Az emberiség történetének legrégebbi és legérdekesebb motivációs könyvével kapcsolatban van néhány érdekesség, amelyet csak kevesen tudnak. Azok, akik ismerik a Mahābhārata című ősi indiai eposzt, tudják, hogy a Bhagavad-gītā, amelyet India Bibliájaként is emlegetnek, nem egyszerűen egy szentírás, hanem egy életvezetési útmutató. Nemcsak a filozófia, hanem sokkal inkább az egészséges, boldog és sikeres életet keresők kalauza.
Az egyik érdekesség a Bhagavad-gītā keletkezésével kapcsolatban, hogy egy csatatéren beszélték el, egy háború kellős közepén. Ez azért érdekes igazán, mert Kṛṣṇa (Visṇu), akit a Legfelsőbbként tisztelnek Indiában, számtalanszor találkozott már Ardzsunával, unokatestvérével, akit ebben a párbeszédben látszólag tanított. A Gītā tömör tartalma a kurukṣetrai csata előtt hangzik el, amely a rendkívül részletes és pontos helyszín- és korleírások szerint a Földtörténet legnagyobb háborúja volt, túltéve az általunk ismert világháborúk borzalmas pusztításain is. Felmerül a kérdés, hogy miért éppen egy csatatér kellős közepén, a háború szelét érezve beszélte el Kṛṣṇa a Gītāt, és miért nem korábban világosította fel barátját erről a tudásról?
A válasz egyszerű és egyben rá is világít a Gītā jelentőségére napjainkban. Kṛṣṇa pontosan tudta már a háború kirobbanásakor, hogy a harc borzalmas kimenetelű lesz, és egy ilyen helyszínen sok ezer emberhez juttathatta el a tanítást, nem csupán egynek címezte ezeket a javaslatokat. A helyszín és az időzítés is szimbolikus, nem a véletlen műve. Az előadó pontosan tudja, mi az, ami egy halálba indulónak a legnagyobb hasznára válik, és azt is, hogy ilyen helyzetekben az ember megzavarodik azzal kapcsolatban, miként tud helyesen cselekedni.
Kurukṣetra a történelem legnagyobb csatamezeje. A kurukṣetrai harc után nem sokkal kezdődött el az a korszak, amelyet ma Kali korként ismerünk. Az élet a Kali korban, a teremtés történetének vaskorában pontosan egy ilyen harcra hasonlít. Egyszerre küzdünk a természeti elemekkel, a megélhetés nehézségeivel, az oktatás, a társadalmi szabályok és elvárások adta kihívásokkal, a személyes nehézségek áthatják mindennapjainkat. Szinte nincs olyan ember a Földön, aki ne érezné a küzdelmeket legalább lelki, de sokszor hétköznapi, anyagi értelemben is. Küzdünk az életben maradásért, életünket áthatja az erőforrásokért folytatott harc, mintha nem lenne elegendő kincs a Földön… de legeslegjobban önmagunkkal, a saját elménkkel, belénk kövesedett tudati akadályainkkal, megszokásainkkal és félelmeinkkel kell megküzdenünk, s mindenek fölött a végtelen idővel, amely tényleg senkit sem kímél. Az élet tehát pontosan az a harctér, amely Kurukṣetra fizikai állapotában. A kṣetra szanszkrit szó pedig különösen érdekes ebben a szókapcsolatban, mezőt jelent, nemcsak tényleges, hanem átvitt értelemben is. Tudati mezőt, amelyben jelen vagyunk figyelmünk és megvalósításaink által. Ha az élet számunkra az anyagi gyarapodásról és örömökről szól, akkor sajnos ez a mező valóban háborús helyszínné változik, hiszen az anyagi dolgok természete, hogy múlandók, így egy idő után harcolnunk kell ideiglenes fennmaradásukért is. Ha azonban egy tudatosabb lelki szintre emeljük figyelmünket, akkor ugyanazon a mezőn elrendezéseket, a sors tiszta történéseit láthatjuk.
A Bhagavad-gītā a harcba és a halálba indulónak szól. Mi emberek pedig mindannyian azok vagyunk, a születésünk pillanatától kezdődően, hiszen az anyagi élet hatásai alól senki sem tud kikerülni élve. Véletlenül sem borúra és a nihillel áthatott szomorúságra akar sarkallni a Gītā, hanem arra, hogy felhívja a figyelmünket: amíg élünk, addig az életet és az időt használjuk ki a lehető legokosabban, leghatékonyabban, az emberi élethez méltó módon. Bármilyen küzdelmeket éljünk is át az életünkben, ezekre felkészülhetünk belőle. A Gītā legnagyobb részt nem a kurukṣetrai csatamező hallgatóságának szól, hanem lejegyzőjén keresztül a jelen kor olvasójának. A nézeteltérések korában ugyanis sokkal nagyobb szükségünk lesz egy útmutatóra, mint korábban. Különösen azért, mert az sem divat már, hogy hiteles tanítókat vagy gurukat kövessünk az önismeret és Isten keresésének útján. Ezért korunk emberének mindennél jobban szüksége van életvezetési útmutatóra, amely elvezeti legalább a megfelelő tanítómesterig, és amely kiutat jelent erről a csatatérről. Amely felnyitja az ember szemét és rávilágít, hogy ugyanazon a harcmezőn másképp is lehet élni. Más módon étkezni, aludni, kelni, beszélni, figyelni, követni, választani, dönteni és végezni kötelességeinket. Más módon kezelni vágyainkat, megismerni az elme és az intelligencia működését.
A Bhagavad-gītā új perspektívát ad annak, aki úgy érzi, eleget harcolt már és végre igazán élni szeretne. A Gītā személete kihat majd a munkánkra, tudatos választásainkra, étkezésünkre, emberi kapcsolatainkra, a bennünket átható értékekre. De a legfontosabb, hogy kihat majd az érzéseinkre, megadva a sokat keresett boldogság érzését. Fajsúlyos olvasmány.
Ha még nem olvastad, itt szerezheted be >>
Fodor Kata