A vaddisznó a vadállatok sorából való, amely nem igazán a szépségéről ismert. Ha azonban Isten jelenik meg egy vadkan formájában, Ő képes megnyilvánítani a szépséget egy vadállat formájában is és a legcsodálatosabb tetteket hajtja végre.
Amint az emberi társadalomban a Legfelsőbb Úr mint az Úr Rāma és az Úr Kṛṣṇa jelenik meg, ugyanígy megjelenik az állatvilágban is mint Varāha (Vaddisznó), a madarak világában is mint Haṁsa (Hattyú), a vízi állatok között is mint Matsya (Hal) és így tovább – lényegében véve minden főbb rendszertani kategóriában felvesz egy formát – a szerk.
A Śrīmad Bhāgavatam szerint a Legfelsőbb Úr kétszer jelent meg mint Varāha (vaddisznó): egyszer mint Ādi-varāha avagy Śveta-varāha az első, Svāyambhuva Manu korszakában, manvantarájában, valamint egy második alkalommal mint Nīla-varāha avagy Rakta-varāha a Cākṣusa (hatodik) manvantarában. Śveta-varāhaként visszahozta a Földet a Garbhodaka óceán mélyéről, és mint Nīla-varāha, megölte a Hiraṇyākṣa nevű félelmetes démont. Ez a cikk a Legfelsőbb Úr e két isteni vadkan inkarnácójáról szól.
ĀDI-VARĀHA avagy ŚVETA-VARĀHA az ELSŐ, SVĀYAMBHUVA MANVANTARÁBAN
Az Úr Brahmā volt az első teremtett élőlény ebben a világegyetemben. Abból a lótuszvirágból született, amely Viṣṇunak, a Legfelsőbb Úrnak a köldökéből nőtt ki. Miután a Legfelsőbb Úr személyesen felvilágosította, Brahmā elkezdte szolgálatát, ami az univerzum különböző élőlényekkel való benépesítéséből állt.
Egy alkalommal amint Brahmā azon töprengett, hogyan teljesíthetné kötelességét, két személyiség lépett ki testéből, Svāyambhuva Manu és királynéja, Śatarūpā. A Manuk az emberiség nemzőatyjai. Tizennégy Manu követi egymást Brahmā egy napja alatt, melynek tartama 1000 divya-yuga, avagy mennyei korszak (a divya-yuga a négy korszak, azaz a Satya, Treta, Dvāpara és Kali yuga együttese). Egy Manu uralkodásának idejét manvantarának hívjuk, és körülbelül 71 divya-yugán át tart. A kozmikus idő számítása az emberi gondolkodás folyamata számára csodálatos, mivel az utóbbi az időt csak percek, órák, napok és évek mércéjével méri.
Az első Manu, Svāyambhuva, készen állt, hogy teljesítse Brahmā utasítását és utódokat nemzzen, de nem talált erre helyet, minthogy a Föld a Garbhodaka óceán mélyére merült.
Hogy-hogy isteni e vaddisznó? – Brahmā fontolgatta, hogyan emelhetné fel a Földet, “Mialatt én teremtettem, a Föld elmerült. Mit lehet tenni? Hadd vezessen a Mindeható Úr.” Ekkor egy kicsike, hüvelyknyi vadkan forma (Śveta Varāha) jelent meg Brahmā orrkagylójából, és egy pillanat alatt hatalmasra nőtt az égen, mint egy óriási elefánt. Bármikor, amikor szükséghelyzet van a világegyetemben vagy hirtelen megnő a vallástalanság ebben a világban, a Legfelsőbb Úr megjelenik egy megfelelő formában, hogy rendbe teegye a helyzetet. Minthogy a Föld elmerült az óceánban, az Úr egy vaddisznó formájában jelent meg, hogy agyaraival kiemelje azt. Ez az Ő transzcendentális kedvtelése. Pusztán azért mert vadkan formában jelent meg, a képességei nem csökkentek, és ez a sem ejtett csorbát isteni jellegén. Az Úr bármilyen formája transzcendentális és tele van tudással és kegyességgel.
Hogyan oszlatja el a vadkan ordítása a félelmet? – A hatalmas, hegynyi méretű vaddisznó láttán Brahmā és fiai elámultak. Hogy felrázza őket, az Úr Varāha, az áldozatok Ura, hatalmasat ordított. Minthogy Brahmā és a többi felvilágosult brāhmaṇa rendelkezik a Legfelsőbb Úrról szóló isteni tudással, az Ő megjelenése bármelyik megtestesülésében fellelkesíti őket. Ennélfogva a végtelenül kegyes Úr legkedvezőbb hangja (ordítása), amely minden irányban visszhangzott, bizalommal töltötte el a bhaktáit, akik rettenthetetlenné váltak. Viṣṇu vaddisznó inkarnációjának mennydörgésszerű hangját hallván nem féltek. Az Úr zengő ordítása minden démon számára aki mindehatóságát kétségbe vonja, nyílt fenyegetés, de a bhaktái számára ugyanaz az üvöltés megnyugtató áldás, hiszen az ő védelmüket szolgálja ez a hatalmas erő.
Varāha miért a Védák megszemélyesülése? –Azt mondják, hogy a Védák a Legfelsőbb Úr lehellete, amit belélegzett Brahmā, akit így a Legfelsőbb Úr világosított meg a védikus tudással. Mivel az Úr Varāha Brahmā orrlyukából jelent meg, amikor kilélegzett, Varāhát ezért a Védák megszemélyesülésének tekintik (veda-vitāna-mūrti). A magasabb bolygók, a Jana, Tapa és Satya Lokák lakói mantrákat zengtek a három Védából, amelyek Varāhadevát dicsőítik. Śrīla Prabhupāda így ír: “ Ha az Úr dicsőítéséről van szó, tudnunk kell, hogy mindig a védikus mantrákat ismétlik a megfelelő módon. Az Úr elégedett volt, amikor e védikus mantrákat énekelték Neki, s hogy bátorítsa tiszta bhaktáit, még egyszer felzengett a hangja, aztán belevetette Magát a vízbe, hogy megmentse az alámerült Földet..” (SB 3.13.26, magyarázat). Az Úrnak nincs anyagi formája, de a formáját mindig a Védák szerint lehet megérteni. Mivel az Úr formája a megszemélyesült védikus tudás, Ő minden anyagi szennyeződés elpusztítója.
Hogyan mentette meg Śveta Varāha a Földet? – Az Úr Varāha olyan játékosan merült el a vízben, mint egy elefánt (gajendra-līlā), és az égen repült, csapkodva farkával és felborzolva a szőrét. Pillantása fénylő mint a Nap és a Hold. Csülkeivel és agyarával szétszórta a felhőket. Bár transzcendentális természetű, ebben az állati formában egy vaddisznó tetteit utánozta és a Földet bizony szag után kereste. Agyarai félelmetesek voltak. Rápillantott a bölcsekre, akik imákat ajánlottak Neki és elmerült az óceán vizében, melynek hatalmas hullámai úgy emelkedtek, mintha imádkozna: “Ó Uram, kérlek, védj meg és ne vágj ketté!” A vizet éles csülkeivel hasítva a végtelen óceán határait megtalálva meglátta a Földet és személyesen kiemelte. Így védte meg.
NĪLA-VARĀHA vagy RAKTA-VARĀHA a CĀKṢUSA (SIXTH) MANVANTARÁBAN
A fenti esemény a Svāyambhuva (első) manvantarában esett meg. Az Úr ismét megjelent a Cākṣusa (hatodik) manvantarában, mint Rakta Varāha és megölve egy Hiraṇyākṣa nevű démont megvédte a Földet. Ez így történt:
Mi a következménye egy rosszul időzített egyesülésnek? – Kaśyapa Muni Brahmā egyik fia volt. Az egyik feleségére, Ditire, egy alkalommal rátört a kéjvágy és egy gyermek utáni csillapíthatatlan áhítozás. Türelmetlen volt, és féltékenykedett a többi feleségre, akiknek már volt gyermekük, ezért Diti megkörnyékezte Kaśyapát egy este, kérlelve, hogy egyesüljenek. Kaśyapa megpróbálta lebeszélni, mivel az időzítés nem volt kedvező: ilyenkor a szellemek és uruk, Śiva járkálnak. De Ditit sarkallta Cupido, és Kaśyapát magához húzta a ruhájánál fogva. Mivel nem tudott uralkodni magán, Kaśyapa engedett a csábításnak és egyesült vele. Nem mindig tudatlanság van a hiba mögött. Még tudással rendelkező személyek is elkövethetnek hibát gyengeszívűség és a pillanatnyi örömök csábítása miatt. Az aktus után Kaśyapa megvetően közölte Ditivel: “Minden kedvezőtlen volt, az elméd szennyezettsége, az időpont, az utasításaim megszegése és a félistenekkel szemben tanúsított közömbösség miatt. Az lesz a következménye, hogy két démoni fiút fogsz szülni, akik állandóan zaklatni fogják a három világot, ártatlan és bűntelen embereket fognak ölni, kínozni fogják a nőket, fel fogják dühíteni a nagy lelkeket, végezetül a Legfelsőbb Úr meg fogja ölni őket.” Diti magába szállt bűnbánatában. Látván felesége változását, Kaśyapa biztatásul egy áldást is adott feleségének: “Unokád (Prahlāda) viszont nagy bhakta lesz.” Ezzel egy kicsit megnyugtatta az aggódó Ditit. Diti 100 évig hordozta méhében a fiait, mert késleltetni kívánta a félistenek zaklatását és fiainak az Úr kezétől való halálát. Várandósságától a sötétség minden irányban kiterjedt. A félistenek zavarba jöttek és Brahmához fordultak magyarázatért. Ekkort Brahmā feltárta a Diti méhében lappangó gyermekek hátterét.
Hogyan lettek démonok ezekből a bhaktákból? – Egyszer a négy Kumāra elment a Vaikuṇṭhára, hogy meglátogassa az Úr Viṣṇut. Minden akadály nélkül átjutottak a hat kapun, de a hetedik kapunál útjukat állta Jaya and Vijaya, a két ajtónálló. A Kumārák felháborodtak és így szóltak: “Hogy foghattok gyanúba másokat? Hogy képzelitek, hogy ellenség jöhet Vaikuṇṭhára? Ezért megérdemlitek, hogy a bűnökkel teli anyagi világba kerüljetek.” Jaya és Vijaya egyből a négy Kumāra lábaihoz borult és könyörögtek, hogy soha ne felejtsék el az Urat. Alázatuk látván, a Kumārák megbánták átkukat. A helyzetet az Úr Viṣṇu mentette meg, és megvigasztalta a jajgató ajtónállókat szeretetteljes pillantásával és megnyugtatta a rettegő Kumārákat kedves mosolyával. Viṣṇu alázatosan elnézést kért a Kumāráktól Jaya és Vijaya sértése miatt, és így szólt: “Az a büntetés, amit az ajtónállóimnak kiszabtatok, az Én elrendezésem volt. Nagyon hamar vissza fognak térni Hozzám, miután haraggal meditáltak Rajtam.” Az ideális gazda mindig felelősséget vállal a szolgái hibáiért és úgy segít nekik, hogy nem tagadja meg őket.
Szeret-e Isten harcolni? – A Kumārák körbejárták az Urat és távoztak. Az Úr Viṣṇu így szólt Jayahoz és Vijayahoz “Ne féljetek. Bár démoni lesz a mentalitásotok, mindig Rám fogtok gondolni és szolgálni fogtok Engem. Én meg nagy boldogságot fogok érezni, amikor veletek fogok harcolni.” Csak a bhakták tudják az Urat minden szempontból elégedetté tenni, beleértve azt is, hogy a harc örömét nyújtják Neki. Tehát Jaya és Vijaya elhagyták Vaikuṇṭhát és bekerültek Diti méhébe. 100 év várandósság után Diti megszülte ikerfiait. Kaśyapa őket Hiraṇyakaśipunak és Hiraṇyākṣának nevezte el. Hiraṇyakaśipu nagy lemondásokat végzett és áldásokat kapott Brahmātól. Megszerezte az uralmat mindhárom világ fölött. Hiraṇyākṣa bejárta az egész univerzumot harcias kedvében. Formája, haragja és ereje megrettentette a félisteneket. Harcias kedvében elmerült az óceánban, és megkereste Vibhāvarīt, Varuna fővárosát, és harcra hívta Varuṇát, aki intelligensen azt felelte: “Én már túl öreg vagyok. Csak az Úr Viṣṇu tudja kielégíteni harc utáni vágyadat.”
Az Úr miért harcol a bhatáival? – Hiraṇyākṣa megtudta Nārada Munitól az Úr hollétét és elmerült a Garbodhaka oceánban. Ott találkozott az Úrral vadkan formájában (Varāha), Aki a Földet tartotta az agyarain. Nekiállt becsmérelni az Urat, elmondta állatnak, erdőlakónak, a félistenek aljának stb. Az Úrnak a szívébe hasítottak ezek a sértő szavak. Az Úr ugyanúgy érző lény, mint mi vagyunk. Ő örül az imáinknak és nem szereti, ha kemény szavakkal illetjük. Látván, hogy a Föld megrettent, az Úr elviselte a fájdalmat és kikelt a vízből. Varāhadeva harcra hívta Hiraṇyākṣát és kemény küzdelem után megcsapta a fültövénél. A démon úgy zuhant el, mint a kitépett fa. Habár az Úr egy pillanat alatt meg tudja ölni a démonokat, küzd velük, mert élvezni akarja a harc örömét. Śrīla Prabhupāda így ír: “ Néha az apa örömét leli abban, hogy verekedést játszik kisfiával, s ehhez hasonlóan amikor Hiraṇyākṣa megütötte az Úr testét, az Úrnak az olyan volt, mint az imádat jeleként felajánlott virágok. Más szóval az Úr azért akart verekedni, hogy transzcendentális boldogságban legyen része, s így élvezettel fogadta a támadást.” (SB 3.19.16 Purport)
Az Úr Varāhát a következőképpen dicsőítették a bölcsek:
namo namas te ‘khila-mantra-devatā-
dravyāya sarva-kratave kriyātmane
vairāgya-bhaktyātmajayānubhāvita-
jñānāya vidyā-gurave namo namaḥ
“ Óh, Uram! Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit a mindent magában foglaló imákkal, a védikus himnuszokkal és az áldozat kellékeivel kell imádnunk. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked! Tiszta elmével, amely mentes minden látható és láthatatlan anyagi szennyeződéstől, megismerhetünk Téged. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk Neked, az odaadó szolgálat tudománya legfőbb lelki tanítómesterének!” (SB 3.13.39)
A küldetésüket így teljesítve az Úr Varāha visszatért hajlékára, mialatt a félistenek dicsőítették.
Szerző:
Gauranga Darshan Das, Öszentsége Radhanath Swami tanítványa, a Mumbai melletti ISKCON Govardhan Eco Village (GEV) központban működő Bhaktivedanta Vidyapitha főiskola dékánja, és tagja az ISKCON vizsgabizottságának (BoEx). Śastrát tanító professzor, és számos könyv szerzője (Gita Subodhini, Bhagavata Subodhini, Caitanya Subodhini, Disapproved but Not Disowned, Bhagavata Pravaha stb.)
Forrás: Dandavats.com