A Bhagavad-gītā 1. fejezet 40. versének magyarázatában olvashatunk arról, hogy a nők általában nem túl intelligensek. Ám ha valóban kevésbé intelligensek, akkor Krisna miért mondja a Bhagavad-gītā 10.34. versében, hogy a nők közül az értelem vagyok? Egy kis védikus filozófia a nők helyzetéről, mindenkinek.
Vajon mit jelent az a kifejezés, hogy a „nők közül”? Mit értenek az alatt, hogy intelligencia, értelem? A nyugati felfogás szerint az értelem egy készség és nem egy női személyiség. Továbbá, ha a nőket mondhatni ostobának írják le, akkor hogyan lehetne egy női személyiség mégis intelligens? Ezáltal egy súlyos, akár komoly sértések alapjául szolgáló ellentmondás keletkezik, amelynek feloldására a Szentírások közül a Bhagavad-gītāt és a Śrīmad-Bhāgavatamot hívom segítségül.
Mi az értelem?
A Bhagavad-gītā versei és annak magyarázatai választ adnak arra a kérdésre, hogy mit is jelent az értelem, a tudás fogalma. Az értelem az a képesség, amelynek segítségével a dolgokat helyes nézőpontból értelmezzük. A tudás annyit jelent, mint ismerni a különbséget a lélek és az anyag között.[1] A megtestesült lélek a test börtönében ül, a hamis ego által az ember a testével azonosítja önmagát. A valódi „ego” ezzel szemben az, hogy megértjük, hogy nem ez a test, hanem szellemi lélek vagyunk.[2] Ezért is fogalmaz úgy, hogy megtestesült lélek. A tudás folyamatának végén az odaadó szolgálat áll[3], hiszen „az örök társ az élőlény örök jellemzője, ez az örök jellemző pedig örök vallása”.[4] Azaz a szolgálat az élőlény állandó társa, a szolgálatvégzés az élőlények örök vallása. Az ember eredeti helyzete az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálata. [5] A Śrīmad-Bhāgavatam [6] kinyilatkoztatja, hogy ha valaki töretlen az odaadó szolgálat végzésében, lassanként a félistenek és Kṛṣṇa minden jó tulajdonsága megnyilvánul benne. (Ám nem lesz egyenlő vele, ezt sosem szabad összekevernünk!) Értelem tehát az, hogy felismerjük ezt a helyzetet és ápoljuk a kapcsolatunkat, olyan lelki tetteket végzünk, amelyek nem ellentétesek életünk céljával.
A Bhagavad-gítā 1. fejezet 40. versének magyarázatában olvashatunk arról, hogy a nők általában nem túl intelligensek. Azonban nem azért, mert nem tanultak. Egészen más oka van ennek a kijelentésnek. A fentebb említett megkülönböztetési készség, az intelligencia fog erre választ adni. A nőkben egyazon időben van jelen az analitikus képesség és az érzelmi oldalról való szemlélés. Emiatt nehezebben tudnak elvonatkoztatni az érzelmi befolyástól; annak ellenére, hogy értik a lélek-Isten közti kapcsolatot, vagy azt, hogy az illúzió hogyan befolyásolja az ember tetteit. Azonban, mivel az érzelmi oldaluk folyamatosan működik, emiatt több mindent vesznek egyszerre figyelembe, aminek hatására végül nem tudnak megfelelően „rostálni”, azaz különbséget az érzelmi és érzelemtől mentes dolgok között. Ugyanennek a jellegnek nagy ajándéka, hogy a hölgyek képesek egyszerre több helyre figyelni, és több nézőpontból szemlélni ugyanazt a cselekményt. Az alacsonyabb intelligencia tehát a tisztán analitikus nézőpont folyamatos megtartására vonatkozik. A Kali-kor emberi valószínűleg mind nők!A rossz megkülönböztetési készség nem csak a nőkre igaz, hanem a jelen korunk egészére. A vaskorban, a Kali-korszakban mindenki elég rövid életű és sokkal kisebbe értelemmel rendelkezik, mint a korábbi korokban élő személyek. A Śrīmad-Bhāgavatam 4.12.48 vers magyarázata kijelenti, hogy korunkban senki sem kellőképpen intelligens, hiszen az emberek tévesen az anyagi testükkel azonosítják önmagukat – és folyamatosan etetik is ezt a testi tudatosságot magukban. Felgyorsult világunkban a pénz utáni hajsza, a külső elvárásoknak való megfelelés, a szellemi képességek fejlesztése és a sikeressé válás áll a középpontban. Ennek köszönhetően egyre távolabb kerülünk a valódi lelki természetünktől, az örök helyzetünk megértéséből fakadó szolgálattól és Istentől. Ebből a helyzetből van kiút, a Bhagavad-gítā mutatja az utat. Akkor mégis mennyire értelmesek a nők?Miután tanulmányoztuk a tudás, az értelem fogalmát; az intelligencia értelmezését a nőkre vetítve, vizsgáljuk meg a címben kiemelt mondatrészt, azt, hogy a „nők közül az értelem vagyok”. Vajon sikerül-e választ kapni arra a kérdésre, hogy ez a kijelentés egy készségre vagy egy személyiségre utal?
A Bhagavad-gītā 10. fejezet 34. vers kiemelt része így szól: „ (…) Kīrtiḥ śrīr vāk ca nārīṇāṁ smṛtir medhā dhṛtiḥ kṣamā.” „(…) a nők közül a hírnév, szerencse (szépség), finom beszéd, emlékezet, értelem, állhatatosság és türelem vagyok.”
Először a szanszkrit nyelv szabályai között keresendő a kérdésre a válasz. A szanszkrit nyelvben a főneveknek nemei vannak. Ha a szanszkrit nyelv sajátosságait vesszük alapul, akkor a kīrtiḥ (hírnév), śrīḥ (fenség és szépség), vāk (kellemes beszéd), smritiḥ (emlékezet), medhā (értelem), dhṛitiḥ (határozottság, állhatatosság), kṣamā (türelem) szavak mind nőneműek. Ebből a megközelítésből a „nők közül” értelmezése az, hogy a nőnemű szavak közül ez a hét nőnemű főnév képviseli Őt, vagyis Istent. Fontos megemlíteni, hogy nem azt mondja Kṛṣṇa, hogy Ő maga lenne, hanem azt, hogy általuk képviselve van, vagyis ezen kedvező emberi értékek, tulajdonságok által van képviselve egy ember, egy nő természetében isteni jellege.
A védikus kultúra szerint minden tulajdonság a Legfelsőbb Úr kegye eredményeként jön létre, amelyek különféle személyiségek által kerülnek megnyilvánulásra. A Śrīmad-Bhāgavatam 1. Ének[7] taglalja az univerzumban megjelenő inkarnációkat, mint az Úr kiáradásait, amelyek különböző minőséget képviselnek. Inkarnációnak azt nevezik, amikor a lelkek közvetlenül kapnak felhatalmazást az Úrtól egy bizonyos fontos feladat elvégzésére az univerzumban, mint például Nārada. Azok, akik közvetve kapnak felhatalmazást, azokat vibhūtinak, kiterjedésnek nevezik; Kṛṣṇa személyes kiterjedésének részei. Ez lehet egy képesség, készség, kedvtelés, valamilyen minőség. (Míg ha Isten teljes minőségében száll aláa Földre, azt avatára formának nevezzük. – a szerk.) A Bhagavad-gītā részletesen ír az Abszolút fenségről, arról, hogy az anyagi és a lelki világban minden csodálatos megnyilvánulás (szellemi, anyagi, tárgyi) csupán isteni energiáinak és fenségének töredéke, bősége és dicsősége. Isten közvetlen kiterjedései mind férfiak, de különféle tulajdonságai női testben is megnyilvánulnak. A védikus irodalomban számos női személyiségről, istenségről olvashatunk, akik más-más tulajdonságokat képviselnek, Kṛṣṇa irányítása alatt. Ilyen például Sarasvatī a tudás, a tanulás és a művészetek istennője. Ő képviseli a beszéd képességét, az intelligenciát, az emlékezést és a bölcsességet. Ő Brahmā felesége és a szanszkrit nyelv anyja is. Az istennők, Dharma [8], a vallás istenének feleségei is. A szentírások kihangsúlyozzák, hogy a Dharma követésével a jóság, az intelligencia, a türelem, az állhatatosság testet öltenek annak követőjében. Az indiai kultúrában úgy is tartják, hogy ha valaki tanult, értelmes, akkor az a személy Sarasvatī által áldott, azáltal, hogy a tanulás, az emlékezés készségével ajándékozza meg a tanulót. A hölgyek ugyanakkor a védikus kultúrában Isten alászállt formáinak örök társaiként is megjelenhetnek, az Úr Visṇu vagy akár Śiva oldalán. Ezekben a formáikban a hölgyek a fentiek mellett erényességükről, lemondottságukról is ismeretesek, és azáltal, hogy mindig az Úr társaként jelennek meg, kifejeződik a védikus kultúra egyik legfontosabb eleme is, hogy egy nő sohasem maradhat menedék, védelem nélkül.
A védikus filozófiába betekintve a versben felsorolt kiváló tulajdonságok azokra a női istenségekre utalnak, akik által ezek képviselve vannak. Ezek a készségek, minőségek elősegítik a szellemi fejlődést és a jóság kötőerejében való megerősödést, amely segít, hogy rendszerezetten és tudatosan éljük mindennapjainkat. Kṛṣṇa megértésével a tudás összes többi részét is megismeri az ember, mert azok ismeretének szerves részét képezik. Ha az értelmünk, emlékezetünk készségét az Úr szolgálatába helyezzük, azáltal, hogy Rá emlékezünk, akkor ily módon visszanyerhetjük az eredeti helyzetünket, az örömöt adó lelki energiában[9].
Segít nekünk a Rá való emlékezésben azáltal, hogy rávilágít arra, hogy minden, ami vonzó az anyagi világban, az nem más, mint az Ő gazdagságának ragyogása, szikrája.
A megvizsgált szempontok alapján, a helyes értelmezés az, hogy a nők között az intelligencia, értelem vagyok, ami azt jelenti, hogy az értelem, Kṛṣṇa képviselője és a hölgyek tökéletes képviselői ennek a magasztos emberi tulajdonságnak.
Gaál Anikó
szerk.: Fodor Kata
[1] Bhagavad-gītā 10.4-5 vers és magyarázata
[2] Bhagavad-gītā 13.8-12
[3] Bhagavad-gītā 13.8-12 magyarázat
[4] Bhagavad-gītā bevezetés
[5] Bhagavad-gītā bevezetés
[6] Śrīmad-Bhāgavatam 5. Ének 18. fejezet 12. vers
[7] Śrīmad-Bhāgavatam 1.3.5.
[8] Śrīmad-Bhāgavatam 3.21.51.
[9] Bhagavad-gītā 18.78