Szinte bizonyosan mindenki nagy várakozással fogadta az igazi tavaszi jóidők érkezését, s különösen a kertészkedők várták ezt a kis meleget, amikor már lehet paradicsom palántákat ültetni. Sokaknál már pompázik a korai vetésű borsó, hamarosan nyílnak a rózsák… és miközben a lelkes kertész örömtől ittasan csodálná a kert megannyi szépségét, szembesül vele, hogy levéltetvek éktelenkednek a rózsákon, apró fehér lisztecskék szálldosnak a karalábé palántákon, és gyűröttek az őszibarackfa levelei. Az első keserű percek után, amit ilyenkor átélünk, jön a megoldás keresése, hogy mit mivel kezeljünk, és a kérdés, hogy egyáltalán, lehet-e mindezt kémiai növényvédőszerek nélkül eredményesen csinálni?
A válasz szerencsére az, hogy igen, lehet. Viszont az a fajta romantikus elképzelés, hogy kertünkben csak szüretelnünk kell a rengeteg termést, és nem kell tennünk az esetleges öntözésen, gyomláláson kívül semmit, sajnos nem reális. A természet, és szűkebb környezetünk folytonosan változik, és e változás néha kellemetlenségeket hoz magával. Ennek megértése és elfogadása szavatolja, hogy a kertészkedésben örömöt leljünk, ne pedig stresszt. Általában igaz, hogy minden évnek, szezonnak megvannak a sikeresebb terményei, és vannak olyan zöldségek, gyümölcsök, amik kevésbé teremnek az adott időszakban jól. Ezért, ha például a korai spenótja nem sikerül jól valakinek, még nem azt jelenti, hogy ez egy rettenetes év lesz, amikor nem érdemes semmivel sem foglalkozni, hanem lehet, hogy bár az emlegetett spenót gyöngécske volt, más zöldségek rekord termést fognak adni!
A boldog biokertészt e jelenségek megértése segíti munkájában: megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de a termés sikere nem csak rajtunk múlik. A konvencionális mezőgazdaság azon igyekezete, hogy mindig, minden körülmények közt, bármi áron garantálva legyen a termésmennyiség (és a látszólagos minőség), hívta életre a korábban viszonylag önálló növénytermesztés vegyipartól való nagymertékű függését, a növényvédőszerek és műtrágyák állandó használatának gyakorlatát. Ma már viszonylag közismert a kemizálás számtalan káros következménye, a talajleromlás, a rezisztens kártevők megjelenése, a felhasználók és fogyasztók egészségének veszélyeztetése (sok növényvédőszer karcinogén, mutagén, teratogén, stb. hatású).
Hogy mindezt elkerüljük, legalább otthoni termelgetésünk során, mindenképpen érdemes hát bio módon gazdálkodni. A biokertészkedés egyik alapja a megelőzés, azaz a növények optimális fejlődésének, ellenállóképességének, kellően erős növekedésének biztosítása.
Emiatt, a termesztési tényezők közül kiemelt figyelmet érdemel a talaj, amely nem csak ültetési közeg, hanem komplex ökológiai rendszer. A jó biológiai állapotú talaj számtalan apró élőlény (baktériumok, gombák, férgek, rovarok, algák, stb.) élettere, ezen lények összességét edafonnak nevezzük. Minél gazdagabb és egészségesebb az edafon, annál egészségesebb növényeink lesznek. Ősi gyakorlat a talaj trágyázása, melynek során nem csak mikro- és makroelemeket juttatunk a földbe, hanem e lényeknek is táplálékot adunk, s részben az ő tevékenységük folytán, humuszban gazdagítjuk a talajt. A humusz egy szerves óriásmolekula, amely nem tápanyag, viszont segíti a növények tápanyag és vízfelvételét, mint egyfajta polc, amiről tetszés szerint levehetjük azt, amit szeretnénk. A humuszképződést és az egészséges talajéletet támogatja, ha az érett trágyát/komposztot ősszel nem szántjuk, ássuk túl mélyre, inkább az elmunkált talaj felszínére szórjuk, s ott sekélyen dolgozzuk csak be. Ne aggódjunk, a tápanyagok így is a helyükre kerülnek, mert a csapadék bemossa, és a talajlakók is mozgatják a szervesanyagot, viszont ha mi túl mélyre forgatjuk, a talaj olyan rétegébe kerülne, ahol a csekély oxigénellátottság miatt rosszabbul hasznosul.
Azzal kapcsolatban, hogy a friss szálas trágyát, vagy nem kellően érett komposztot érdemes-e bemunkálni, régóta ismert dolog a pentozán hatás. Mivel a trágyában levő alomanyag (vagy a nem komposztálódott növényi részek) cellulózdús, nehezen lebomló, a megemésztéséhez a mikrobák jelentős mennyiségű nitrogént használnak föl, így a talaj fölvehető nitrogéntartalma a trágyázás ellenére nem nő, hanem csökken, ezért a növények hiánytüneteket mutathatnak, például sárgás levelek, csökött növekedés, gyenge virágzás, terméskiesés, betegségekre való fogékonyság stb.
Tehát, ha szálas trágyát tudunk szerezni, azt célszerű használatig érlelni.
A komposztált tehéntrágyával ilyen gond nincs.
Természetes tápoldatokat is készíthetünk, ezek az erjesztett növényi levek nem csak a növényeket erősítik, a talaj életet is élénkítik.
A komposztlé (nem azonos a komposzt teával) szintén kedvező, könnyen elkészíthető talajaktiváló szer, gyakorlatban jól bevált, ehhez egy kis hordó vízbe tegyünk komposztot, vízzel öntsük föl, s állás után ezt s folyadékot használhatjuk is.
A különböző mikrobiológiai készítmények, baktériumtrágyák nem föltétlenül szükségesek, de hasznosak lehetnek.
A talaj számára kedvező, ha a hőingás, kiszáradás, erózió ellen takarva van (mulcsozás), így az ágyások földjét a nyírott (és előzőleg megszárított) fűvel, falevéllel, faaprítékkal, szalmával érdemes betakarni. Ez esetben öntözési munkáink nagymértékben csökkennek. 5-10 cm vastagon takarva a talajt, a gyomok is jelentősen visszaszorulnak. Sajnos, ahol sok a csiga, meztelencsiga, ott ez a takarás a csigáknak is búvóhelyévé válhat, figyeljünk ezért rájuk.
Másik módszer a talaj védelmére a takarónövények (pl. spenót) használata, lényegében a mulcshoz hasonlóan a talajt a kiszáradástól, hőingástól, porladástól, tömörödéstől védi. A talajlakó kártevők (lóbogarak, cserebogár lárvák, fonálférgek stb.) elleni védekezés a mechanikai gyérítésen kívül például a sünök kertünkbe vonzásával valósulhat meg, tüskés barátaink sok kártevőt fölfalnak, ha számukra kedvező búvóhelyet találnak kertünkben. Egyes növények, mint a facélia, a büdöske szintén segítenek haszonnövényeinket megvédeni a fonálférgektől. Szélsőséges esetekre megoldásként a gazdaboltok árusítanak olyan hiperparazita gombakészítményt, melyet a talajba juttatva, a fejlődő gombák ellehetetlenítik a talajlakó kártevők életét. Ha kertünk talaját védjük, gazdagítjuk, erős, egészséges növényeink nehezebben betegednek meg, ellenállóbbak lesznek, sőt, termésük is zamatosabb és egészségesebb lesz.
Sok sikert kívánunk az eredményes kertészkedéshez!
Grantha-raja Dasa
agrármérnök, őstermelő, kertész