Látható, hogy a világban törvények uralkodnak, melyeket az ember nem változtathat meg, és nem hagyhat figyelmen kívül számára szenvedést okozó következmények nélkül.
Értelmes szabályok létezése viszont egy mögöttes értelem, a törvényalkotó létét is feltételezi.
„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet, ami egyike energiáimnak, az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás” (Bhagavad-gītā 9.10).
A harmónia azt jelenti: összhang. Összhang mindazzal, amit és ahogyan működtet az Úr a teremtésben. Ha az élőlény saját döntései és érzékei ösztönzése miatt nem követi ezeket a törvényeket, akkor zavart okoz. Önző vágyai kielégítése során olyan mohóvá válik, hogy minden mást érdektelennek tekint. Ez a mohóság a gyökere a környezetrombolásnak, a természettel való diszharmóniának.
Lehet-e szeretni úgy valakit, hogy elutasítjuk vagy épp önző módon kihasználjuk az általa létrehozott körülményeket? A Krisna-völgyben élő közösség Isten szeretetteljes szolgálatát helyezi élete középpontjába, s ez egyben a környezettudatosság alapja is.
A természet mintája a változatosság. A stabil rendszerek mindig nagyon változatosak, s a gazdálkodásnál is ezt kell szem előtt tartani követendő mintaként. Krisna-völgy története 1993-ban kezdődött. Megőriztük az őshonos növényzet fellelhető kis foltjait, és tudatosan segítjük a természetes állapot újbóli megnyilvánulását az inváziós- vagy özönfajok – pl. akác, selyemkóró, japán keserűfű, magas aranyvessző stb. – visszaszorításával, őshonos fajok telepítésével stb. E foltokon tucatnyi védett növény is fellelhető, mint amilyen a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), vagy a Dél-Dunántúlra jellemző májvirág (Hepatica nobilis), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris).
A legelőket és a szántókat erdősávokkal és facsoportokkal törjük meg a szél és a nap szélsőséges hatásait kivédendő, a völgyben pedig csapadéktározó tavakat hoztunk létre. Így bővülnek az élőhelyek, s az állatok is örömmel foglalják el az új otthonokat. A madarak közül eddig 114 fajt figyeltünk meg, melyek egy része vonuló vagy téli vendég, de nagyobb része fészkel is (Magyarországon több mint 370 madárfaj él). A zavartalan környezetben az állatok nagyon békések, és megszokják az emberek közelségét.
Bár Somogy még az országos átlagnál is jobb erdősültséggel bír, Krisna-völgy környékén az elmúlt száz év jócskán elkoptatta az erdőket. Erdősítési programunk keretében hangsúlyozzuk a változatos (a természetszerű) őshonos erdők telepítését, míg tűzifa- és építőanyag-igényünket a kevésbé jó minőségű területeken akác, fűz és nyár energiaültetvények telepítésével oldjuk meg. Az őshonos erdőszegélyek egyben extenzív gyümölcsészetre is lehetőséget biztosítanak. Régi tájfajták szaporítását ezeken a helyeken végezzük.
Az építéseknél gondot fordítunk a helyi alapanyagok alkalmazására és a jó hőszigetelés elérésére. Ez az energiagazdálkodás része, mivel minden megtakarítás erdőket óv meg és nehéz fizikai munkát is spórol. Vannak döngölt vályog, vályogtégla, tégla + szalmabála építésű házaink, de további kísérleteket is folytatunk.
A vízgazdálkodás terén az évtizedekig uralkodó vízlevezetéses módszert feledve mi egy régi-új paradigmát próbálunk követni, a víz helyben tartását. Az éghajlat szélsőségeivel szemben a jó mikroklimatikus hatás nagyon sokat segít. A lejtők szintvonalai mentén nyitott pásztákkal be lehet szivárogtatni a lezúduló csapadékot, a völgyekben tározzuk a csapadékot, és még a nádgyökérzónás szennyvíztisztítónkból kikerülő vizet is helyben öntözzük el. A kíméletes tájhasználat a talajvizek tisztulását eredményezi 15-20 év alatt. Ennek köszönhető az is, hogy mára az egyszerű ásott kútjaink is minőségi ivóvizet adnak.
A környezetszennyezés csökkentése nem lehetséges az emberi szellem szennyezettségének csökkentése nélkül. Bármily furcsa, az élet minősége növekszik a fogyasztás csökkentésével. Ki kell fejleszteni egy mélyebb értelmű önkorlátozást és egy spirituális gyakorlatot.
Śrīla Prabhupāda arra biztatta a világot, hogy éljen szerényebben és fektessen több időt a lelki életbe. Krisna-völgy példa minderre. A farmközösségek – a társadalom alternatív csoportjaiként – mélyebb kapcsolatot ápolnak a természettel, egymással és Istennel. Ebben a helyzetben közvetlenebbül tapasztalható, mennyire függünk Kṛṣṇa kegyétől. Az alázatos, önzetlen szolgáló hangulat együttműködő közösséget eredményez, amelyben az összetartó erő a Kṛṣṇa iránti szeretet és odaadás. Ez a viselkedés és kultúra szükséges ahhoz, hogy az óhatatlanul felmerülő problémákat megfelelően tudjuk kezelni. A lelki közösség nem valamiféle szentimentális utópiát jelent, amikor minden túlcsordul a negédes áhítattól és zökkenőmentesen rózsaszín. Nem: a problémák hétköznapiak, de a megoldás transzcendentális és tudatos, gyakorlatias s mégis szeretettel teli.
A megoldás alappilléreiként a következőket sugalljuk minden ember számára:
- Új étrend
- Lelki alapú, Isten-tudatos világkép
- A valódi (nem anyagi) elégedettség forrásai
- Új közösségi forma
A példákat az élet produkálja
Az ember tökéletesen fenn tudja tartani magát tejen, gabonán, zöldség- és gyümölcsféléken, de a nyelv fékezhetetlen vágya miatt húst is fogyaszt. A húsipar az egyik legnagyobb vízszennyező, valamint jelentősen hozzájárul az esőerdők irtásához, hogy így nyerjenek teret az állattartásnak (legeltetés és takarmánytermesztés). A húsfogyasztás és az állatmészárlás iparszerű folytatása – túl az egészségkárosító hatáson – növeli a társadalom agresszivitását, a környezetszennyezést, és az egyre rosszabb karma miatt a háborúk kialakulásának veszélyét.
A feleslegesen gerjesztett technikai fejlődés hátránya, hogy nagy mennyiségű feldolgozhatatlan veszélyes hulladékot termel. Ezen hulladékok kezelése még hosszú ideig megoldatlan probléma marad, s egyre több méreg bolyong a természetben. (A higany egyetlen grammja is 1 millió liter vizet tehet ivásra alkalmatlanná, s globálisan 2200 tonna az évi kibocsátás. Ma a világon 2 milliárd ember iszik szennyezett vizet. Az ólom mennyisége az emberek szervezetében az ipari forradalom óta 500-szor, de egyes területeken 1000-szer nagyobb mértékű, mint előtte. A kemizált mezőgazdaság egyik eredménye, hogy már a sarki pingvinek tollain is találtak peszticideket.)
Banális mondás, de az élet gyakran tényleg szörnyűbb, mint a képzelet.
Ha mindenki olyan kényelmi szintre és olyan anyagi javakra vágyna, amelyek ma a fejlett országokban elérhetők vagy biztosítottak, akkor már most jelentősen túlléptük az eltartóképesség szerinti kvótát. Valójában a túlnépesedés egy mítosz, igazolatlan feltevés – a húsevésen és a mértéktelen élvezeten alapul. Az egyik célja, hogy a nyugati társadalmak fenntarthassák privilegizált helyzetüket a hátrányosabb fejlődő országokkal szemben, a másik, hogy legalizálja a meggondolatlan és korlátlan élvezet melléktermékét, az abortuszt.
Pārtha Dāsa
Megjelent a Vissza Istenhez Magazinban