Amikor az anyagi világban minden bizonytalanná válik, gazdaságilag, egészségileg, kapcsolatilag mélypontokat és töréseket élünk meg, és a lábunk alól kicsúszni látszik a talaj, mint a koronavírus idején, akkor fordulunk ahhoz, ami valamilyen mértékű biztonságot képes nyújtani. Ilyenkor felerősödik a vonzalmunk a spiritualitás iránt. Kapaszkodókat keresünk, valamit, ami segít a nehéz helyzetben. A csalók azonban könnyen tévútra vezethetnek, becsaphatnak és kihasználhatják jóhiszeműségünket. A macska ilyenkor is támaszunk lehet. Döbbenetesen aktuális tanításokat lelhetünk a védikus kultúra ötezer éves történeteiben, ahol a macskafélék komoly üzeneteket közvetítenek az életről, a boldogulásról, társadalomról, emberi kapcsolatokról, pénzszerzésről, és spiritualitásról.
Macska-szent
A Mahabharata egy ősi, legalább háromezer, más források szerint ötezer-háromszáz éves hindu eposz, ami mintegy százezer versszakával a világirodalom leghosszabb műve. Ennek részét képezi a Bhagavad-gíta, amit szentírásként tartanak számon. Számos feldolgozása ismeretes, egyebek között egy kilencórás filmadaptáció, de a modern indiai filmipar számtalanszor karolta fel a fordulatos cselekményű történetet. Ennek 2. könyvében található a következő, macskás tanítás.
„Durjodhana Ulúkára mutatva mondja: „Mondd meg Judhisthirának: Ó, Bharata sarja, hogy merészelsz erényes ember szerepében tetszelegni, amikor a meggazdagodás vágyától hajtva az egész világ leigázására készülsz? Az az ember, aki jámborságot színlel, miközben aljas szándékot rejteget, ahhoz a macskához hasonlít, melynek történetét Nárada Risi mesélte el jóatyámnak:”
Durjodhana pedig elmeséli a szóban forgó tanmesét. Eszerint élt egyszer egy macska, aki úgy döntött, elmegy a Gangeszhez. Megállt a szent folyó partján, felemelte bársonytappancsát, és eképp szólt: „Ma az erkölcsi megtisztulás útjára lépek!” Az idő múlásával a környezete elhitte szavait, és a madarak még dicsőítették is eltökéltségéért. A cica ugyanis olyan kitartóan gyakorolta az aszkézist, hogy azt még az egerek is észrevették. A viselkedése gyökeresen megváltozott, jámbor, békés és barátságos lett, így aztán ősellenségei, az egerek elhatározták, hogy menedéket keresnek nála. „Azért fordulunk hozzád, hogy az oltalmadat kérjük! Te vagy a legfőbb menedékünk. Ó, drága barát, legyél a mi jóságos bácsikánk, s védj meg bennünket az ellenségeinktől! Tudjuk, hogy vallásos, szent életet élsz már.” – cincogták az egerek.
A macska egy kicsit vonakodott, majd beleegyezett a kérésbe egy feltétellel. „Megteszem, ami tőlem telik, de nekem is szükségem van a segítségetekre. A lemondásaimtól annyira legyengültem, hogy már mozdulni is alig tudok. Ezért mától kezdve, amikor fürödni akarok a folyóban, gyertek ide páran, és támogassatok le a partra.” Az egerek gyanútlanul elfogadták az ajánlatot, és odatelepedtek az ősellenségük közelébe. Amikor elérkezett a fürdés ideje, néhányan odamentek hozzá, és a kérésének megfelelően segítettek neki lejutni a partra, ahol a macska rögvest felfalta őket. Hamarosan az egerek megfogyatkoztak, a cica viszont meghízott. Előbbiek elkezdték sejteni, hogy valami cselszövés áldozatai lettek. Az egyik bölcs egér kijelentette, hogy gyümölcsökkel és gyökerekkel táplálkozó állatnak nem lehet a székletében szőr. „Ez a macska csak megjátssza az odaadó aszkétát. Valójában egerekre fáj továbbra is a foga.” Az egerek szétszéledtek és elmenekültek, a macska pedig odébbállt. Durjodhana így szólt, miután elmesélte a fenti kis történetet: „Ó, Judhisthira, te pontosan úgy bánsz a rokonaiddal, mint ez a macska az egerekkel. A tetteid egészen másról árulkodnak, mint a szavaid.Ne bújj tovább a jótét lélek álarca mögé. Vállald önmagadat és harcolj, ahogy az egy igazi ksatrijához illik. Ha diadalmasan térsz vissza a csatából, felszárítod anyád könnyeit – bár erősen kétlem, hogy erre sor kerülne.”
A tanmese értelmezéséhez segítségül hívtuk a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségéből Fodor Kata sajtóreferenst a Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóirodából.
- Lakatos Zsófia: A történet felvezetője ekképp hangzik:
„Ó, Bharata sarja, hogy merészelsz erényes ember szerepében tetszelegni, amikor a meggazdagodás vágyától hajtva az egész világ leigázására készülsz?”
Ez a szövegrész napjaink gazdasági elitjének egy részére is vonatkoztatható. Mit tudhatunk erről?
Fodor Kata: A Mahábhárata fenti idézete azokra az emberekre érvényes, akik érdekektől vezérelve, hatalmat kergetve a pénzt helyezik életük középpontjába. A „meggazdagodás vágya” kifejezés fontos a fenti idézetben, mivel azt jelzi, az illető magát tekinti tulajdonosnak, vagyis a pénzt, amit az illető a munkájával keres, saját tulajdonának tekinti, és nem tudja, hogy valójában életét, erejét, testét, kincseit és a tudást is, amivel munkát képes végezni, mind Istentől kapta.
Ennek ellentéte az anyagi javakat a családja és a társadalom egészének javára használó vaisya. A vaisyák a védikus társadalmi rendszer (3500 évvel ezelőtt az Indus és a Gangesz völgyében létrejött civilizáció, melyben létrejöttek az ismert indiai vallások, a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus – A szerk.) anyagi javakért, tehénvédelemért, mezőgazdaságért, kereskedelemért és pénzügyi gyarapodásért felelős tagjai, a kereskedők. Ők a társadalom gyomra, az anyagiakat fenntartó gépezet. A vaisyák a hétköznapi, materialista, anyagi javakat kergető emberekkel szemben tudják, hogy mi az élet célja, ki a vagyon eredeti tulajdonosa és forrása (Isten), és tudják, hogy hogyan kell javaikat mindenki hasznára váltani. Ez különböztet meg egy valódi kereskedőt egy közönséges haszonlesőtől.
- Lakatos Zsófia: Mi az oka, hogy éppen a macskát, és nem egy másik állatot választottak erre a célra? Más ragadozó is lehetne. Milyen tulajdonságai miatt került éppen a cica ebbe a szerepbe?
Fodor Kata: Valószínűleg a cicusok természete, a simogatásért, ételért való bújása lehet az, ami érdeknek tűnhet bizonyos emberek számára. Indiában a macskát ösztönállatnak tekintik, akivel a ház körüli haszon végett működnek együtt, például ugyebár egérfogás céljából fogadják el a jelenlétét, de mivel alapvetően húsevő állat, házi kedvencként nem tartják, mint ahogyan a hinduk a tehénen kívül semmilyen állatot sem tartanak a ház körül. Azok jelenlétét tisztátalannak tartják, noha a hindu felfogás szerint egyenlőként tekintenek minden élőlényre, legyen az állat vagy ember – mindben látják az isteni lelki szikrát, ezért tisztelik és sohasem bántalmazzák az állatokat. A hindu vallás követői azonban ennek ellenére hagyják, hogy az állatok a természetes élőhelyükön kövessék ösztönszerű életüket, és nem veszik szándékoltan magukhoz azokat. Az indiai társadalomban a cicusok az otthonbéli haszonelvű együttműködés szimbólumai.
- Lakatos Zsófia: 2020-ban Magyarországon mit tanulhatunk ebből a történetből?
Fodor Kata: A Mahábhárata a föld egyik legősibb és legnagyobb terjedelmű eposza. Számomra ez a történet éppen azt mutatja, hogy csaló, hamis, hazug személyek mindig is voltak és lesznek is. Igen, akár még 2020-ban is vannak, és nemcsak a védikus civilizáció idején, hanem most is óvatosnak kell lennünk velük. Természetesen kereshetünk átvitt értelemben kapcsolatot a világ vezetői és a macska típusú emberek között, értelemszerűen nem mindegy, hogy kik azok a személyek, akikre például a katonai, vagy az egészségügyi vezetést bízzuk, ahogyan az sem mindegy, hogy milyen médiaszemélyiségek, újságírók ülnek a közvetítő közegek, például az online médiumok mögött.
- Lakatos Zsófia: Mit szimbolizál a történet azon motívuma, hogy az egerek a macska oltalmát kérték?
Fodor Kata: Alapvetően nem az oltalom a lényeg a történetben, hanem az, hogy a lelki gyakorlatok hatására szinte bárki képes megváltozni. A lemondások végzésével és a spirituális gyakorlatokkal az ember, az élőlények felül tudnak kerekedni rossz, ösztönös szokásaikon, testi igényeiken. A macska átmeneti fejlődése is ezt mutatta. Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknek a személyisége valóban mélyen a vágyaik, ösztöneik világában gyökerezik, a védikus bölcseletben ezt úgy mondjuk: akik annyira be vannak fedve a szenvedély és a tudatlanság kötőerejével, hogy nem tudnak felülkerekedni a késztetéseiken. Ezeknek a gyakorlóknak sem kell elkeseredniük, munkájuk nem vész el, akár egy későbbi életben is folytathatják a spirituális fejlődést. A test adta késztetéseket a legnehezebb legyőzni ebben az anyagi világban. Nyilván egy állat testében lévő lélek, egy cicus részéről teljesen természetes, hogy húsra vágyik, és hogy vadászni szeretne. Az ösztönök jelentik ugyanis a legnagyobb kihívást.
- Lakatos Zsófia: Mit szimbolizál a történetben a macska, és mit az egerek? Ezek az emberi társadalom bizonyos rétegeit jelképeznék? Hogyan értelmezzük ezt?
Fodor Kata: Nem, az egerek a naiv többséget, az egyszerű, hétköznapi embereket, a macska pedig a nagyobb erővel rendelkező, de csalfa személyeket, például akár a csaló gurukat (Tanító, szanszkritul.) jelképezik. Sajnos ma szerte a világon tapasztalhatjuk, hogy az indiai kultúrát kicsit is ismerő személyek a jógafilozófia, vagy a védikus bölcsesség szakértőjének kiáltják ki magukat. Az egyszerű gyakorlókat, követőket, kicsi, hatalommal nem rendelkező személyeket talán meg is tudják téveszteni az ilyen ál-tanítók. De egy valódi jogí, valódi guru és spirituális gyakorló valóban felül tud kerekedni az ösztönein. Míg egy csaló, a színjáték kedvéért lemondásokat vállaló személy viszont nem. A történet legelején Durjódhana ilyen csaló lelki vezetőhöz hasonlítja Judhistirát, de valójában – aki olvasta a Mahábháratát tudja – , hogy Durjódhana önmagáról beszél, miközben ő maga sem veszi észre, hogy valójában ő a hamiskás, csaló unokatestvér, aki megpróbálja megölni saját rokonait.
- Lakatos Zsófia: Kik ezek a személyek a történet elején?
Fodor Kata: A háttértörténetről: A Mahábhárata India egyik legnagyobb és legősibb eposza. Bhárata, India ősi földjének történetét, valamint leszármazottainak konfliktusát írja le, vagyis egy testvérháborút Pándu és Dristarása fiai között, az előzményektől egészen a végkifejletig. A cselekmény hosszú évtizedeket ölel fel, miközben számtalan erkölcsi, etikai tanítást ad át az Olvasónak. Akár az egészen apró részletek szintjén is szól. A Mahabharatának részét képezi a földtörténet legnagyobb csatájának, a kuruksetrai háborúnak az ismertetése. Az őseposzban megjelenik Krisna is, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a harcban szekérhajtóként tevékenykedik. Mindkét testvér részéről rokonok, barátok és követőik sorakoznak fel. Az egyik oldalon Durjódhana herceg áll, aki ravaszsággal ragadta magához a hatalmat, és aljas módszerekkel próbálta megölni a jogos örökös unokatestvéreit, a Pándavákat. Az öt testvér közül a legidősebb, a vallás és dharma (az erkölcsösség) őrzője Judhistira, aki a mi Mátyás királyunkhoz hasonlóan különleges intelligenciával rendelkező, igazságos uralkodó és vezető volt.
- Lakatos Zsófia: Hogyan védhetjük ki, hogy a „macska”-típusú személyek áldozataivá váljunk?
Fodor Kata: Ahhoz, hogy megítéljük, ki a megfelelő vezető, vagy akár lelki vezető, mindig a szádhu-guru-sásztra-elvet követjük. Ez azt jelenti, hogy egy személy tulajdonságait az alapján ítéljük meg, hogy mit mondanak a szentírások (sásztra) arra vonatkozólag, hogy milyen egy jó vezető, illetve mit mondanak a szentek (szádhu) és tanítók (guru). Az egybecsengő elvek mentén tudunk gondolkodni. Egy jó vezető például bátor, igazmondó, tiszta, Istenben bízva mindig optimista, és erejével nem bántalmaz, hanem védelmez. Egy lelki vezető képes a lemondások végzésére, a példájával elől jár, valamint képzett a védikus írásokban. Ha rájövünk, hogy csalóval van dolgunk, akkor egyszerűen távol kell maradnunk tőle. A gyakorlatban ezt úgy képzelhetjük el, hogy először is alaposan is megfontoljuk, hogy ki fogadunk el gurunak, lelki vezetőnek az életünkben. Megvizsgáljuk, hogy az adott személy megvalósította-e mindazt, amiről beszél, tehát hiteles-e. Lemondottan él-e, inspirál és segít-e másokat, vagy esetleg csak a dicsfényben szeret tetszelegni? Ezt követően megnézzük, hogy megtalálhatóak-e benne azok a tulajdonságok, amiket a különféle szentírások állítanak egy lelki vezetőről. Emellett ne felejtsünk el tanácsot kérni más, lelkileg emelkedett vezetőktől, sőt, gyakorlóktól is. Az egybecsengő válaszokat használjuk, alkalmazzuk leginkább.
- Lakatos Zsófia: Milyen életvezetési tanácsot tudnak arra adni, hogyha felismerjük a „macskát” a környezetünkben, akkor hogyan érdemes viszonyulni hozzá, miként érdemes viselkedni? A történet is írja, hogy „Ó, Judhistira, te pontosan úgy bánsz a rokonaiddal, mint ez a macska az egerekkel. A tetteid egészen másról árulkodnak, mint a szavaid.”
A fentiek szerint meg kell értenünk, hogy az életünk menete, az életstílusunk, anyagi vagy akár még a spirituális sikereink is mind rajtunk múlnak. Felelősek vagyunk azért, hogy merre halad lelki és anyagi értelemben az életünk, és senki mást sem okolhatunk a kedvezőtlen dolgokért. Meg kell vizsgálnunk, hogy hiteles-e az a személy, akinek a tanácsait követjük, és el tud e minket vinni a végcélig, amit ígér, az önismeretben járatos, vagy sem. Senki sem dönthet helyettünk. Fejlesztenünk kell az intelligenciánkat, követni a saját önismereti folyamatainkat és lelki gyakorlatainkat, mindezek tükrében pedig döntéseket szükséges hoznunk. Ennek ellenére, ha azt látjuk, hogy valaki valóban kihasznál bennünket, úgy bánik velünk, mint a macska az egérrel, akkor egészen biztosan nem egy erőszakmentes-gondolkodású, fejlett, emelkedett személlyel van dolgunk.
Ha felismerjük a „macskát”, akkor a védikus írások szerint a legjobb, ha odébbállunk. Mellette ugyanis folyamatos veszélyben vagyunk, és leszünk is.
- Lakatos Zsófia: Spirituális életünkre vonatkozóan mit üzen ez a történet?
Fodor Kata: Nagyon fontos megértenünk, hogy nem mindegy, milyen személyt követünk. Napjainkban számos úgynevezett „gurut” tudunk követni az interneten. Egyesek Indiából, mások a Föld egyéb pontjairól származnak. Tanításaikban gyakran felismerhető, hogy az önmaguk által tetszetősnek, érdekesnek vélt elemeket hangsúlyozzák ki. Az sem példa nélküli, hogy Isten inkarnációjának kiáltják ki magukat, vagy üzenetközvetítő fényküldöttnek, és hasonlóknak. Ha szeretnénk az anyagi élet óceánján és nehézségein átkelni, a lelki életben valódi fejlődést elérni, akkor egy hiteles tanítványi láncolathoz kell csatlakozni, ahol a tudás mesterről tanítványra száll, és ott fejlődni az előírtak szerint. Egy csaló lelki vezető nem tud bennünket megvédeni, csak a pusztulásba vezetni.
- Lakatos Zsófia: A történet szerint az egerek a macska székletében található szőr miatt fognak gyanút. Ennek a roppant jellegzetes és szembeötlő motívumnak mi a mögöttes jelentése?
Fodor Kata: Ez egy kézzelfogható, racionális ok a mesében azt illetően, hogy miből jöttek rá az egerek a csalásra. Ugyanakkor ez az elem utalhat arra is, hogy mire a naiv emberek, követők rádöbbennek, hogy bajban vannak, addigra szinte mindig áldozattá válnak egyes élőlények. Enélkül sajnos sokan nem vesszük komolyan a világban tapasztalható fenyegetéseket.
- Lakatos Zsófia: Van-e fejlődési lehetőség azok számára, akik a macska által képviselt módon élnek? Ez a működés miért alakul ki? Miért lesznek ilyenek egyesek, és mi ennek a spirituális háttere?
Fodor Kata: Az anyagi életben, miután megszületünk, minden élőlényt, beleértve természetesen magát az embert is a különféle kötőerők – a jóság, a tudatlanság és a szenvedély – kötnek meg. A kötőerők minden tettünkön, szavunkon keresztül megnyilvánulnak az életünkben, legyen szó akár az életvezetési szokásainkról, akár az általunk fogyasztott ételekről, akár a döntéseinkről. Még az alvási szokásaink vagy a barátaink, társaságunk jellege is meghatározza, milyen irányba fejlődik ezen keresztül a személyiségünk. Ezért hogyha szeretnénk az ösztöneink irányítása alól, a testi kötöttségek alól kikerülni, akkor egy letisztult, egyszerű életvitelt érdemes követnünk, amelyben az elme és a lelki tisztaság, így például a mantrameditáció végzése ugyanolyan fontos, mint a testi tisztaság, például a napi fürdés vagy a vegetarianizmus. A macska példája jól mutatja, hogy ha valaki úgy akar testi önsanyargatásokat végezni, hogy közben nem ismeri a lemondás valódi értelmét, lényegét, az élet valódi célját, vagyis azt, hogy mindannyian lelkek vagyunk, akik örök szerető szolgái Istennek, akkor a lemondások csak a test sanyargatásává válnak, nem valódi lelki gyakorlattá. Ezért említi a történet, hogy a macska legyengült, le kellett támogatni a vízhez, vagy legalábbis eljátszotta ezt. Valójában egy lelki gyakorló a testére is figyel, a testi és a lelki egészség egyensúlyát igyekszik megteremteni.
Tehát ha az ösztöneink és ezek a kötőerők folyamatosan lenyomnak bennünket, akkor nem csoda, hogy a szokásaink, berögződéseink rabjaivá válunk. De fejlődési lehetőség mindig van, lehetséges, csupán kitartónak kell lenni a védikus írások által előírt gyakorlatokban.
- Lakatos Zsófia: Milyen fejlődési lehetőséget kínál az élet a macska-típusú személyek közelében?
Fodor Kata: Minden ember addig a szintig tud felemelni bennünket, ahol ő maga is tart. Hogyha valaki ilyen „macska” típusú ember társaságában él, akkor lehet, hogy el tudja kezdeni a gyakorlatait, de esélyes, hogy a végcélig nem fog már megérkezni az utazása során. Fontos tudni, hogy mit követünk, miért, milyen céllal és mit várunk attól a társaságtól, emberi kapcsolattól. Ez még a családi és baráti viszonyainkra is igaz, nem csak egy lelki vezetőre. Minden kapcsolatunk, vagyis a „szangánk” befolyásolja életünket, jellemünket, viselkedésünket.
A cikk létrejöttéhez nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Szilaj Péternének, a Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóiroda vezetőjének, Premamoy Dásznak, valamint Simon Mihálynak, aki volt szíves rendelkezésemre bocsátani iratait, amiket a munkámhoz használhattam.
Lakatos Zsófia
(Megjelent a Macskamánia magazinban)
A Hitopadesa elnevezésű kiadványt a [email protected] emailcímen át lehetséges megrendelni! 🙂