Ebben az írásban a különböző jógafolyamatok alá- fölérendeltségi viszonyait fogom meghatározni, a jóga valódi céljára helyezve a fókuszt, tehát arra, hogy milyen kapcsolatban állnak Istennel a folyamatok gyakorlói. A kapcsolat minőségét ugyanis befolyásolják az elérni kívánt célok, vagyis, hogy az adott jógi anyagi, mentális, intellektuális vagy lelki célokat szeretne-e elérni, illetve hogy mennyire mély tudással rendelkezik.
Karma-jóga
A jógalétra legalsó fokán helyezhető el a karma-jóga. A jógarendszer jellegzetessége, hogy követői már tisztában vannak azzal, hogy nem azonosak anyagi testükkel, mivel az emberi lényeknek van egy örökkévaló része (lélek), de még inkább eszközként tekintenek Istenre, mint célként, hiszen jámbor cselekedeteik gyümölcséről még nem tudnak teljesen lemondani a folyamat alacsonyabb szintjén. Az önzetlen cselekedetek végrehajtása viszont számos kedvező tulajdonságot fejleszt ki a gyakorlóban (lemondás, együttérzés, odaadás, őszinteség stb.) és ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki fejlődjön a jógában, így a karma-jógában egyaránt. A folyamat két szinten, egy magasabb és egy alacsonyabb szinten valósítható meg. A sakāma – karma- jóga valamint a niṣkāma -karma- jóga fokaiban. Egyik szintről a másik szintre a transzcendentális tudás segítségével képes eljutni a gyakorló. Ugyanis, ha valaki lemond (vairāgya) tettei gyümölcseiről, az mindenképpen az intelligencia tisztulásával jár együtt, mely által befogadóbbá válik a transzcendentális tudás (jñāna) irányába, amelyek tudatosabb tettekre (karma) ösztönzik. A tudatos tettek pedig visszahatnak rá, és fejlettebb lemondást, valamint tisztább intelligenciát hoznak létre benne. Eme körfolyamat által lehetséges felemelkedni az anyagi vágyak által motivált cselekvéstől az anyagi vágyak nélküli tettekig.
A karma-jóga módszere erős akaratot és elköteleződést kíván, hogy a gyakorló a mindennapi cselekedeteibe őszinte önzetlenséget tudjon vinni és más embereknek vagy akár Istennek ajánlja fel tettei eredményét. Az út aktív cselekvésre épül, melyben a törekvés a tettek legtisztább minőségének kifejlesztésére irányul. Az önmegvalósítás ennek eszközével történik. Az önzés nélküli tettek a bhakti-jóga egyik fő gyakorlatának alapjául szolgálnak. Akkor beszélhetünk erről, amikor a jógi minden cselekedetével Istent szolgálja, tehát odaadó szolgálatot végez.
Jñāna-jóga
A jñāna-jóga gyakorlója a mulandó anyagi világ és az örökké létező közti különbségek megértésére fókuszál, s a transzcendentális tudás segítségével az anyagi világ kötelékeitől szeretne szabadulni. Habár a dzsnyána-jóga a létra magasabb fokán helyezkedik el, mert nagyobb a gyakorlók tudása, mint a karma-jóga követőié, tudásuk nem teljes, mert az Isten személytelen aspektusaihoz vonzódva, nem érik el Istent, mint személyt.
A transzcendentális tudást India szent könyveiben, többek között a Védákon belül az Upaniṣadokban találhatjuk meg. Ez a lelki tudás segítséget ad a jógi számára, hogy elengedve a testi önazonosításokat, meglássa, hogy lélekként különbözik saját testétől és az anyagi világtól egyaránt. Az egyik legfontosabb eszköze a meditáció, mélyrehatóan kutatja az emberi tudat finomabb rétegeit.
Aṣtāṅga-jóga
„Amikor az ember a jñāna-jóga a különböző testi gyakorlatokkal a Felsőlelken meditál, s elméjét Rá szögezi, azt aṣtāṅga-jógának hívják.” Az idézetből tisztán kiolvasható, hogy az aṣtāṅga-jógát tulajdonképpen a jñāna-jóga részhalmazaként definiálhatjuk. Meditációs jógaként is említhetjük, hiszen a legnagyobb hangsúlyt a meditáció kapja a rendszerben. Az aṣtāṅga–jóga vagy rádzsa-jóga, mint ahogy már korábban említettem, Patañjali-féle jógarendszerként ismert. Patañjali a Jóga-sūtra szerzője, aki művében százkilencvenhat aforizmában és négy fejezetben foglalja össze a rádzsa-jóga tudományát. E nyolcágú folyamat sajátosságait a yama, niyama, āsana, prāṇāyāma, pratyāhāra, dhāraṇā, dhyāna és samādhi elvek alapján ismerhetjük meg.
Ebben a nyolc lépcsőfokban valójában alapelveket és technikai elemeket ismerhetünk meg, melyek a gyakorlók számára irányelveket és módszereket adnak. Ezek az alapkövek egymásra épülve képesek elhozni a jógi számára a célt, ami nem más, mint Isten elérése a minden élőlény szívében jelen lévő Felsőlélek formájában. Ez az elme fokozatos megzabolázása által következhet be. A haṭha-jóga tulajdonképpen ennek a jógarendszernek a részét képezi, hiszen itt találkozhatunk a testhelyzetekkel, légző gyakorlatokkal és a meditáció különböző mélységeivel.
A haṭha-jógáról részletesebben a fejezet végén írok majd, átvezetve az olvasó figyelmét az āsanák, majd néhány alapfogalom tisztázása után, a siddhāsana felé.
Bhakti- jóga
A jógalétra utolsó fokát a bhakti-jóga gyakorlásában valósíthatjuk meg. A jógafolyamat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének elérését célozza a neki végzett odaadó szolgálat által, és semmilyen öncélú elemet nem tartalmaz. Az istenszeretet jógájaként említik, melyben hangsúlyos szerepet kap az aktív szolgálat mellett Isten szent neveinek éneklése mély meditatív állapotban.
A gyakorlatok célja az Isten iránt érzett szunnyadó szeretet felébresztése. A folyamat lehetőséget ad arra, hogy a jógi tökéletesen megvalósítsa magát, mint lélek, és kibontakoztassa, pontosabban emlékezzen Istennel való örök kapcsolatára. A bhakti szintetizálja magában és tovább is lép az előzőekben említett jógafolyamatokon.
Haṭha-jóga
A haṭha-jóga, bár mint ahogy azt korábban említettem, az aṣtāṅga-jóga rendszerébe sorolható, annak tulajdonképpen egy része, mégis szeretnék külön alfejezet szentelni neki, mert szakdolgozatom témája szempontjából releváns. Az ászanák szilárdságának kérdése, ezen belül a sziddhászana stabilitásának vizsgálata nem lenne lehetséges finomfizikai, durvafizikai és energetikai aspektusainak bemutatása nélkül. Maga a haṭha-jóga pedig éppen ezekre a tényezőkre fókuszál, az ászana és a pránájáma gyakorlatok elemzésével.
A haṭha-jóga figyelmet fordít továbbá az egészséges, harmonikus és erős test kialakítására, ami az āsanák gyakorlása által valósítható meg. Az egészséges test pedig jó alapot biztosít a jógagyakorlás mélyebb szintjeinek elsajátításához, mert a betegségek nem akadályozzák a sādhana kivitelezését. Tulajdonképpen a test stabilitását megalapozva segít elérni a további célokat. A haṭha szanszkrit szó jelentése is erre utal, mert erőként, állhatatosságként vagy akaraterőként is fordítható.
A haṭha-jóga szövegek, mint például a Haṭha- jóga Pradīpikā, a Śiva- samhitā és a Gheranda- samhitā, az āsanák mellett beszélnek a prāṇāyāma technikákról és a vele járó, azt kísérő bandhakról és mudrákról egyaránt. Ezek a módszerek finomítják és fejlesztik a finomtestet azáltal, hogy a prāna áramoltatására, irányítására helyezik a hangsúlyt. Az ezekben a technikákban való jártasság az ászanák alapos ismeretével kombinálva stabilitást és nyugalmat ad a jógi számára, melyek a haladóbb szintek meditációs fokozataihoz szükségesek.
Összefoglalva: a haṭha-jóga testorientáltabb irányzatnak számít, de valójában a rádzsa-jóga szolgálatában áll, az a célja, hogy odavezesse el a gyakorlót.
Írta: Csizmadia Ildikó vaiṣṇava teológus
Forrás: jogapont.hu