“A Legfelsőbb Irányító imádja, ha nagy bhaktái szeretete gúzsba köti Őt.”
Isten azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Lény és úgy tekintik, hogy Ő minden létezőnek a forrása, ura és irányítója. Ennek megfelelően sokan tisztelettel imádják Őt és az Ő védelmére támaszkodnak. Ugyanakkor időnként maga Isten is arra vágyik, hogy valaki más irányítsa. Ilyen irányító azonban csak az Ő tiszta bhaktája lehet, aki a szerető odaadó szolgálatával győzi le Őt. Számos bhakta és költő, mint pl. Śrīla Śukadeva Gosvāmi az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ezt a tulajdonságát úgy írja le, mint – bhakta-vaśyatā (Akit a bhaktái irányítanak), bhṛtya-vaśyatā (akit a szolgái irányítanak), bhaktair-jitatvaṁ (akit a bhakták irányítanak), bhakti-baddham (akit megkötöz a szeretetteljes odaadás), bhakta-paradhina (aki bhaktáitól függ) és így tovább.
Akit a bhakták irányítanak
Az egész univerzum mindenestől, még az olyan hatalmas félistenek is, mint az Úr Śiva, az Úr Brahma és az Úr Indra az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa irányítása alatt áll. Mégis, van egy transzcendentális tulajdonsága: Ő Maga is képes bhaktái irányítása alá kerülni (bhṛtya-vaśyatā). A Vrajavāsikkal zajló különböző események során Kṛṣṇa egyértelműen kimutatja azt a tulajdonságát, hogy a bhaktái irányítása alatt áll, akiknek Ő a szíve-lelke, és akik testüket, elméjüket, szavaikat kizárólag az Ő élvezete szolgálatába állítják. Nagy élvezetet okoz Számára, amikor a baráti, szülői vagy szeretői hangulatban végzett szeretetteljes szolgálatuk megkötözi Őt.
A Legfőbb Tulajdonos egy tolvaj
Az Úr Kṛṣṇa a versenytárs nélküli tulajdonosa és ura a teljes anyagi és lelki világoknak és a szerencse istennőinek ezrei szolgálják Őt. Mégis vajat lop a vraja-gopīk házából, mintha csak szegény lenne. Minthogy a gopīk tudják, hogy Kṛṣṇa a házukból vajat lop, mindenféle trükköt eszelnek ki arra, hogy elrejtsék Előle a vajat: a mennyezetről lógatják le a vajas edényt, vagy sötét szobába teszik, és így tovább. Kṛṣṇa azonban túljár az eszükön, és újabb és újabb tolvajlási technikákat fundál ki (steya-yogaiḥ). Szívük mélyén a gopīk repesnek az örömtől Kṛṣṇa csínyjei láttán, ám külsőleg megdorgálják Őt. Ezek az egyszerű gopīk nagyra értékelik Yaśodā szerencséjét, amiért Kṛṣṇa édesanyja lehet, ám úgy vélik, ő nem részesedhet Kṛṣṇa tolvaj kedvteléseiből, hiszen az ő házából nem lop.
A szeretet panaszai
Azért, hogy Yaśodā is ebben az örömben részesülhessen, a gopīk meglátogatják, hogy kritikába és panaszkodásba csomagolva feltárják neki Kṛṣṇa tolvajlásait. Kṛṣṇa kedvtelései elbűvölőek, ám amikor tiszta bhaktái, mint amilyenek a gopīk (vagy Śukadeva Gosvāmi a Bhāgavatamban, śuka-mukhād amṛta-drava-saṁyutam) beszélnek róluk, még édesebbnek tűnnek, mert a bhakták szeretetével keverednek. Így aztán amikor a gopīktól hall Kṛṣṇa tolvajlásairól, Yaśodā anya még nagyobb örömet érez, mint maguk a gopīk, akik személyesen tanúi voltak a csínynek. A gopīk haragos panaszkodása nem más, mint Kṛṣṇa iránti szeretetük kifejeződése.
Az Abszolút Igazság hazudik
Amikor a gopīk szemrehányást tesznek Neki, Kṛṣṇa sokszor csak letagadja pajkos csínytevéseit, sőt Yaśodā anyának egy csomó hazugságot mond róluk és bizonygatja az ártatlanságát. Kṛṣṇa a Legfelsőbb Abszolút Igazság, Akinek örök léte felette áll a világegyetem teremtésének, fenntartásának és megsemmisítésének, hiszen Ő mindezek végső oka. Mégis gyakran hazudik a gopīknak, becsapja őket, beugratja és zavarba hozza őket, ezáltal rabul ejti szívüket. Kṛṣṇa vajat lop és még sok más csínyt tesz Yaśodā házában, de amikor anyja kérdőre vonja, ravaszul hamis kijelentéseket tesz, amelyeknek lenyűgöző módon mélyebb és igazabb jelentése van! Például amikor Yaśodā megkérdezi Kṛṣṇát, „Ki osztotta szét a vajat a majmok között?”, Kṛṣṇa válasza: „Aki teremtette őket!”
Az ellentmondások mögötti ok
Az Abszolút Igazság játékos hamissága különleges dísze jellemének, ami elbűvöli bhaktáit. Azáltal, hogy annyiféleképpen ellentmondásosan viselkedik, Kṛṣṇa valójában élvezi bhaktái szeretetét és irántuk való szeretetét is kifejezi. Ennek a “bhakta-vaśyatā” tulajdonságnak a kifejezése érdekében Kṛṣṇa néha lemond a többi fenségéről és tulajdonságáról és büszkén kijelenti mindenkinek bhaktái dicsőségét, akiknek teljes irányításuk van Őfelette. (darśayaṁs tad-vidaṁ loka ātmano bhakta-vaśyatām SB 10.11.9). A Dāmodara-līlā, amikor saját anyukája megkötözi Kṛṣṇát a szeretet köteleivel, páratlan példája annak, amikor is Kṛṣṇa ilyen ellentmondásosan viselkedik annak érdekében, hogy ezt a “bhakta-vaśyatā” tulajdonságát megnyilvánítsa.
Az Önmagában elégedett megéhezik
Az egyik Dīpāvalī alkalmával Yaśodā mama már reggel különféle feladatokkal látta el szolgálólányait , és ő maga nekiállt vajat köpülni Kṛṣṇának. Testét lefoglalta a köpülésben, elméjét pedig szeretett fia gondolataiban, szavaival pedig az Ő tetteiről énekelt. Ilyen módon teljesen elmerült Kṛṣṇában, ami vonzotta a Mindenkit Vonzót is, aki minden szempontból önmagában elégedett (ātmarāma). Kṛṣṇa felébredt álmából és kijött anyjához, mert a tejére szomjazott (stanya-kāma). Felmászott édesanyja ölébe, ami az Ő tulajdona, anyja pedig szoptatni kezdte. Ekkor transzcendentális versengés kezdődött meg Yaśodā anya tejében formát öltő szeretete és Kṛṣṇa éhsége között. Egyik sem ismert határokat, mégis a tej néha kicsorgott Kṛṣṇa szája szélén, kis patakocskát formázva. Jó idei tartott a szoptatás és mindketten teljesen belefeledkeztek.
A megszemélyesült béke feldühödik
Egyszer csak a Padma-gandha tehenek különleges teje felforrt a konyhában, és kezdett kifutni, s hogy megmentse, Yaśodā mama gyorsan letette Kṛṣṇát és kiszaladt a konyhába. A mohó Kṛṣṇa erre, hogy megvonták Tőle anyja tejét, nagyon megharagudott. Kṛṣṇa arról nevezetes, hogy Ő viśuddha-sattva vigraha, azaz aki tiszta jóságban van, és a szenvedélynek vagy a tudatlanságnak még az árnyékától is mentes. Mégis könnyeit hullatta és kiengedte dühét – eltörte a joghurtos edényt és ellopta a vajat. Szétosztotta a majmok között, majd nyugtalanul nézett szét, hogy mikor jön Anyja, hogy megbüntesse.
A Megszemélyesült Idő rettegve menekül
Amint az lenni szokott, a tolvajok bizony nyomot hagynak maguk után. Kṛṣṇa is hagyott nyomot: anyja észre is vette vajas lábai nyomát. Hogy megleckéztesse vásott gyermekét, a Mindentudót, a lábnyomokat követve Yaśodā anya, bottal kezében, Krṣṇához lopakodott. Kṛṣṇa megrémült! Bár Ő a megszemélyesült Félelem, akitől még Yamarāja is fél, most megrémült Yaśodā botjától. Futásnak eredt a főkapu irányába, remélve, hogy anyja csak nem fogja nyilvánosan megbüntetni.
A Leggyorsabbat elkapják
Noha fáradt volt, Yaśodā anya elszántan szaladt Kṛṣṇa után, de Ő hátra-hátra nézve mindig tartott egy karnyújtásnyi távolságot. Egyszer-egyszer majdnem elkapta az anyja, de mindig sikerült kicsúszni a kezei közül. Bár a jógik nem tudják bezárni Kṛṣṇát a szívükbe és az Upaniṣadok kimondják, hogy Ő gyorsabb, mint az elme, mégis most egy egyszerű vrindāvani gopī, Yaśodā, végül elkapta, hiába próbálta Kṛṣṇa elkerülni a letartóztatást. Ez anyja szeretetének nagysága.
A tömény lelki boldogság sír
Bár esze ágában sem volt megütni Kṛṣṇát, Yaśodā mama a felemelt bottal megfenyegette. Kṛṣṇa még jobban megijedt és sírni kezdett, igazi könnyei elmázolták a szeme körüli fekete festéket. Amikor Kṛṣṇa sír, általában Yaśodā szokta letörölni a könnyeit a kendőjével, ám most Ő Maga törölgette szemeit saját kezecskéivel, így aztán az egész arcán szétkente a festéket. Reszketett a félelemtől és hüppögött. Bár máskor nyugtató mosolya képes felszárítani egy teljes könnyóceánt, amit a feltételekhez kötött lelkek siránkozása áraszt, most anyjától félve sírt, és bár kiterjedése, Mahāvisṇu kilégzésével brahmāṇḍák millióit hozza létre, e percben az aggodalomtól alig kapott levegőt.
Az imák tárgyát megszidják
Miközben Yaśodā Kṛṣṇāt kergette, szidalmazta Őt, amiért eltörte az edényt, kiosztotta a vajat a majmok között és még el is szökött, hogy úgy kellett kergetni. Minthogy erős anyai szeretetében a fiának tekintette Őt, úgy gondolta, meg kell fegyelmeznie és jó embert kell faragnia Belőle. Feddte Őt, nyugtalan, mohó, lobbanékony fiúnak, mondva Őt, aki a majmokat szereti és fosztogatja a házakat. Azzal fenyegette, hogy többé nem ad neki se tejterméket, se játékokat, és nem fogja engedni, hogy a társaival játsszon.
A Legfelsőbb Bíró várja az ítéletet
Kṛṣṇa bűnös volt! Sorsa egyedül édesnyja kezében volt. Lehet, hogy megbünteti, lehet, hogy megkötözi, vagy akár elengedi, ha akarja. Kṛṣṇa lehorgasztotta fejét Yaśodā előtt és megígérte, hogy máskor nem fog ilyen rosszaságot elkövetni és kérlelte, hogy dobja el azt a botot. Erős szeretetétől indítva Yaśodā aggódni kezdett Fia szenvedése láttán és attól tartott, félelemből, dühből, vagy szeszélyből világgá megy. Nem ismerve Fia erejét azt gondolta, legjobb, ha megkötözi és otthon tartja, amíg ő a háztartással foglalkozik. Így hát meghagyta a szolgáinak, hogy kerítsenek puha zsineget.
Megkötözni a Mindent Áthatót?
A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa időben és térben mindent átható. Nincs kezdete, sem vége, nincs külseje vagy belseje, nincs eleje se hátulja, és felette áll az érzékelésnek (adhokṣaja). Yaśodā anya, aki a fiának tekintette, megpróbálta egy kötéllel a famozsárhoz kötözni. A prema erős kötelékével próbálta megkötözni a Mindenek Urát, aki Brahmától az utolsó fűszálig mindenkit māyā (az illúzió) kötelékével tart gúzsban.
Kötelek méterei sem elegendőek az ökölnyi derék átfogásához
Kṛṣṇa nem akarta, hogy megkötözzék! Azt akarta, hadd végezze napi kötelességeit: a joghurt lopást, no meg a barátaival való játszadozást. Ezért a satya saṅkalpa-saktijával (azaz azzal a képességével, hogy minden vágyát teljesíteni tudja) arra inspirálta a vibhūti-śaktiját (azt a képességét, hogy fenségét megmutassa), hogy megnyilvánuljon a testében. Ezért Yaśodā anya kötele mindig kétujjnyival rövidebb volt, hogysem meg lehetett volna Őt kötözni vele. Hiába szerzett még és még, misztikus módon, az összekötözött kötelek mindig kétujjnyival rövidebbnek bizonyultak a szükségesnél.
Az Istenség vágya a bhakta elszántságával szemben
Yaśodā elszántságát nem hervasztotta kudarca. Kṛṣṇának ezért meg kellett változtatnia a vágyát. Látván anyja szeretetteljes igyekezetét (pariśrama), Kṛṣṇa könyörületessé vált (kṛpa). Kṛṣṇa kṛpa-śaktija, ami mint király uralkodik összes képessége felett és megvilágítja az összes többit, vajjá lágyítja az Úr szívét. Eltűnik tőle rögtön az Ő satya saṅkalpa és vibhūti śaktija. A kétujjnyi távolságot végül áthidalta a bhakta törekvése és az Úr indokolatlan kegye. A bhakta-niṣṭha, azaz a bhakta szilárd hite, ami abban nyilvánul meg, hogy fáradhatatlanul törekszik Kṛṣṇa szolgálatára és imádatára, valamint a sva-niṣṭha, azaz az állhatatosság tulajdonsága Kṛṣṇában, ami a bhakta erőfeszítései láttán kiváltja belőle kegyét, mind arra vezetnek, hogy Kṛṣṇāt megkötözik. E kettő hiányában a kötél kétujjnyival mindig rövidebb lesz a kelleténél.
sva-mātuḥ svinna-gātrāyā visrasta-kabara-srajaḥ
dṛṣṭvā pariśramam kṛṣṇah kṛpayāsīt sva-bandhane
(SB 10.9.18)
A megkötözött Felszabadító
Így hát Kṛṣṇa, aki mindenkit fel tud szabadítani az anyagi kötelékek alól, most Maga lett megkötözve bhaktája szeretete által. A kötél, amivel Yaśodā megkötözte Őt, nem más, mint tiszta szeretete. Ebben a Dāmodara-līlāban Kṛṣṇa megmutatja Yaśodānak és az egész világnak, hogy Őt csak a szeretet tudja lenyűgözni. És még ebben a megkötözött állapotban is megtartja azt a tulajdonságát, hogy másokat felszabadít. Képes volt arra, hogy felszabadítsa Kuvera fiait azzal hogy a Yamalārjuna fákat kidöntötte. Ekkor is azt a tulajdonságát nyilvánította meg, hogy a bhaktái irányítják, hiszen Narāda, a bhaktája kívánta azt, hogy Kuvera fiait Kṛṣṇa szabadítsa fel.
Aki minden tulajdonsággal és azok ellenkezőivel rendelkezik
Annak érdekében, hogy megmutassa, hogy bhaktái irányítják, még a saját belső tulajdonságai ellenére is képes cselekedni. Ebben semmi ellentmondás nincs, mivel Kṛṣṇa valamennyi tulajdonsággal és azok ellenkezőivel rendelkezik. Kisebb, mint a legkisebb, nagyobb, mint a legnagyobb. Mindenben ott van, és mindentől külön van. Az a tulajdonsága, hogy kegyes a bhaktáihoz és azok szeretete irányítja Őt, valamennyi tulajdonságának a megtestesülése. A Dāmodara-līlā tehát a bhakti folyamatának a dicsőítése.
nāyam sukhāpo bhagavan dehinam gopikā-sutaḥ
jñāninām cātma-bhūtānām yathā bhaktimatām iha
„Az ösztönös szerető szolgálatot végző bhakták elérhetik az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Kṛṣṇāt, Yaśodā anya fiát, azok viszont, akik az elmebeli spekuláció útját járják, akik szigorú lemondásokkal és vezeklésekkel törekszenek az önmegvalósításra, vagy akik a testet tekintik az önvalónak, nem érhetik el Őt könnyen.” (SB 10.9.21)
A bhakta nagyobbá válik, mint Isten
Kṛṣṇa asamordhva – azaz senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Vannak filozófusok, akik eggyé akarnak válni Istennel, de a vaiṣṇava filozófiában egy bhakta annyival erősebbé tud válni Istennél, hogy akár irányítani is képes Őt. Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége a bhaktáját a saját helyzete fölé emeli, mint ahogyan Arjuna lett a kurukṣetrai hős, míg Kṛṣṇa csak a kocsihajtója volt. Yaśodā anya a vātsalya-rasa megtestesülése. A “yaśodā” szó azt jelenti, hogy „aki hírnevet ad”. Azzal, hogy Kṛṣṇāt megkötözte a szeretete köteleivel, Yaśoda megszerezte Kṛṣṇānak azt a hírnevet, hogy Ő az, akit bhaktái irányítanak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége dicsőségével három Veda, az Upaniṣadok, a Saṅkhya-yoga irodalom és más vaiṣṇava irodalom is foglalkozik, mégis Yaśodā anya a Legfelsőbb Személyt erős szeretetéből saját gyermekének tekintette (trayyā copaniṣadbhiś ca… SB 10.8.45). Śukadeva Gosvāmi dicsőíti Yaśoda anyát, mondván, hogy sem az Úr Brahma, sem az Úr Śiva, sőt még a Szerencse Istennője, aki mindig a jobbik fele a Legfelsőbb Úrnak, sem kap olyan kegyet a Legfelsőbb Úrtól, mint Yaśodā anya. (nemam viriñco na bhavo… SB 10.9.20).
Összefoglalás
Szeretni és szeretve lenni – erre van szüksége valamennyiünknek, nem is beszélve a Legfelsőbb Személyről, Kṛṣnáról. Ő minden egyes személyt egyénileg szeret, hiszen azok mind az Ő szerves részei, és az az óhaja, hogy ők is szeressék Őt. A Kṛṣṇával való kapcsolatukat azonban csak a vegyítetlen odaadással rendelkező bhakták tudják teljesen megvalósítani, akik Őt feltétel nélkül szeretik. A szeretet azt is jelenti, hogy a szerető irányítja és uralja a szeretettet, aki így a szeretetnek aláveti magát. Ennek megfelelően Kṛṣṇa nagy örömét leli abban, hogy tiszta bhaktái irányítják, és teljesen átadja Magát a szeretetüknek. Kṛṣṇa e tulajdonságát bhakta-vaśyatā néven dicsőítik.
Gaurānga Darsan Dāsa
Forrás: dandavats.com