11-12 éves lehettem, amikor az osztályt – valamilyen máig tisztázatlan okból – elvitték az Egerhez közeli vágóhídra. Valamiféle tanulmányi út lehetett, mert arra halványan emlékszem, hogy egy férfi részletesen magyarázta, hogy hol mi történik, miközben bejártuk a hatalmas csarnokot. Minderre csak halványan emlékszem, mert volt valami más, valami ezerszer fontosabb, ami hangok nélkül kommunikált, ami teljesen lekötötte a figyelmem és a lelkem mélyéig elborzasztott és megrázott. A kikötött állatok szemei beszéltek hozzám és üzenetük a rövid látogatás alatt teljesen átformált.
Úgy léptem be a létesítménybe, mint egy átlagos kiskamasz, akinek az étel valami olyasmi, amit a boltban megveszünk becsomagolva és úgy jöttem ki, hogy eldöntöttem: én többet nem járulok hozzá ahhoz a szörnyű kegyetlenséghez és szenvedéshez, aminek mi, „emberek” tesszük ki ezeket a védtelen élőlényeket. Mindegyik ártatlan szempárban ugyanaz tükröződött: „Könyörgöm ne!! Tudom, hogy fájni fog, tudom, hogy mire készülsz, kérlek, ne tedd!” Amikor a böllér odébb „tessékelt” egy tehenet az elektromos bottal, a szívem keserű tehetetlenség égette, a torkom pedig a lenyelt könnyeim. Szabadon akartam engedni akkor és ott minden állatot és a böllér arcába ordítani, hogy: „Te ostoba, nem látod, hogy él, hogy érez? Nem látod, hogy borzalmasan fáj neki és szenved? Mit szólnál, ha te lennél a helyében?” És mégis, mindezek után csak néhány napig tudtam „vegetáriánus” lenni (akkoriban ennek még semmiféle hagyománya nem volt) és utána visszaállt minden a régi kerékvágásba. Illetve, majdnem minden.
Talán túl fiatal voltam még akkor ahhoz, hogy teljes párhuzamot vonjak a vágóhidakon zajló szürnyűség és a tányéromra kerülő étel között és kiköveteljek magamnak egy vegetáriánus étrendet és életvitelt, de eldöntöttem: amint elég nagy leszek hozzá, ez lesz az első, amit megteszek. Amikor aztán pár évvel később találkoztam a krisnásokkal, úgy is lett.
Azóta közel 30 év telt el és számtalan ismerőssel, a tágabb család tagjaival, vagy épp az utca emberével beszélgettem a vegetarianizmus fontosságáról. Mindig feljöttek a szokásos kérdések a fehérjéről, a vitaminokról, a fogazatról és még sorolhatnánk. De soha nem hagyom ennyiben a témát. Ez NEM annak a kérdése, hogy tiszteletben tartod -e a beszélgetőpartnered véleményét és étkezési szokásait. Lehet, hogy megváltoztatni nem tudom, de tiszteletben tartani sem. Bocsánat. Mindig eszembe jutnak a könyörgő szemek és a beszélgetőpartnerem szemébe nézve azt kérdezem: „Miért nem tartod tiszteletben egy másik élőlény életét? Milyen jogon veszed el, vagy járulsz hozzá, hogy elvegyék? Az ő élete neki ugyanolyan fontos, mint a tiéd lenne neked, ha hasonló helyzetbe kerülnél! Ha a szemébe néznél, te is megértenéd…”
Természetesen nem arról van szó, hogy csak egy vegetáriánus lehet jó ember. De az biztos, hogy mindenki jobb ember lesz, ha vegetáriánus lesz, egyszerűen csak azért, mert nem járul hozzá ártatlan élőlények kínzásához és elpusztításához.
Nem akarjuk észrevenni, hogy az utóbbi évtizedekben számos olyan járvány tört ki, amely a húsevéshez kapcsolódik? A kergemarhakór, a madárinfluenza és most a COVID, mind figyelmeztetések arra, hogy újra meg újra megszegjük a természet törvényeit. Hogy drasztikus változtatást igényelne közösségek, nemzetek étrendjének megváltoztatása? Talán a COVID elleni harc nem hozott drasztikus változásokat globális szinten? Akár mi hozzuk meg a változtatásokat önként, akár a természet kényszeríti ránk, a végeredmény ugyanaz! Itt a jó lehetőség elgondolkodni ezen és változtatni! Itt az ideje a kollektív tudatunkat egy magasabb szintre emelni. Az állatok kínzása és elpusztítása nagyon sok negatív karmát halmoz fel az életünkben egyénileg és kollektíven is és ne gondoljuk, hogy a Földanya nem nyújtja be időnként a számlát. Az Ő szemében minden élőlény ugyanolyan fontos, mindegyik élőlény a gyermeke, akit ugyanúgy szeret, akikenk ugyanúgy joga van az élethez. Elhessegethetjük a témát, hogy komolytalan a párhuzam, de vajon csak metaforikus, hogy most mi, emberek, ugyanúgy rácsok mögé kerültünk, elzárva a szeretteinktől, mint azok az állatok, akiket túlzsúfolt farmokon, családjuktól elszakítva nevelnek?
Az egyik leggyakrabban elhangzó érv azok szájából, akik már értik a fontosságát és hajlanának arra, hogy vegetáriánussá váljanak, az, hogy a rohanó hétköznapokban olyan nagyon nehéz menedzselni egy új étrendet. Ezt aláírom, de manapság már ez sem lehet egy igazi kifogás: a Krisna-hívők által üzemeltetett Govinda éttermek az ország számos pontján ajánlanak ízletes és tápláló, megszentelt vegetáriánus és vegán ételeket. Számos vegetáriánus ételkiszállító is létezik. Ezek az ételek igazi pozitív alternatívát jelentenek!
Én mindig is imádtam a hasam, de mióta váltottam, ugyanúgy jóllakom és élvezem az ízeket, csak nem vagyok rosszul minden vasárnap és tiszta a lelkiismeretem. Azok pedig, akik olyan városban laknak, ahol nincs Govinda, és azok, akik amúgy is szeretnek a konyhában tüsténkedni, belevethetik magukat a főzés örömeibe: szintén számos olyan online oldal érhető el, ahol Krisna-hívők tartanak főzőtanfolyamokat, osztanak meg oktató videókat és recepteket. Próbáld ki őket, és azonnal érezni fogod a minőségbeli kölünbséget: a vegetáriánus, Istennek szeretettel főzött és megköszönt étel nem csak a tested, hanem a lelkedet is táplálja… És ha az a családod, ismerőseid megkérdezik, hogy miért váltottál, csak annyit mondj nekik: „Ha a szemükbe néznél, te is megértenéd…”
Avadhuta Raya Dasa