Indiáról az a tévképzet él egyes fejekben, hogy a kosz, a mocsok országa, ahol nagyon könnyű fertőzéseket és betegségeket összeszedni, ahol mindenki piszkos és eldobálja a szemetet. A vallási hagyományokkal és színes kultúrával rendelkező óriási ország azonban hatalmas ősi tudástárat őriz a külső-belső tisztaság megőrzése témájában, melynek ma is hasznát vehetjük.
India jelenleg a világ leggyorsabban fejlődő országa, ütőképes hadsereggel, fejlődő városokkal, kimagasló informatikai tudással a háttérben, és gyorsan fejlődő egészségügyi rendszerrel. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva persze olyan hely, ahol az év forró szakában könnyű betegségeket összeszedni, főleg annak, aki nincs hozzászokva a helyi, sajátunktól eltérő mikrobiológiai környezethez. A rengeteg el nem bomló szemét és tönkrement csatornarendszer miatt szagok terjenghetnek, és kihívást jelent a higiénia fenntartása.
Sokan okkal tartanak attól, hogy a koronavírus végzetes következményekkel jár majd Indiában, hiszen nagyon magas a népsűrűség, így a járvány tömegeket érhet el a piacokon, a templomokban, a tömegközlekedési eszközökön. A tisztaság kimagasló elveit pedig évezredek óta alkalmazzák India földjén, ahol a kultúra a védikus hagyományokon alapszik, és mint ilyen, India valaha a Föld legtisztább, leghigiénikusabb országa volt. A higiéniai szabályok alapvetően a távolságtartással, a fizikai érintkezések korlátozásával és az ún. finomfizikai tisztasággal tarthatók fenn.
India több mint egymilliárd ember szülőföldje, és ahol különösen nagy a népsűrűség, ott bizony nagyon nehéz fenntartani a tisztaságot. Talán elképedve nézzük a videókat Indiáról, amelyekben az öreg nénike vagy bácsika sepregeti az utcát egy rőzseseprűvel, mégis ők azok, akik még megtestesítik a hagyományt, és a maguk módján igyekeznek mindent megtenni a higiénia fenntartásáért. A lényeg pedig az erőfeszítés, mert ha mindenki megteszi ezt a saját háza, portája táján, akkor rend lehet az egész társadalomban.
India a védikus időkben, de egészen az angol gyarmatosításig a tisztaság mintája volt. Különösen a déli államok. Ennek oka a brahminikus-védikus kultúra követésében keresendő, ami számos nagyon szigorú tisztasági sztenderdet ír elő az embernek. Mivel a gyerekek az anyatejjel szívták magukba ezeket a szokásokat, így egyáltalán nem volt nehéz figyelniük ezekre a szabályokra, természetes volt számukra. Az angol hódítással, majd a modern kor begyűrűzésével a szemétkérdés vált az egyik legnagyobb problémává, hiszen a sok eldobható banánlevél tányér és elporladó agyagpohár után hirtelen a sosem lebomló műanyagok földjén találták magukat a lakosok. Épp úgy, ahogy nyugaton. Indiában azonban a hulladékkezelés infrastruktúrájának kiépítése túl hosszú időn át váratott magára. Ezek ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy a hagyományos higiéniai sztenderdek a mai napig kimagaslók más kultúrákhoz vagy országokhoz képest. Még az indiai nyomornegyedekben is a nap első pontja pl. a fürdés, ami ezeken a helyeken nyilván vagy a kétes tisztaságú folyóvízben, vagy kútból, lavórból történik, hideg vízzel, a lehetőségek nagyon szűkösek. Az a szokás is fennmaradt, hogy a hajnali takarítás után mindent eltüzelnek, amire nincs szükség többé, csakhogy mára ez műanyag és gumirészecskékkel teli mérgező füstöt eredményez. Mégis a legtöbb ember mindent megtesz azért, hogy testi és lelki értelemben is tiszták maradjanak.
A higiénia megőrzése az olyan járványok idején, mint a koronavírus is, kiemelten fontos. A védikus-indiai kultúrából számos elemet megtanulhatunk, elleshetünk, ami hasznunkra válhat a krízis során, a vírus elleni védekezésben.
- A védikus kultúrában az emberek minimum 2 alkalommal, a bráhmanák, papok naponta háromszor fürdenek. A fürdést követően minden nap tiszta ruhát vesznek fel, a szennyes ruházatot pedig kimossák. Azokkal, akik még nem fürödtek a nap során, nem érintkeznek. A városiasodás előtt, de falun a koszos ruhát még ma is a házon kívül mossák ki, ezáltal a szennyeződéseket nem tartják benn az otthonokban.
- A családok otthonában mindenhol található egy-egy házioltár, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének valamely formájával, ezért minden ház, lakás egyben templom is. Mint ilyen, ezt a templomot tisztán kell tartani, ezért az otthonokba nem lépnek be utcai cipővel sem az ott lakók, sem a vendégek, azt a küszöb előtt levetik. Ennek ellenére az asszonyok minden reggel ébredés után felmossák a padlót.
Az csak a legtermészetesebb, hogy hazatérés után az első, hogy mindenki alaposan kezet mos. Így az otthonon belül máris tisztaságot teremtenek. - Indiában a nők elsődleges feladata a „házi tűzhely őrzése” és a család táplálása, ennél fogva mindig frissen készült ételt fogyasztanak, nincs maradék, sok helyen még hűtőt sem használnak. Ez már eleve csökkenti a különféle bélrendszeri fertőzések kockázatát, de a főzés során használt fűszerek többsége, pl. a gyömbér, a fahéj, a szegfűszeg, a fekete bors és a chili is kiváló fertőtlenítő hatással bír. A ház asszonya főzés előtt mindig fürdőt vett, az elkészült ételbe sosem kóstolt bele, s ezzel nemcsak fizikai szempontból volt tiszta az ebéd, vacsora, hanem egészen más tudatállapotban, a jóság minőségében készült az étel.
- A különféle keleti kultúrákban lehetséges, hogy a családtagok egy tányérból esznek, de a különféle közösségekben pl. asramokban az étkezések során mindenki a saját étkészletét használja, vagyis, akik nincsenek szoros családi kapcsolatban, még elmosogatás után sem használják egymás tányérját, poharát. Az egymás ételébe csipegetés pedig ismeretlen.
- Az ivás folyamata során nem érintik meg a poharat az ajkakkal, hanem magasról öntik a szájukba a vizet, így a pohár belső tartalma, és maga a pohár később is tiszta marad.
- Az Ájurvéda útmutatását követve még mindig sok helyen kézzel esznek, az étkezés pedig a mai napig jobb kézzel történik, a bal kezet az étkezésnél egyáltalán nem használják, mivel szokás szerint azzal tisztítják a testnyílásokat.
- A szalvéta ismeretlen jelenség, étkezés után ugyanis rögtön kezet és igen, lábat (!) mosnak, illetve alaposan kiöblítik a szájukat, vagyis a fogmosás mellett még számtalan alkalommal kitisztítják a szájukat a nap során. Étkezés után édesköményes és más gyógynövényekből készült szájfrissítőt fogyasztanak.
- Ami pedig a mosdót illeti, Indiában hagyományosan a wc-t a házon kívül helyezték el, különösen az angol wc előtti időkben volt ez szokás.
- A védikus kultúrában a nagy toalett végzéséhez az emberek egy erre használatos vékony törölközőbe, gamsába tekerték magukat, tehát a napi viselettel sohasem mentek wc-re. Miután végeztek, wc papír használata helyett fürdőt vettek, és egyidejűleg kimosták a gamsát is. A ház takarítása során a wc-ben külön felmosó rongyot használtak.
- A hölgyek a periódusuk alatt tartózkodtak a vallásos gyakorlatoktól, és még a főzéstől is. A menstruációs napok lejártával pedig először hajat mostak és tiszta ruhát vettek fel, hogy újra a nyilvánosság előtt tudjanak mutatkozni és főzhessenek a család számára.
- A kórokozók ellen számos természetes anyaggal védekeztek. Az ivóvizet nagy rézballonokban vagy rézkancsókban tárolták, rézpohárban szolgálták fel, hiszen a réz számos jótékony hatása mellett többek között részecskéire bomlasztja a vírusokat. A különféle illóolajok, természetes, virágpor alapú füstölők, az agyag, vagy akár maga a tehéntrágya, amely közel 40 féle aktibiotikumot tartalmaz, mind részt vettek abban, hogy a nagy és párás melegben felszaporodó kórokozók ellen fertőtlenítsenek. Az étkezésben, vagy teaként számos antibakteriális vagy antifungális gyógynövényt használtak, a gyümölcsökből és virágokból készült kapszulák az Ájurvéda kincsestárába tartoznak.
- Néhány speciális élethelyzetre vonatkozó szabályt is betartanak, ilyen például, hogy hajvágás, borotválkozás vagy temetés után azonnal fürdőt vesznek. Gyermek születése és temetés után pedig akár hosszú heteken át nem látogatnak szent helyre az emberek. A tisztátalan dolgokat sosem volt szabad keverni a még életre szánt dolgokkal, így pl. halott, súlyosan beteg, haldokló személy mellett nem főztek a házban. Ha valaki elhagyta a testét, akkor a család 10 napig karanténban maradt. Ez nemcsak a gyász, hanem a megtisztulás időszaka is volt. De a gyermek születését követően is tartózkodtak a külvilággal való érintkezéstől, ez viszont a kisbaba érdekét is szolgálta.
- A finomfizikai tisztaságot számos más módon is fenntartják, fenntartották. Ilyen és a legfontosabb, hogy tartózkodtak az olyan szennyező, rossz karmát, visszahatásokat adó ételek érintésétől, fogyasztásától, mint a hús, a hagymafélék, a hal és a tojás.
- Az elme tisztaságáért a mantra-meditációt és az imát használják, amely megnyugtatja a lelket, kiegyensúlyozza az elmét és a tudatot. A meditáció és a házioltáron végzett imádathoz használatos tárgyakat csak szentelt vizes (Gangesz-vizes) spriccelés után érintették, és külön erre a célra használt, fűből font ülőhelyre telepedtek le a gyakorlók.
- A finomfizikai tisztaságot segítik a különféle böjtnapok is. Pl. az ékádasí böjtnap alkalmával nem fogyasztanak hüvelyeseket és gabonát sem. Ez a test számára méregtelenítést, az elmének tisztulási időszakot jelent.
Az ősi védikus kultúra számos, első hallásra talán extrém szabályt javasol a higiénia fenntartására. A fenti kis ízelítő még nem is a teljes kép. Az egész életet áthatják ugyanis a tisztasági szabályok, amelyek a testi egészség megőrzése mellett sokkal inkább a tudat összpontosítását, és a gondolatok tisztaságát hivatottak szolgálni. Ezek az elvek, a namaszté kéztartáshoz, vagyis a másik megérintése nélküli tiszteletteljes üdvözlethez hasonlóan, mind a hasznunkra lehetnek az olyan súlyos élethelyzetekben, mint a jelenlegi koronavírus járvány. Tanuljunk őseink bölcsességéből.