Nők a Kṛṣṇa-tudatban – Kérdések és válaszok

Raghava Filozófia, Hírek, Kiemelt

A lelki megértés első lépése, hogy felülemelkedjünk az élet testi azonosításán. Férfinak vagy nőnek gondolni magunkat illúzió. A test csak a lélek anyagi ruhája, és a test fejlődésével pillanatról pillanatra változik, a halál pillanatában pedig teljesen megváltozik. Ami azonban állandó a testben, az a lélek, amelyre nem hatnak ezek a változások. 

K: Miért fontos egy nő számára a Kṛṣṇa-tudat?

V: Azért, hogy megértse, hogy nem nő! Ha úgy gondolunk magunkra, mint nőkre, azzal eláruljuk, hogy mennyire nem tudjuk, kik vagyunk valójában. A „nő” kifejezés az átmeneti anyagi testre utal, nem az örök, transzcendentális lélekre, amely a személy a testben. Negyven vagy hatvan év múlva ez a test, amelyet viselek, el fog pusztulni, és már nem leszek nő. Az az életerő azonban, ami a testben van, a lélek, nem pusztul el. A Kṛṣṇa-tudat segít megérteni, milyen kapcsolatban van a lélek és az anyag, valamint a Legfelsőbb Lélek, Kṛṣṇa. Az emberi intelligencia arra való, hogy ezeken a témákon elmélkedjen, nem arra, hogy az átmeneti testtel kapcsolatos téves azonosításunkon alapuló gondolatokat forgassa magában.

K: Mi a véleményed a nők felszabadítási mozgalmáról? 

V: A legmagasabb felszabadítás az, ha visszamegyünk haza, Istenhez, és soha többé nem kell a születés, halál, öregség, betegség nyavalyáival küzdenünk. Habár a női egyenjogúsági mozgalmaknak vannak méltányolható javaslatai, általában figyelmen kívül hagyják ezt a legfontosabb célt. De ha Kṛṣṇa-tudatos lesz, a nő felszabadul nemcsak ebben az életben, hanem a következőben is, tehát a Kṛṣṇa-tudat az igazi női egyenjogúsági mozgalom. 

K: Mi a nők helyzete a Kṛṣṇa-tudatos közösségben? 

V: Lelki szempontból a férfiak és a nők (és minden más élőlény is) egyenlőek. A testben élő lélek Kṛṣṇa elválaszthatatlan része, és mind mennyiségileg, mind minőségileg egyenlő minden más lélekkel. Persze anyagi, testi szempontból nyilvánvalóan vannak különbségek.

 

K: Mik ezek a különbségek?

V: Ami Kṛṣṇa szolgálatát és a Kṛṣṇa-tudat terjesztését illeti, az anyagi különbségekkel nem kell foglalkozni. Férfiak és nők egyaránt szolgálják a Legfelsőbb Úr mūrti formáját a templomban – imádatot végeznek, takarítanak, főznek – és minden nap kimennek, hogy beszélgessenek az érdeklődőkkel és terjesszék a Kṛṣṇa-tudatos irodalmat. A gyermekes anyák a gyermekeik gondozása mellett az egyedülálló hívőkkel együtt terjesztik a Kṛṣṇa-tudatot. Valójában egy gyermek Isten bhaktájává nevelése önmagában is nagy szolgálat Kṛṣṇānak. 

K: Azt hallottuk azonban, hogy szerinted a nők alacsonyabb rendűek, mint a férfiak. Igaz ez? 

V: Amint már említettem, lelki szempontból nincs különbség. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa Maga mondja, hogy mind a férfiak, mind a nők elérhetik a legfelsőbb célt, és visszatérhetnek Isten királyságába, ha menedéket vesznek Nála. Lelki szempontból nincs kettősség, kisebbrendűség vagy felsőbbrendűség a testből eredően. De vannak anyagi különbségek: a nők általában fizikailag nem annyira erősek, mint a férfiak, viszont képesek gyermeket szülni és azokat tejükkel táplálni. Természetes tehát, hogy a nők kötelességei néhány ponton eltérnek a férfiakétól. 

K: Manapság sokan elutasítják ezt. Így nem lesz valami népszerű a közösségetek a nők körében. 

V: Nem írhatjuk át a Kṛṣṇa-tudatos filozófiát csak azért, hogy népszerűbb legyen. Nem is annyira fontos szempont a népszerűség. Egyszerűen csak úgy akarjuk bemutatni a Kṛṣṇa-tudat tanításait, ahogyan vannak, akik pedig befogadóan hallgatják, azoknak a hasznára lesz. A lelki megértés során az első lépés az, hogy felülemelkedjünk a testi életfelfogáson. Ha „nőnek” vagy „férfinak” gondoljuk magunkat, az illúzió. A test a lélek anyagi ruhája, olyan ruha, amely pillanatról pillanatra változik, amint a test fejlődik, a halál pillanatában pedig teljesen megváltozik. A testen belül azonban állandó a lélek, amelyet nem érint a születés, a halál, vagy bármilyen anyagi hatás. 

K: A férfiak és a nők hogyan viszonyulnak egymáshoz a Kṛṣṇa-tudatban? 

V: A saját felesége kivételével egy Kṛṣṇa-tudatos férfi minden nőhöz úgy kell, hogy viszonyuljon, mintha az az anyja lenne. A Kṛṣṇa-tudatban tehát a férfiak és nők közti viszony nem a kéjvágyon, hanem a kölcsönös tiszteleten alapul, ahol is Kṛṣṇa van a központban. Ha hiányzik ez a mentalitás, és a férfiak és nők szabadon vegyülnek, akkor a kapcsolatuk hamar erkölcstelenné válik és megjelenik a kölcsönös kihasználás.

 

K: Mi a helyzet az intimebb kapcsolatokkal? 

V: Az intim kapcsolatban a férfi védelmezi a nőt. A nőt fiatal korában az apja védelmezi, a házasság után a férje, majd az élet későbbi szakaszában felnőtt fiai. 

K: Mit kell érteni azon, hogy „védelmezi”? 

V: Védelmezi az illúziótól és a lezülléstől. Ez az igazi védelem. Amikor az apa, a férj és a fiak egyaránt teljes képzést kapnak a lelki tanítómestertől a lelki elveket illetően, akkor alkalmasak arra, hogy a családtagjaikat vezessék.
A Bhagavad-gītā rámutat arra, hogy amikor a családban a vallásosság hanyatlik, a nők erényessége és hűsége megrendül. Amikor a férfiak és a nők szabadon keverednek, az eredmény abortusz és nemkívánt szaporulat lesz. Az ilyesféle erkölcstelenség és szabadosság széttört családokat és az egész társadalom hanyatlását eredményezi. Másfelől viszont, ha a férj Isten elkötelezett híve és felesége hűséges, akkor az eredmény az lesz, hogy jó gyermekek születnek és a társadalomban harmónia lesz. 

K: Mi van akkor azonban, ha a nő nem elégszik meg azzal, hogy háziasszony legyen? 

V: Ez rendben van, és támogatni is kell. A Kṛṣṇa-tudatban a nők lehetnek énekesek, írók, fotóművészek, festők, szobrászok, tanárok, táncosok. Az egyik istentestvérem a West Virginia-beli farmközösségünk építésze. Részt vesz annak az ottani hatalmas templomnak a tervezésében, amelyet a bhakták az elkövetkező években építenek. Nincs tehát akadálya annak, hogy egy nő kibontakoztathassa különleges tehetségét Kṛṣṇa szolgálatában.

K: Lehetnek a nők vezetők?

V: Az igazi vezető példamutatással vezet, és megmutatja, hogyan mehetünk az élet végén haza, vissza Istenhez. Egy teljesen Kṛṣṇa-tudatos bhakta, akár férfi, akár nő, sokkal inkább betölti a vezetői hivatást, mint sok úgynevezett világi vezető a társadalomban. Az anyagias vezetők csak fokozzák az anyagi problémákat, míg egy bhakta vezető azokat nullára csökkenti. Ez az igazi vezetés. 

Viśākha-Devi Dāsī, aki a Rochester Institute of Technology-n végzett, professzionális fényképész és a fotómikrográfia szakértője (apró tárgyak kinagyított fényképezése). Indiában csatlakozott az ISKCON-hoz, ahol önálló fényképészként anyagot gyűjtött. Férjével együtt, aki szintén professzionális fényképész, a világot járják és a Kṛṣṇa-tudatról készítenek dokumentumfilmeket.