam
aśnāmi prayatātmanaḥ
„Ha valaki odaadással ajánl fel Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt, vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.”
Ebből a versből megtudhatjuk, hogy melyek azok a természetes dolgok, amelyeket az Úrnak fel lehet ajánlani. Nem elérhetetlen dolgokat kér, csak tiszta és természetes ételeket. Krisna bhaktái nem ajánlanak fel húst, halat, tojást, alkoholt, kávét, teát, gombát s hagymát, mivel azok a természet alacsonyabb rendű kötőerői alatt állnak.
Ez nem jelenti azt, hogy az Úr Kṛṣṇának szüksége lenne bármire is. Velünk ellentétben Neki nem kell ennie ahhoz, hogy fenntartsa a testét – amit elfogad, az a hívők odaadása és szeretete.
Amikor a bhakta ételt főz Kṛṣṇának, azon meditál, hogy az étel finom legyen, és elégedetté tegye vele az Urat. Azután a különböző ételféleségeket elrendezi az Úr Kṛṣṇa felajánló tányérján, az oltárra teszi, majd egyszerű és alázatos imákkal kéri az Urat, hogy fogadja el a felajánlást. A felajánló tányért más célra nem szoktuk használni.
Van egy szép történet, amely arról szól, hogyan látta vendégül Śrīdhāma az Úr Kṛṣṇát. Śrīdhāma hellyel kínálta az Urat és felajánlott Neki néhány banánt, ám a Kṛṣṇa iránt érzett eksztatikus szeretetében véletlenül a gyümölcs héját nyújtotta Neki. Mindenki ismeri a banánhéj borzalmas ízét, az Úr mégis elfogadta azt, mert szerető barátja odaadással ajánlotta fel Neki.
Hogyan rendezzük el az oltárt a felajánláshoz?
Legelőször el kell dönteni, hol szeretnénk felállítani az oltárt. A legtöbb hívő a nappaliban tartja, a lakás központi helyén, hangsúlyozva ezzel az Úr központi szerepét, de elhelyezhetjük a konyhában, vagy esetleg a hálószobában is. Bárhol lehet, csak tiszta legyen a hely. A következő lépés az oltár küllemének a kiválasztása. Ha a polc nem olyan szép, akkor le lehet takarni egy szép anyaggal. Ezután tegyük az oltár közepére a Pañca-tattva képét, a bal oldalra Śrīla Prabhupāda képét, a jobb oldalra pedig Śrī Śrī Rādhā és Kṛṣṇa képét. Az Úr Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrīmatī Rādhārānī pedig a legbensőségesebb kedvese. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu a Pañca-tattva vezető egyénisége, Maga Kṛṣṇa, aki a lelki világból szállt alá, hogy a Kṛṣṇa iránti szeretetet elterjessze a Földön. Az Ő csodálatos kegye, hogy elfogadja a mi jelentéktelen felajánlásunkat. Śrīla Prabhupāda az Úr szerető szolgája, a mi számunkra az Úr küldötte, a tanítómesterünk. Az 1SKCON alapító ācāryāja, és a lelki tanítványi láncolat képviselője. Először mindent a lelki tanítómesternek kell felajánlani. Ő továbbadja azt az ő lelki tanítómesterének, és így
folytatódik, amíg bhaktáin keresztül végül az Úrhoz nem ér a felajánlás.
A felajánlás előkészítése
Válasszunk ki egy tányért, egy poharat, egy kanalat és egy csengőt, amelyet még semmilyen más célra nem használtunk. Amikor elkészítettük a bhogát a felajánláshoz, szedjünk minden készítményből egy keveset Kṛṣṇa tányérjára, és öntsünk vizet a poharába. Mikor elkészítettük a tányért, tisztítsuk meg a kezünket és az oltárt, majd helyezzük az ételt az oltárra. Ha van néhány füstölőnk, akkor egyet meggyújthatunk, és azt is az oltárra tehetjük. Boruljunk le az oltár előtt, majd fogjuk a bal kezünkbe a csengőt és csengessünk, ezzel felhívva az Úr figyelmét, és kérjük Őt alázattal, hogy fogadja el a felajánlást.
Fontos, hogy időközben megtanuljuk a mantrákat, de kezdetben az alázatos kérés is elég.
Miközben csengetünk, a következő mantrákkal ajánljuk fel az ételt:
nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhū-tale
śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine
namas te sārasvate deve gaura-vāṇī-pracāriṇe
nirviśeṣa-śūnyavādi-pāścātya-deśa-tāriṇe
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swāmi Prabhupādának, aki nagyon kedves az Úr Kṛṣṇának, s az Ő lótuszvirág lábainál keresett menedéket. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, óh, lelki tanítómester, Sarasvatī Goswāmi tanítványa. Az Úr Caitanyadeva üzenetét prédikálod, s felszabadítod a nyugati világ imperszonalizmust, és üresség-filozófiát hirdető országait.”
namo mahā-vadānyāya kṛṣṇa-prema-pradāya te
kṛṣṇāya kṛṣṇa-caitanya-nāmne gaura-tviṣe namaḥ
„Felajánlom tiszteletteljes hódolatomat a Legfelsőbb Úrnak, Śrī Kṛṣṇa Caitanyának, aki minden más avatáránál nagylelkűbb, még Kṛṣṇánál is, mivel ingyen adja nekünk azt, amit eddig még soha senki: a Kṛṣṇa iránti tiszta szeretetet.” [Cc. Madhya 19.53]
namo brahmaṇya-devāya go-brāhmaṇa-hitāya ca
jagad-dhitāya kṛṣṇāya govindāya namo namaḥ
„Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat az Úr Kṛṣṇának, aki minden brāhmana imádott Ura, a tehenek és a brāhmanák jóakarója, s mindig az egész világ javát akarja.”
Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare
Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare
Miután megkértük az Urat, hogy fogadja el a felajánlást (egyszerű imádkozással, vagy mantrával), hagyjuk a felajánlást tíz percig az oltáron, hogy elégedetté tegyük az Urat. Tíz perc letelte után tapsoljunk háromszor, ezzel jelezve az Úrnak, hogy a tányért elvesszük az oltárról. Majd vigyük a felajánlott ételt a konyhába, és osszuk szét a maradékot úgy, hogy mindenkinek a tányérjára kerüljön belőle. Nemcsak a Kṛṣṇa tányérján felajánlott étel prasādam (kegy, lelki étel), hanem az egész mennyiség, amit főztünk.
Miután megköszöntük az Úr prasādam formájában megjelenő kegyét, tiszteletünk jeléül annyit együnk belőle, amennyit csak bírunk.
Ennek az egyszerű felajánlásnak a segítségével az étel lelki természetűvé válik, és megtisztítja a szívünket minden anyagi szennyeződéstől.
Ha bármi van kérdésed van, nyugodtan írj nekünk!
Hare Krisna!